Páskándi Gézával a
hozzájuk közeli fűrésztelep hulladék deszkáiból készítettünk galambdúcot. Angol
pörkliket tartottunk amik kiválóan repültek, olykor órák hosszát. Géza egy
gyermekkori versében emlékezik kedvelt madarairól.
-GALAMBJAIM
- Jaj gyöngy
galambjaim, kávészín, bóbitás,-
- az vagyok én most
is, tűnődő galambász
- az voltam én mindig
- néztem a pörkli kant,
- kitárt szárnyaival
a Nap felé rohant
- Jaj vajon a
nap-láng mennybéli vidékről
- leperzseli őket az
otthonos égről?
- Jaj, vajon a szép
kan fadúcába megtér
- vagy elhódítja az
idő s irdatlan tér?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése