Olyan okos a gyerekem, de miért nem
javasolják, hogy elkezdje az iskolát?
Alaptétel,
hogy okos szülőknek legtöbbször okos gyereke születik, vagy azzá válik az
ingergazdag környezetben.
Azonban az iskolaérettség, és ezért az iskolaérettségi vizsgálat nemcsak az
okosság (értelmesség, intelligencia) megállapításából áll, hanem más olyan
területeket is megfigyel, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a gyerek
megállja a helyét az iskolában. Ez pedig lényeges kérdés, hiszen az óvoda
elsősorban még a játékról, az iskola viszont már a feladatokról, a
teljesítményről, a tudásbővítésről szól.
A sorban az első a testi fejlettség. 6 éves kor körül sok testi változás is jelzi, hogy a gyerek egy következő fejlődési szintre lép. A csöves (hosszú) csontok megnyúlnak, elkezdődik a fogváltás, a test arányai (pl. fej-testméret aránya) átalakulnak, és a kisgyerekből nagyobbacska gyerek lesz. Amelyik gyereknél ezek a változások az iskolai vizsgálat idejére nem indultak meg, garantáltan nem iskolaérett még.
A második a szociális érettség. Ezt leginkább az óvónénik jellemzéséből lehet megállapítani, hiszen ők látják nap mint nap, hogy egy konkrét közösségbe hogyan illeszkedett be a gyerek, hogyan találja meg a helyét a társai között. Az iskolaérettségi vizsgálat is lehetőséget nyújt annak megbecsülésére, hogy -- a pedagógiai vizsgálat csoportos helyzetében -- egy idegen gyerekközösségben, egy idegen "tanítónéni" vezetésével hogyan működik a gyermek.
A sorban következő érettségi terület az érzelmi érettség. Az érzelmi érettséghez tartozik az esetleges kudarcok tűrése, feldolgozása. Az a gyermek, amelyik csak nyerni tud/akar otthon a társasjátékban (esetleg a haragjától rettegő szülők hagyják is nyerni), az nem fogja tudni feldolgozni, ha rossz "jegyet", szidást, dorgálást kap az iskolában, amely az óvodával ellentétben már a teljesítményről szól. A kitartás is az érzelmi érettség egyik fokmérője: a kitartó gyerek nem adja föl, hanem addig próbálkozik, amíg el nem éri a célját.
Az iskolaérettségi vizsgálat negyedik területe az értelmi érettség. Tapasztalataink szerint itt szokott a legkevesebb gond lenni azoknál a szülőknél, akik a fenti kérdést fölteszik. Jó tudni azonban, hogy az értelmi érettség nemcsak annyit jelent, hogy a gyermeknek vág az esze és elszámol egytől százezerig meg vissza, mert ha nincs feladattudata, akkor megint csak nehezen fog boldogulni az iskola közegében. A feladattudat azt jelenti, hogy akkor is elvégez egy munkát, ha az nem szórakoztatja, ha nincs hozzá kedve, mert egy tekintélyszemély (a szülő, a tanító) azt mondta neki, hogy csinálja meg. Könnyű belátni, hogy amelyik gyerek ezt otthon nem szokja meg, mert nem kap a korának megfelelő feladatokat (szemétlevitel, mosogatás, ruhái elpakolása stb.) az meg fog lepődni, hogy ugyan már miért akar tőle olyan furcsaságokat a nevelő, hogy fél órán át kerek betűket formáljon...
A sorban az első a testi fejlettség. 6 éves kor körül sok testi változás is jelzi, hogy a gyerek egy következő fejlődési szintre lép. A csöves (hosszú) csontok megnyúlnak, elkezdődik a fogváltás, a test arányai (pl. fej-testméret aránya) átalakulnak, és a kisgyerekből nagyobbacska gyerek lesz. Amelyik gyereknél ezek a változások az iskolai vizsgálat idejére nem indultak meg, garantáltan nem iskolaérett még.
A második a szociális érettség. Ezt leginkább az óvónénik jellemzéséből lehet megállapítani, hiszen ők látják nap mint nap, hogy egy konkrét közösségbe hogyan illeszkedett be a gyerek, hogyan találja meg a helyét a társai között. Az iskolaérettségi vizsgálat is lehetőséget nyújt annak megbecsülésére, hogy -- a pedagógiai vizsgálat csoportos helyzetében -- egy idegen gyerekközösségben, egy idegen "tanítónéni" vezetésével hogyan működik a gyermek.
A sorban következő érettségi terület az érzelmi érettség. Az érzelmi érettséghez tartozik az esetleges kudarcok tűrése, feldolgozása. Az a gyermek, amelyik csak nyerni tud/akar otthon a társasjátékban (esetleg a haragjától rettegő szülők hagyják is nyerni), az nem fogja tudni feldolgozni, ha rossz "jegyet", szidást, dorgálást kap az iskolában, amely az óvodával ellentétben már a teljesítményről szól. A kitartás is az érzelmi érettség egyik fokmérője: a kitartó gyerek nem adja föl, hanem addig próbálkozik, amíg el nem éri a célját.
Az iskolaérettségi vizsgálat negyedik területe az értelmi érettség. Tapasztalataink szerint itt szokott a legkevesebb gond lenni azoknál a szülőknél, akik a fenti kérdést fölteszik. Jó tudni azonban, hogy az értelmi érettség nemcsak annyit jelent, hogy a gyermeknek vág az esze és elszámol egytől százezerig meg vissza, mert ha nincs feladattudata, akkor megint csak nehezen fog boldogulni az iskola közegében. A feladattudat azt jelenti, hogy akkor is elvégez egy munkát, ha az nem szórakoztatja, ha nincs hozzá kedve, mert egy tekintélyszemély (a szülő, a tanító) azt mondta neki, hogy csinálja meg. Könnyű belátni, hogy amelyik gyerek ezt otthon nem szokja meg, mert nem kap a korának megfelelő feladatokat (szemétlevitel, mosogatás, ruhái elpakolása stb.) az meg fog lepődni, hogy ugyan már miért akar tőle olyan furcsaságokat a nevelő, hogy fél órán át kerek betűket formáljon...
Összefoglalásként
szögezzük le, hogy az a gyerek iskolaérett, aki mindegyik területen eléri a
szükséges szintet. Ennek megállapítása több emberen
múlik: a szülőn, a pedagóguson, a Nevelési Tanácsadó pedagógusán,
pszichológusán és az iskolaigazgatón, aki a szakvélemény alapján felveszi vagy
nem veszi fel a gyereket az iskolába.
Mivel a gyermek az, aki
aztán boldogul vagy nem boldogul az
iskolában, az elsődleges szempont az, hogy az ő érdekeit szem előtt tartva
döntsünk abban, hogy megkezdje az iskolai tanulmányait, vagy maradjon még egy
évet "érni" az óvodában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése