Légynyüvesség-Pondrósság-Miazis
A légynyüvesség (myiasis, myasis, pondrósság vagy légylárva-fertőzöttség)
elsősorban juhoknál és más gerinces állatoknálelőforduló, legyek és paraziták által
okozott betegség,
amely ha nincs kezelve, akár az állat elhullásához is vezethet. Előfordulhat embernél is.
A kór keletkezése
és terjedése
A kórt hazánkban tavasszal leggyakrabban
a selymes döglégy (Lucilla
sericata), nyáron pedig a pettyes húslégy (Wohlfahrtia magnifica) okozza, és legtöbbször juhoknál fordul elő, de gyakori kutyáknál is.
Ezeknek a légyfajoknak a nőstényei bizonyos ingerek (például nem kezelt
sérülések, bomló húsrészek és vér, vizelet és bélsár,
egyéb külső élősködők vérszívása) hatására általában az állat testfelületére
rakják le petéiket,
többnyire sérült bőrfelületekre, de gyakran előfordul a természetes
testnyílások (végbél, péra) környékén, valamint a szemben,
a fülben,
a bőrön, az orrban,
a nyálkahártyákban és a húgyszervekben is.
A keletkezés módja szerint a tudomány megkülönböztet elsődleges
légynyüvességet (a sértetlen bőrön jön létre a fertőzés) és másodlagos
légynyüvességet (a legyek a bőrön, nyálkahártyán keletkezett sérülésekbe rakják
lárváikat).
A kór lefolyása
A kór különösen a nyári, meleg, nedves
időben jelent komoly veszélyt, amikor az ápolatlan szőrzet alatti bepállott
bőrfelületeken, ill. az állat végbele körül az állat szőrébe ragadt sár, vizelet ill. bélsár vonzza a legyeket. A fertőzött
helyeken a bőr felpuhul. Kezdetben az elváltozások alig észrevehetőek, főleg a
hosszú szőrű állatoknál. A juhok ösztönösen álcázzák betegségüket, nehogy
gyengeségükkel felkeltsék a ragadozók figyelmét. A lárvák 8-24 órával a lerakás
után kelnek ki, gyorsan növekednek, fehér vagy sárga színűek, és szelvényezett
a testük. Az akár 1–2 cm-es lárvák élő és rothadó, bomlásnak indult
szövetekkel egyaránt táplálkoznak. Előfordul, hogy feszülésig kitöltik a sérült
felületet, és sokszor a bőr alatti kötőszövetbe is
bepréselődnek. Jelentős fájdalmat okoznak az állatnak.
A fejlődő lárvák
által kibocsátott szövetoldó enzimek károsítják a szöveteket, és újabb legyeket
vonzanak oda. Az állatok nyugtalanok, étvágytalanok és
a nyüvekkel fertőzött részeket harapdálják ill. dörzsölik. Az egyre nagyobbodó
sebeken keresztül az állatot azután más kórokozók is megtámadhatják, és gyakran vérmérgezés is előfordul. A kór későbbi fázisában
szőrhullás, lesoványodás jellemző, de a juhok gyapja sokszor teljesen elfedi a
fertőzött területet, és csak közeli, manuális vizsgálat által fedezhető fel. A
lábvég (például a talppárnák közti rész) nyüvessége sántaságot, a szem
fertőzöttsége pedig vakságot okozhat. Amennyiben az állat nincs kezelve, a myasis az állat elhullását okozza.
Kezelés, megelőzés
A
kezelés legelső lépése a lárvák eltávolítása,
hosszú szőrű állatok (pl. kutya) esetében a szőr lenyírása, ill. a helyileg
alkalmazott külső élősködők ellenes készítmények (például spray, oldat,
fürdetés) használata. Amennyiben az állat bakteriális fertőzést is kapott, antibiotikumos kezelésre van szükség. A légy lárvák
toxinokat termelnek, amely a megfelelő kezelés hiányában az állat elhullásához
is vezethet (pl. okozhat veseleállást), ezért különösen fontos a fertőzőtt vagy
fertőzésgyanús (pl. a kutyára legyek szállnak) állat azonnali elkülönítése zárt
helyre, ahol nincsenek legyek. Szükség esetén azonnal állatorvoshoz kell
fordulni, hogy a beteg állat megfelelő kezelést kapjon, pl. immunerősítőket,
szteroidokat, amik segítik a méreganyagok kiválasztását.
A
fertőzés megelőzésére a juhokat a far táján erősen visszanyírják, a hosszú szőrű kutyák szőrzetét pedig megritkítják. A nagy szőrű kutyákat,
ha lehet, lenyírják. Fontos a szőrzet higiéniája. A kereskedelemben kapható
repellens hatású készítmények. Célszerű az állatokat légyszezonban legalább kétnaponta alaposan
átvizsgálni. Fontos a sebek időben történő ellátása, illetve az állatok
óljainak szárazon és tisztán tartása. Különösen idősebb kutyák esetében érdemes
odafigyelni.
Ikonográfia
1-
2-
3-
4-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése