A GYERMEK TEMPERAMENTUMÁRÓL

A GYERMEK TEMPERAMENTUMÁRÓL

Fontos, hogy a gyerekek milyen fajta gondozást igényelnek aszerint, hogy milyen temperamentummal születnek.

Szerintem bármelyik szülő visszaigazolja nekem azt a tényt, hogy a gyermeke már babaként is külön egyéniség volt. Ez nem véletlen, hiszen a veleszületett temperamentum "üt ki" már ilyenkor is a gyermeken.

A temperamentum szempontjából három nagyobb csoportba sorolhatjuk a babákat:

1. ingerkereső gyerekek - igen élénkek, ők azok, akiknek jár kezük-lábuk, minden hangra, fényre felfigyelnek, fejüket forgatják, keresik az ingerek forrását. Tipikusan ők azok a gyerekek, akiknek hiába teszik nyugodttá, csendessé a környezetüket, hiába sötétítenek el neki úgy, hogy egy fotonnyi fény sem szűrődik be a szobába, nem fognak elaludni.

Ezeket a gyerekeket ugyanis az nyugtatja meg, ha van valami körülöttük, ami, ha éppenhogy is, de mozog, derengő fénnyel világít, alig hallhatóan zümmög, zenél, stb. A szeretet megnyilvánulásokra is jól reagálnak, hiszen számukra azok is ingerek.

2. újdonságkerülő gyerekek - éppen az ingerkereső gyerekek ellentétei.

 Ők éppen, hogy nem keresik az ingereket, hiszen nagyon alacsony az ingerküszöbük. Ők az ún. érzékeny, szenzitív gyerekek, akiket a szüleik hajlamosak félénknek titulálni. Ez a viselkedés azonban ne tévesszen meg senkit, mert ezek a gyerekek nem félénkek, sőt, az érzékenység nem törvényszerűen, de sok esetben a tehetség jele.

 Egyszerűen csak arról van szó, hogy nagyobb ingertömegben kicsit visszahúzódóbbak, mint a többi gyerek. Éppen ezért őket nem ajánlatos túlterhelni ingerekkel. Ezt figyelembe kell(ene) venni ezeknek a gyerekeknek a tanítása során is.

3. jól kezelhető gyerekek - ők azok a babák, akik úgy viselkednek, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva: esznek, isznak, alszanak, ahogy nőnek, és többet vannak ébren, akkor is jól eljátszanak magukban, nem nehéz lekötni őket.

Azonban azok a szülők, akiknek ilyen jól kezelhető gyereke van, vigyázzanak! Éppen a gyerekek jól kezelhetőségében rejlik ugyanis annak a kockázata, hogy könnyű őket elhanyagolni. Ezek a gyerekek ugyanis, mivel jól tűrik környezetük szinte minden változását, nem is képesek kiállni magukért, vagyis már babaként sem fognak különösebben nagy sírást, később hisztit csapni, ha valami hiányérzetük van. Az ilyen gyerekek éppen ezért szintén nagyon igénylik a szülők odafordulását, odafigyelését. 

Összefoglalva tehát bármelyik temperamentumtípusba is tartozik a babánk, mindenféleképpen igényli, hogy feltétel nélkül szeressük.

Vagyis egy gyerek életében az a legnagyobb tragédia, ha a szülei, nevelői részéről hiányoznak a gondozói attitűd, az érzelmek.

Ranschburg Jenő

#1 Dr.BauerBela

---