GYERMEKKORI
BARÁTSÁGOM PÁSKÁNDI GÉZÁVAL
Idézem Gézát
egy Panek Zoltánnal készitett interjújából:
Kérdés: ....mit
köszönhetsz te annak, hogy épp Szatmár megyében, Károlyi Gáspár és annyi más
nagy író szülőföldjén láttad meg a világot ?
Válasz: Beleszámítva
apám és anyám beszélt nyelvét, jó földieim ízes szép beszédjét is, s a magam
szomjú fogékonyságát – TALÁN MINDENT
Páskándi Gézával
mindketten 194o szeptember 5-ig román fennhatóság alatt éltünk. Az a pár év,
ami egy gyermek életében meghatározó értékeket nyújt, erre a az időszakra
esett. A tudatformálás, anyanyelv tanulása, iskola, olykor a fenyítések és
verések már érezhetően keserű élményanyagunkká váltak. A születési anyakönyvi
kivonatunkban például nem a szülők által igényelt nevet írták a keresztlevelünkbe.
Páskándi Géza-helyett-PÁSKÁNDI GHEIZA- t. Amikor heccből így szólítottuk, Géza minden alkalommal a
mindenszenteket is földre kényszerítő káromlással reagált. Én a Bauer Béla helyett: BAUER ADALBERT
nevet kaptam az akkori román kormány belső rendelkezései alapján történő
románosítás miatt.
Tehát erről az
időszakról szól a mi gyermekkori pajtási, majd később őszinte és nyílt emberi
barátságunk. Nem célom feltupírozni ezt a közös mozzanatát életünk minőségének
igazolására, csak annyival érvelek hogy Géza
mindig csak Bécikémnek szólított egész életünk folyamán, még akkor is, ha
feltételesen– nagyon frászos – hangulatban
volt
A hídontúl : az
akkori peremvidék Szatmár város
kis szegénytelepének számított.
Mi volt arra a
magyarázat, hogy két gyermek elég nagy távolságról megismerjék egymást és pajtási kapcsolatot
alakítsanak ki egymással. Amint már említettem: Szatmár peremvidékén sok gyermek volt.
A kisállattenyésztés még sok felnőttnek
is az egyedüli szórakozást
jelentette. A gyermekek imádtak csereberélni, bugyli-bicskát, galambokat,
nyulakat, énekes madarakat Együtt jártak pecázni a Homoródra, fürdeni a Szamos
torkolatához, vagy a Kubikra csónakázni a hazulról elcsent mosóteknőkkel. Télen
pedig – ereszkedni – szánkóval a vasúti töltésen. Ez egy autonóm
gyermektársadalom volt a maga megismételhetetlen örömeivel, nehéz sorsával és egész életen át
tartó barátságokkal.
Még 70 év távlatából is boldogan írom le a
város peremvidék gyermekeinek a.
hangulatát, azt az érzést, amikor mindent a sajátodnak éreztél a rengő
aranysárga búzatáblákat, eperfákat a Hegyi úton, vizeket, a bokáig érő nyári poros utak
forróságát. az összes gyümölcsöst, a birkózásokat, verekedéseket stb.
1940 szeptemberében
Géza 7 éves volt, jómagam 9 éves. Én szemtanúja
voltam a magyar hadsereg felszabadításának – élükön a fehér lovon a
kormányzóval.
Úgy hiszem, hogy a
román hatalom kitörölhetetlen, mély nyomokat hagyott alakuló gyermeki létünk
emléktárában. Feltétlenül Géza nemzeti énjében is lelki fájdalmat hagyott, ami
egész életében végigkísérte, és arra a cselekvésre késztette, amire a múltja és
jelene kötelezte.
16 évet élt Géza
Szatmár megyében: 7 évet Szatmárhegyen, 9 évet Szatmár városában. Az elemi
iskolai tanulmányait az első osztály után Szatmárnémetiben folytatta a hegyi úti általános
népiskolában.
De mi ott születtünk , ott éltünk. A Dohánybeváltó, .a
Nagycsaládosok telepe: az Oncsa-
és a Gőzfűrész telep, a Kubik, a
Lókert, a Biki tér, a Zsadányi
úti Kereszt, a Farkas udvar
zsellértelepe stb szomszédságában.
Meg vagyok győződve, hogy írói
élményanyagának háttere a szatmárhegyivel kiegészítve innen is származik.
Gyermekgyógyászként mindig tekintetbe veszem a gyermekkor közegének a
ráhatásait az alkotó készség hátterének és minőségének a megítélésében. Ez az
esetek többségében döntő jelentőségű.
Említésre méltó
kérdésfeltevés az, hogy a román politika főként az oktatást
vette kereszttűz alá. Mi már csak román nyelvű óvodába járhattunk. Anyanyelvünk
megőrzését csak a felekezeti iskolák biztosították, ahol a magyar oktatásügy
rendszertana volt érvényes. Az pedig annak idején virágkorát élte. Így,
mindvégig lehetőségünk volt anyanyelvi oktatásban részesülni. Tehát
anyanyelvünknek – az ízes szatmári szónak – mindvégig továbbélt a vitalitása és
reménye, hogy hosszú ideig ,még a
végváriak mindennapi szótárában is méltó helyet foglaljon el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése