Terhesség alatt kialakuló kockázati tényezők Terhesség alatt kialakuló kockázati tényezők A terhesség során is felmerülhet olyan probléma vagy jelentkezhet olyan körülmény, amely veszélyezteteti a terhességet. Érheti a terhes nőt például olyan (teratogén) hatás, ami fejlődési rendellenességet okoz: ilyenek a sugárzás, bizonyos vegyszerek, gyógyszerek vagy fertőzések. Kialakulhatnak betegségek is. Bizonyos betegségek a terhességhez kapcsolódóan (terhességi szövődményként) jelennek meg. Gyógyszerek, vegyszerek Néhány gyógyszer terhességben alkalmazva fejlődési rendellenességet okozhat. Ilyen például az alkohol, az izotretinoin (amit a súlyos pattanásos bőr kezelésében alkalmaznak), bizonyos görcsgátlók, a lítium, egyes antibiotikumok (például a sztreptomicin, a kanamicin, és a tetraciklinek), a talidomid, a warfarin és az angiotenzint átalakító enzim (ACE) gátlószerei, ha az utolsó két trimeszterben alkalmazzák. Folsav hatását gátló gyógyszerek (például az immunrendszert visszaszorító hatású metotrexát, vagy az antibiotikumok közé tartozó trimertoprim) szintén okozhatnak fejlődési rendellenességet (a folsavhiány növeli a fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát). A kokain-élvezet fejlődési rendellenességet, korai lepényleválást (abrupció placentae) és koraszülést okozhat. A dohányzás növeli a kis születési súly veszélyét. Koraterhességben javasolják, hogy a nő ezen szerek egyikét se használja. Különösen igaz ez az alkoholra, a kokainra és a dohányzásra. Terhességben kialakuló betegségek A terhesség alatt megjelenhetnek olyan kórképek is, amelyek közvetlenül nem függenek össze a terhességgel. Bizonyos betegségek anyai vagy magzati szempontból növelik a terhesség kiviselésének kockázatát. Ezek közé tartoznak azok, amelyek magas lázat okoznak, a fertőzések, illetve amelyek hasi sebészeti beavatkozást igényelnek. Bizonyos kórképekre nagyobb az esély, mivel a terhesség számos változást idéz elő a terhes nő szervezetében: ilyenek például a tromboembóliás kórképek, a vérszegénység és a húgyúti fertőzések. Lázas állapotok:A 39,5 °C feletti lázzal járó kórképek az első trimeszterben növelik a vetélés, az agyi- és gerincvelői fejlődési rendellenességek kockázatát. A terhesség későbbi szakaszaiban a láz a koraszülés veszélyével jár. Fertőzések:A terhesség alatt jelentkező egyes fertőzések fejlődési rendellenességet okozhatnak. A rózsahimlő (rubeola) egyebek mellett főként a szívet és a belső fület érinti. A citomegalovírus is átjut a méhlepényen, magzati máj- és agykárosodásokat okozhat. Más vírusfertőzéseknek, így a herpes simplexnek és a bárányhimlőnek (varicsella) is lehetnek magzatkárosító vagy fejlődési rendellenességet okozó hatásai. A toxoplazmózis, ami egy protozoon fertőzés, okozhat vetélést, a magzat elhalását, vagy súlyos fejlődési rendellenességeket. A baktérium okozta listeriózis szintén magzatkárosító hatású. A hüvely bakteriális fertőzései (köztük a bakteriális vaginozis is) terhesség alatt koraszülést vagy idő előtti burokrepedést okozhat. Ezen fertőzések antibiotikumos kezelése csökkenti a fenti szövődmények kialakulásának valószínűségét. Sebészeti beavatkozást igénylő kórképek:Terhesség alatt is kialakulhat olyan betegség, amely a hasat is érintő sürgős sebészeti beavatkozást igényel. Ezek a sebészeti beavatkozások növelik a koraszülés és vetélés kockázatát, különösen koraterhességben. Ezért a sebészeti beavatkozásokat a lehető legtovább halasztják, hacsak nem okoznak ezzel a nőnek tartós egészségkárosodást. Ha terhesség alatt féregnyúlvány-gyulladás alakul ki, a sebészeti beavatkozást haladéktalanul elvégzik, mivel a perforált (kilyukadt) féregnyúlvány halálos lehet. Az appendektomia (féregnyúlvány-eltávolítás) nem ártalmas a magzatra és nem szokott vetéléshez vezetni. A féregnyúlvány-gyulladást azonban nehéz felismerni terhesség alatt. Az általa okozott görcsös fájdalom hasonlít a méhösszehúzódásokhoz, amelyek terhességben gyakran jelentkeznek. A féregnyúlvány feljebb nyomódik a hasban a terhesség előrehaladásával, ezért a gyulladása kiváltotta fájdalom nem a várt helyen jelentkezik. Ha terhességben a petefészek ciszta megmarad, a sebészeti beavatkozást a 12. hét utánra halasztják. A ciszta termelhet terhességhez szükséges hormonokat, és gyakran kezelés nélkül is elmúlik. Ha a ciszta, vagy más képlet növekszik, a 12. hét előtt is szükség lehet a sebészeti beavatkozásra. Az ilyen képlet rákos is lehet. A terhesség alatti bélelzáródás nagyon súlyos betegség. Ha az elzáródás bélelhaláshoz (üszkösödéshez) vagy hashártyagyulladáshoz (a hasűr belfelszínét borító hártya gyulladása) vezet, a nő elvetélhet, élete pedig veszélybe kerül. Amennyiben a nőnek bélelzáródásra jellemző tünetei vannak, a feltáró sebészeti beavatkozást azonnal el kell végezni, különösen akkor, ha volt már hasi műtétje vagy hasi fertőzése. Tromboembóliás betegségek:Az Egyesült Államokban a tromboembóliás betegség a terhes nők vezető haláloka. A tromboembóliás betegségben vérrögök képződnek az erekben,majd a vérkeringéssel vándorolva elzárhatnak egy verőeret. Kialakulásuknak a terhesség után 6-8 hétig fokozott a kockázata. A vérrögképződésből adódó komplikációk többsége valamilyen terhesség alatti sérülés eredménye. Császármetszés után jóval nagyobb a kockázat, mint hüvelyi szülést követően. A vérrögök többnyire a láb felszíni vénáiban képződnek visszérgyulladáskor, vagy a láb mély visszereiben, mélyvénás trombózisokban. Tünetei a duzzanat, a lábikra fájdalma és a nyomásérzékenység. A panaszok súlyossága nem mutat összefüggést a betegség súlyosságával. A vérrögök a lábból eljuthatnak a tüdőkbe, ahol elzárhatnak akár több tüdőverőeret is. Az így keletkező, tüdőembóliának nevezett állapot, életveszélyes. Ha a rög az agyat ellátó erek egyikét zárja el, szélütést okoz. Vérrögök a kismedencében is képződhetnek. Akiknek korábbi terhességük során már volt trombózisuk, azok a következő terhességekben rendszerint heparint (véralvadásgátlót) kapnak, amely megelőzi a vérrögképződést. Doppler ultrahang végezhető, ha trombózisra utaló tünetek jelentkeznek, és a vénákban vérrögöt keresnek. Ha találnak, akkor azonnal heparin kezelést kezdenek. A heparin adható intravénásan és bőr alá (subcutan) is. A heparin nem jut át a méhlepényen, és nem káros a magzatra. A kezelést a szülés után 6-8 hétig kell folytatni, amíg a vérrögképződés kockázata fokozott. A szülés után heparin helyett warfarin is használható. A warfarint szájon át is lehet szedni, kisebb a szövődmények kialakulásának kockázata, és szoptató anyák is szedhetik. Ha tüdőembólia gyanúja áll fenn, tüdőventilációs és perfúziós scintigraphia is végezhető a diagnózis megerősítésére. Ennek során kevés radioaktív jelzőanyagot fecskendeznek be vénásan. Az eljárás terhességben is biztonságos, mivel olyan csekély a radioaktív anyag adagja. Ha a tüdőembólia diagnózisa ennek ellenére bizonytalan, tüdő angiográfiára is szükség lehet. Vérszegénység:A legtöbb terhes nőben kifejlődik bizonyos fokú vérszegénység, mivel vashiányosak. Terhességben megduplázódik a vasszükséglet, mivel a magzati vörösvérsejt képződéshez is szükség van vasra. Folsavhiány miatt is kialakulhat terhességben vérszegénység. A vérszegénység terhességben kezelhető vagy megelőzhető folsav- és vaspótlással. Ha a vérszegénység súlyos vagy tartós, a vér oxigénszállító kapacitása csökken. Ennek eredményeként a magzat nem jut elegendő oxigénhez, amely - különösen az agy esetében - a normális fejlődéshez és növekedéshez szükséges. Az a nő, aki súlyosan vérszegény, fáradékony, légszomja és ájulási hajlama van. A koraszülés kockázata is fokozódik. A vajúdás és a szülés kapcsán jelentkező normális vérvesztés ilyenkor veszélyesen súlyosbítja a vérszegénységet. A vérszegény nőkben szülés után gyakoribbak a fertőzések. Folsav hiányban a magzati agy- és gerincvelő- fejlődési rendellenességek (például a nyitott gerinc) kockázata nő. Húgyúti fertőzések:A húgyúti fertőzések gyakoriak terhességben, valószínűleg azért, mert a növekvő méh a veséket a húgyhólyaggal összekötő cső (húgyvezeték) összenyomásával lassítja a vizelet áramlását. Ha lassú a vizelet-elvezetés, a baktériumok nem mosódnak ki a húgyutakból, növelve a fertőzés kockázatát. Ezek a fertőzések fokozzák a koraszülés és az idő előtti burokrepedés kockázatát. Néha a húgyhólyag vagy a húgyvezetékek fertőzése eléri a veséket, és azok fertőzését okozza. Kezelése antibiotikumokkal történik. Terhességi szövődmények Terhességi szövődmények olyan elváltozások, amelyek kizárólag terhességben fordulnak elő. Érinthetik a nőt, a magzatot vagy mindkettőjüket; a terhesség különböző szakaszaiban jelenhetnek meg. Ilyen például az előlfekvő lepény (placenta praevia), vagy az idő előtti lepényleválás, ami a terhesség utolsó 3 hónapjában okoz hüvelyi vérzést. Aki ebben az időszakban vérzik, elvesztheti a magzatot, jelentős vérvesztést szenvedhet el vagy meghalhat a vajúdás és a szülés alatt. A legtöbb terhességi szövődmény azonban hatékonyan kezelhető. Néhány elváltozás a terhességi hormonális változások következménye és általában enyhe, átmeneti panaszokat okoznak a terhes nőnek. Például a terhesség hormonális hatására lassul az epeutakban az epe áramlása. Ennek következménye az esetleges terhességi epepangás. Legszembetűnőbb tünete a testen mindenütt jelentkező viszketés (általában a terhesség utolsó néhány hónapjában). Kiütések nincsenek. Ha a viszketés nagyon erős, kolesztiramin adható. A betegség szülés után megoldódik, de a következő terhességekben gyakran visszatér. Terhességi vészes hányás:A terhességi hányás során nagyon erős hányinger és jelentős hányás jelentkezik. A terhességi hányás nem azonos a hagyományos reggeli hányingerrel. Ha a nő gyakran hány, erős hányingere van, veszít a súlyából és kiszárad, terhességi hányása van. Ha csak néha hány, de súlya gyarapszik és nincs kiszáradva, akkor nem szenved terhességi hányásban. A kórkép oka ismeretlen. Mivel a terhességi hányás mind az anya, mind a magzat számára lehet életveszélyes, kórházi kezelést igényel. Vénás kanülön keresztül folyadékot, glukózt (cukrot), elektrolitokat és szükség esetén vitaminokat adnak. A terhes legalább 24 órán át nem ehet és ihat semmit. Nyugtatókat, hányáscsökkentőket és szükség szerint egyéb gyógyszereket kap. Miután folyadékháztartását egyensúlyba hozták (rehidrálták), és a hányása csillapodott, gyakori kis adagokkal elkezdheti a diétás táplálkozást. Az ételadag mennyisége növelhető, ha el tudja azt viselni. A hányás általában néhány napon belül megszűnik. Amennyiben a tünetek visszatérnek, a kezelést meg kell ismételni. Ritkán, ha a súlyvesztés folytatódik és a tünetek a kezelés ellenére fennállnak, a nőt az orrán és a torkán át a vékonybeleibe vezetett csövön keresztül táplálják, ameddig szükséges. Preeklampszia:A terhes nők 5%-ában alakul ki preeklampszia (terhességi toxémia). Ebben a szövődményben a vérnyomás emelkedését fehérjevizelés (proteinuria) kíséri. A preeklampszia rendszerint a 20. terhességi hét és a szülés utáni első hét között alakul ki. Az oka ismeretlen. Gyakoribb az első terhességben, kettes vagy többes ikerterhességben, ha a korábbi terhességben is előfordult, magasvérnyomás-betegségben, érbetegségben, vagy sarlósejtes vérszegénységben. Ugyancsak gyakoribb 15 évesnél fiatalabb leányokban és 35 évesnél idősebb nőkben. A súlyos preeklampszia egyik fajtája a HELLP-szindróma. Tünetei a következők: • hemolízis (a vörösvértestek szétesése); • emelkedett májenzim értékek, jelezve a májkárosodást; • alacsony vérlemezkeszám, amely csökkenti a véralvadási képességet, növeli a szülés alatti és utáni vérzések kockázatát. Minden 200. esetben a vérnyomás-emelkedés olyan nagy fokú, hogy görcsrohamok jelentkeznek; ezt eklampsziának nevezik. Az eklampsziás esetek egynegyede a szülés után jelentkezik, általában az első 2-4 napban. Ha nem kezelik azonnal, az eklampszia halálos lehet. A preeklampszia idő előtti lepényleválást okozhat (abrupció placentae). Preeklampsziás nők gyermekeiben a szülés után közvetlenül kialakuló szövődmények aránya 4-5-szöröse a nem beteg nők gyermekeihez képest. Előfordul, hogy az újszülött kisebb, mert a méhlepény nem működött elég jól, vagy mert korábban jött a világra. Ha enyhe preeklampszia lép fel a terhesség korai szakában, az otthoni ágynyugalom is elegendő lehet, néhány nőnek azonban rendszeresen kell járnia orvosi ellenőrzésre. Ha a preeklampszia rosszabbodik, a kismamát befektetik a kórházba. Ágynyugalomban állandóan ellenőrzik, amíg a magzat nem elég érett a biztonságos megszületéshez. Vérnyomáscsökkentőkre is szükség van. A szülés előtt néhány órával vénásan magnézium szulfátot adnak a görcsök megelőzése érdekében. Ha a preeklampszia a kiírt időpont közelében fejlődik ki, a szülést általában megindítják, és a gyermek (hüvelyi úton) megszületik. Amennyiben a preeklampszia súlyos, császármetszést végeznek, mert a világrajövetelnek ez a leggyorsabb módja, hacsak a méhszáj ki nem tágult anynyira, hogy lehetőség van az azonnali hüvelyi szülésre. Ez utóbbi csökkenti az anyai és magzati szövődmények kockázatát. Ha a vérnyomás magas, a vérnyomáscsökkentőket, például hidralazint vagy labetalolt adnak intravénásan a szülés végéig. A HELLP-szindróma kezelése megegyezik a súlyos preeklampsziáéval. A szülés után a preeklampsziás és az eklampsziás nőket gondos megfigyelés alatt tartják, mivel a szülés utáni 2-4 napban fokozott a görcsroham veszélye. Amint javul az állapotuk, mobilizálják (pl. sétáltatják) őket. A preeklampszia és szövődményeinek súlyosságától függően néhány nappal tovább tarthatják őket a kórházban. Hazatérésüket követően a vérnyomáscsökkentő kezelést esetleg folytatniuk kell. Általában a szülést követően néhány hónapig kéthetente kell járniuk orvosi ellenőrzésre. Vérnyomásuk 6-8 hétig lehet emelkedett. Ha a vérnyomás tovább marad magas, ennek oka valószínűleg független a preeklampsziától. Terhességi cukorbetegség:A nők 1-3%-ában fejlődik ki terhesség alatt cukorbetegség. Ezt a betegséget terhességi cukorbetegségnek (gesztációs diabétesznek) nevezik. Ha a terhességi cukorbetegséget nem ismerik fel vagy nem kezelik, nő az anyai és a magzati szövődmények kockázata, valamint a magzat méhen belüli elhalásának veszélye. A terhességi cukorbetegség gyakoribb a túlsúlyos nők között, valamint egyes etnikai csoportokban, különösen az amerikai bennszülöttekben (indiánokban), a csendes óceáni szigetek lakóiban, a mexikói, indiai és ázsiai leszármazottakban. A legtöbb nőben azért fejlődik ki terhességi cukorbetegség, mert nem tudnak a szervezetük inzulin-igényének megfelelő mennyiségű inzulint termelni a terhesség késői szakaszában. Több inzulinra van szükség a növekvő vércukorszint beállításához. Egyes esetekben a nő már várandósság előtt cukorbeteg volt, de azt a terhességükig nem ismerték fel. Néhány orvos az összes terhes nőt szűri terhességi cukorbetegségre. A többi orvos csak a kockázati csoportok tagjait, például a túlsúlyosakat vagy bizonyos etnikai csoportok tagjait. Vérvétellel meghatározzák a vércukorszintet. A terhességi cukorbeteg nőket általában megtanítják az otthoni vércukorszintmérő eszköz használatára. Kezelése során elhagyják az étrendből a magas cukortartalmú ételeket, megakadályozzák a terhesség alatt a jelentősebb súlygyarapodást, illetve ha a vércukorszint annyira magas, inzulint adnak. Szülés után a terhességi cukorbetegség általában megszűnik, sokukban azonban idősebb korban II. típusú (nem inzulinfüggő) cukorbetegség alakul ki. Rh-összeférhetetlenség:Akkor alakul ki, ha a nőnek Rh-negatív vére van, a magzatnak pedig Rh-pozitív, amelyet az Rh-pozitív vércsoportú apától örököl. Az Egyesült Államokban a házasságok 13%-ában fordul elő, hogy az anyának Rh-negatív, az apának Rh-pozitív a vércsoportja. Az Rh-faktor egy molekula, amely bizonyos emberekben megjelenik a vörösvértestek membránján. A vércsoport Rh-pozitív, ha ez a faktor jelen van a vörösvértestek felszínén, negatív, ha nincs. A probléma akkor jelentkezik, ha az Rh-pozitív magzat vére bejut az anyai vérkeringésbe. Az anya immunrendszere idegenként ismeri fel a magzati vörösvérsejteket, és antitesteket termel ellenük, amelyeket Rh-ellenanyagnak nevezünk, és ezek megsemmisítik a magzati vörösvérsejteket. Ezt az ellenanyag termelődést nevezik Rh-szenzibilizációnak (érzékennyé válásnak). Első terhességben az Rh-szenzibilizáció valószínűtlen, mivel szülésig nem kerül át számottevő mennyiségű magzati vörösvérsejt az anyai szervezetbe. Így a magzatnak és az újszülöttnek ritkán vannak elváltozásai. Amint azonban a nő szenzibilissé válik, minden olyan terhességben, ahol a magzat Rh pozitív, egyre nő a szövődmények gyakorisága. A terhességek számával arányosan mind korábban és nagyobb mennyiségű ellenanyagot termel a nő szervezete. Ha az Rh-ellenanyagok átjutnak a méhlepényen, károsítják a magzati vörösvérsejteket. Amennyiben a magzati vörösvérsejtek gyorsabban pusztulnak, mint ahogyan a magzat képes újakat termelni, magzati vérszegénység alakul ki. Ezt a sejtpusztulást magzati vagy újszülöttkori hemolitikus betegségnek nevezik (eritroblasztózis fötális, illetve eritroblasztózis neonatorum). Súlyos esetben a magzat halálát okozza. Az első terhességi vizitkor az orvos meghatározza a nő vércsoportját. Ha Rh-negatív a vércsoportja, ellenőrzik, hogy van-e a vérében Rh-ellenanyag, valamint az apa vércsoportját is meghatározzák. Az Rh-pozitív apa az Rh-szenzibilizáció lehetőségét veti fel. Ilyenkor a nő vérében rendszeresen ellenőrzik az Rh-ellenanyagszintet. A terhesség a szokásosnak megfelelően halad előre, amíg az ellenanyagok nem mutathatók ki. Az ellenanyagok megjelenésekor az ellenanyagszinttől függően kell lépéseket tenni a magzat megóvása érdekében. Ha az ellenanyagszint túl magas, amniocentézist végeznek. Ennek során a hason keresztül tűt szúrnak a magzatburokba, és magzatvizet bocsátanak le. Ebben meghatározzák a bilirubinszintet (sárga pigment - színanyag - amely a vörösvérsejtek lebontásakor normálisan is keletkezik). Ha ez a szint túl magas, a magzatnak vért adnak (transzfúzió). Általában további transzfúziók szükségesek, amíg a magzat elég éretté nem válik ahhoz, hogy biztonsággal megszülethessen. A szülést beindítják. Előfordulhat, hogy további transzfúziókat kell adni az újszülöttnek is. Néha viszont a megszületésig nincs szükség transzfúzióra. Óvatosságból az Rh-negatív anyának a terhesség 28. hetében és az Rh-pozitív magzat megszülését követő 72 órán belül Rh-ellenanyag-injekciót adnak; ugyanez történik vetélést és terhesség-megszakítást követően is. Az ellenanyagot anti-D immunglobulinnak nevezik. Ez a kezelés megsemmisíti a magzatból esetlegesen az anyai vérkeringésbe jutó vörösvérsejteket, így nem lesznek jelen olyan magzati vörösvérsejtek, amelyek beindítják az anyai ellenanyag termelést, és így nincsenek veszélyben a későbbi terhességek. Terhességi zsírmáj:E ritka betegség a terhesség végén jelentkezik. Oka ismeretlen. Tünetei a hányinger, a hányás, a hasi kellemetlen érzés és sárgaság. A betegség gyorsan rosszabbodhat, kialakulhat májelégtelenség is. A kórisme a májfunkció vizsgálatán alapul; esetleg májbiopsziával (szövettani minta vétele) is megerősítik. Az orvos a terhesség azonnali befejezését szokta javasolni. Nagy az anyai és magzati halálozás kockázata, de aki túléli, annál teljes a gyógyulás. A betegség a következő terhességekben általában nem ismétlődik. Szülés körüli szívizombántalom (kardiomiopátia):A szív fala a terhesség késői szakában vagy szülés után károsodik, ami szülés körüli kardiomiopátiát okoz. Oka ismeretlen. Általában olyan nőkben jelentkezik, akiknek több terhességük volt, idősebbek, ikreket várnak vagy pereclampsiájuk van. Egyesekben a szívműködés nem normalizálódik a terhességet követően. Ők nem is eshetnek teherbe ezt követően. A szülés körüli kardiomiopátia szívelégtelenséget okozhat, amely kezelendő. Magzatvíz rendellenességek:A túl sok magzatvíz (polihidramnion) feszíti a méhet és nyomja a terhes nő rekeszizmát. Ez a szövődmény komoly anyai légzési nehézséget okozhat vagy koraszüléshez vezethet. Túl sok magzatvíz akkor szokott termelődni, ha a terhes nő cukorbeteg, egynél több gyermeket vár (többes terhességek) vagy Rh-ellenanyagokat termel a magzati vörösvérsejtek ellen. Okozhatja fejlődési rendellenesség is, különösen a nyelőcső elzáródása vagy az agy és gerincvelő fejlődési rendellenessége (például a nyitott gerinc). Az esetek közel felében oka ismeretlen. A túl kevés magzatvíz (oligohidramnion) szintén válthat ki problémákat. Ha a magzatvíz mennyisége jelentősen kevesebb, a magzati tüdők érése a normálistól elmarad, a magzat pedig összenyomódhat, amely testi torzulásokhoz vezethet. Ezt a tünetegyüttest Potter szindrómának nevezik. Rendszerint akkor kevés a magzatvíz, ha a magzatnak a vizeletképző és -elvezető rendszeri fejlődési rendellenessége van; ilyenkor ezek nem a vártnak megfelelően fejlődnek vagy elhal. Okozhatja angiotenzin átalakító enzim - ACE-gátlószer (például enalapril vagy kaptopril) - alkalmazása a második vagy a harmadik trimeszterben. Ezeket a gyógyszereket terhességben csak akkor rendelik, ha súlyos szívelégtelenséget vagy nagyon magas vérnyomást kell kezelni. A nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) a terhesség késői szakaszában szintén csökkentik a magzatvíz mennyiségét. Előlfekvő lepény (placenta praevia):Az előlfekvő lepény lényege, hogy a méhlepény közvetlenül a méhnyakra, vagy amellé, a méh alsó, és nem a felső részébe ágyazódik be. Részben vagy egészben fedheti a belső méhszájat. Előfordulási gyakorisága: 200 szülésenként egy, különösképp azokban, akik korábban már többször szültek, és akiknek anatómiai rendellenességük, például miomájuk van a méhükben. Az előlfekvő lepény fájdalommal nem járó, hirtelen jelentkező hüvelyi vérzést okozhat a terhesség késői szakaszában. A vér lehet élénk vörös is. A vérzés olyan mértékű lehet, hogy veszélyezteti az anya és a magzat életét is. Az orvos ultrahang segítségével azonosítja az előlfekvő lepényt, és különíti el az idő előtti lepényleválástól (abrupció placenté). Erős vérzés esetén a nőt a szülésig kórházban helyezik el, különösen akkor, ha a méhlepény közvetlenül a méhszáj fölött van. Ilyenkor a nő ismételt transzfúzióra szorulhat. Ha a vérzés gyengébb és a szülés nem indult meg, az orvos általában ágynyugalmat javasol, kórházi megfigyeléssel. Ha a vérzés megáll, a nőt mobilizálják (javasolják a sétát). Amennyiben a vérzés nem tér vissza, haza is mehet, feltéve, hogy gyorsan el tudja érni a kórházat. A vajúdás megindulása előtt szinte mindig császármetszést végeznek. Ha előlfekvő lepény mellett a nő vajúdni kezd, a méhlepény általában túl korán válik le, megfosztva a magzatot az oxigén utánpótlástól, ez pedig agykárosodást és egyéb problémákat okozhat a magzatban. Idő előtti lepényleválás (abrupció placenté):Az idő előtti lepényleválás a normális helyzetű méhlepény korai leválása a méh faláról. A méhlepény leválhat részlegesen (10-20%-ban) és teljesen. Oka ismeretlen. Az összes szülésre vonatkoztatott gyakorisága 0,4-3,5%. A szövődmény gyakoribb magasvérnyomás-betegségben (beleértve a preeclampsiát) és kokainélvezőkben. A méhnek abból a részéből származik a vérzés, ahol a lepény tapadt. A vér átjutva a méhszájon és a hüvelyen külső vérzést okozhat, vagy meggyűlhet a méhlepény mögött, rejtett vérzést okozva. A tünetek attól függenek, hogy milyen fokú a leválás és milyen fokú a vérvesztés (utóbbi lehet súlyos is). Tünetei: a hirtelen jelentkező, folyamatos vagy görcsös hasi fájdalom, a hasi nyomásérzékenység és a sokk. Az idő előtti lepényleválás az erekben általános vérrögképződéshez vezethet (disszeminált intravaszkuláris koaguláció), okozhat veseelégtelenséget és méhűri vérzést, különösen egyidejűleg preeclampsiás nőkben. Ha a lepény leválik, csökken a magzat oxigén- és tápanyagellátottsága. Az orvos a tünetek alapján valószínűsíti a kórismét. A diagnózis ultrahanggal erősíthető meg. Idő előtti lepényleválás esetében a nőt kórházba viszik. Szokásos kezelése az ágynyugalom. Ha a tünetek javulnak, a nőt mobilizálják (javasolják a sétát) és esetleg elbocsátják a kórházból. Ha a vérzés fennmarad, vagy rosszabbodik (feltételezhető, hogy a magzat nem jut elegendő oxigénhez), vagy a terhesség a kiírt idő (terminus) közelében jár, a minél hamarabb lezajló szülés a legjobb mind az anya, mind a magzat számára. Amennyiben hüvelyi szülés nem lehetséges, császármetszést végeznek.

Terhesség alatt kialakuló kockázati tényezők

A terhesség során is felmerülhet olyan probléma vagy jelentkezhet olyan körülmény, amely veszélyezteteti a terhességet. Érheti a terhes nőt például olyan (teratogén) hatás, ami fejlődési rendellenességet okoz: ilyenek a sugárzás, bizonyos vegyszerek, gyógyszerek vagy fertőzések. Kialakulhatnak betegségek is. Bizonyos betegségek a terhességhez kapcsolódóan (terhességi szövődményként) jelennek meg.

Gyógyszerek, vegyszerek

Néhány gyógyszer terhességben alkalmazva fejlődési rendellenességet okozhat. Ilyen például az alkohol, az izotretinoin (amit a súlyos pattanásos bőr kezelésében alkalmaznak), bizonyos görcsgátlók, a lítium, egyes antibiotikumok (például a sztreptomicin, a kanamicin, és a tetraciklinek), a talidomid, a warfarin és az angiotenzint átalakító enzim (ACE) gátlószerei, ha az utolsó két trimeszterben alkalmazzák. Folsav hatását gátló gyógyszerek (például az immunrendszert visszaszorító hatású metotrexát, vagy az antibiotikumok közé tartozó trimertoprim) szintén okozhatnak fejlődési rendellenességet (a folsavhiány növeli a fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát). A kokain-élvezet fejlődési rendellenességet, korai lepényleválást (abrupció placentae) és koraszülést okozhat. A dohányzás növeli a kis születési súly veszélyét. Koraterhességben javasolják, hogy a nő ezen szerek egyikét se használja. Különösen igaz ez az alkoholra, a kokainra és a dohányzásra.

Terhességben kialakuló betegségek

A terhesség alatt megjelenhetnek olyan kórképek is, amelyek közvetlenül nem függenek össze a terhességgel. Bizonyos betegségek anyai vagy magzati szempontból növelik a terhesség kiviselésének kockázatát. Ezek közé tartoznak azok, amelyek magas lázat okoznak, a fertőzések, illetve amelyek hasi sebészeti beavatkozást igényelnek. Bizonyos kórképekre nagyobb az esély, mivel a terhesség számos változást idéz elő a terhes nő szervezetében: ilyenek például a tromboembóliás kórképek, a vérszegénység és a húgyúti fertőzések.

Lázas állapotok:A 39,5 °C feletti lázzal járó kórképek az első trimeszterben növelik a vetélés, az agyi- és gerincvelői fejlődési rendellenességek kockázatát. A terhesség későbbi szakaszaiban a láz a koraszülés veszélyével jár.

Fertőzések:A terhesség alatt jelentkező egyes fertőzések fejlődési rendellenességet okozhatnak. A rózsahimlő (rubeola) egyebek mellett főként a szívet és a belső fület érinti. A citomegalovírus is átjut a méhlepényen, magzati máj- és agykárosodásokat okozhat. Más vírusfertőzéseknek, így a herpes simplexnek és a bárányhimlőnek (varicsella) is lehetnek magzatkárosító vagy fejlődési rendellenességet okozó hatásai. A toxoplazmózis, ami egy protozoon fertőzés, okozhat vetélést, a magzat elhalását, vagy súlyos fejlődési rendellenességeket. A baktérium okozta listeriózis szintén magzatkárosító hatású. A hüvely bakteriális fertőzései (köztük a bakteriális vaginozis is) terhesség alatt koraszülést vagy idő előtti burokrepedést okozhat. Ezen fertőzések antibiotikumos kezelése csökkenti a fenti szövődmények kialakulásának valószínűségét.

Sebészeti beavatkozást igénylő kórképek:Terhesség alatt is kialakulhat olyan betegség, amely a hasat is érintő sürgős sebészeti beavatkozást igényel. Ezek a sebészeti beavatkozások növelik a koraszülés és vetélés kockázatát, különösen koraterhességben. Ezért a sebészeti beavatkozásokat a lehető legtovább halasztják, hacsak nem okoznak ezzel a nőnek tartós egészségkárosodást.

Ha terhesség alatt féregnyúlvány-gyulladás alakul ki, a sebészeti beavatkozást haladéktalanul elvégzik, mivel a perforált (kilyukadt) féregnyúlvány halálos lehet. Az appendektomia (féregnyúlvány-eltávolítás) nem ártalmas a magzatra és nem szokott vetéléshez vezetni. A féregnyúlvány-gyulladást azonban nehéz felismerni terhesség alatt. Az általa okozott görcsös fájdalom hasonlít a méhösszehúzódásokhoz, amelyek terhességben gyakran jelentkeznek. A féregnyúlvány feljebb nyomódik a hasban a terhesség előrehaladásával, ezért a gyulladása kiváltotta fájdalom nem a várt helyen jelentkezik.

Ha terhességben a petefészek ciszta megmarad, a sebészeti beavatkozást a 12. hét utánra halasztják. A ciszta termelhet terhességhez szükséges hormonokat, és gyakran kezelés nélkül is elmúlik. Ha a ciszta, vagy más képlet növekszik, a 12. hét előtt is szükség lehet a sebészeti beavatkozásra. Az ilyen képlet rákos is lehet.

A terhesség alatti bélelzáródás nagyon súlyos betegség. Ha az elzáródás bélelhaláshoz (üszkösödéshez) vagy hashártyagyulladáshoz (a hasűr belfelszínét borító hártya gyulladása) vezet, a nő elvetélhet, élete pedig veszélybe kerül. Amennyiben a nőnek bélelzáródásra jellemző tünetei vannak, a feltáró sebészeti beavatkozást azonnal el kell végezni, különösen akkor, ha volt már hasi műtétje vagy hasi fertőzése.

Tromboembóliás betegségek:Az Egyesült Államokban a tromboembóliás betegség a terhes nők vezető haláloka. A tromboembóliás betegségben vérrögök képződnek az erekben,majd a vérkeringéssel vándorolva elzárhatnak egy verőeret. Kialakulásuknak a terhesség után 6-8 hétig fokozott a kockázata. A vérrögképződésből adódó komplikációk többsége valamilyen terhesség alatti sérülés eredménye. Császármetszés után jóval nagyobb a kockázat, mint hüvelyi szülést követően.

A vérrögök többnyire a láb felszíni vénáiban képződnek visszérgyulladáskor, vagy a láb mély visszereiben, mélyvénás trombózisokban. Tünetei a duzzanat, a lábikra fájdalma és a nyomásérzékenység. A panaszok súlyossága nem mutat összefüggést a betegség súlyosságával. A vérrögök a lábból eljuthatnak a tüdőkbe, ahol elzárhatnak akár több tüdőverőeret is. Az így keletkező, tüdőembóliának nevezett állapot, életveszélyes. Ha a rög az agyat ellátó erek egyikét zárja el, szélütést okoz. Vérrögök a kismedencében is képződhetnek.

Akiknek korábbi terhességük során már volt trombózisuk, azok a következő terhességekben rendszerint heparint (véralvadásgátlót) kapnak, amely megelőzi a vérrögképződést. Doppler ultrahang végezhető, ha trombózisra utaló tünetek jelentkeznek, és a vénákban vérrögöt keresnek. Ha találnak, akkor azonnal heparin kezelést kezdenek. A heparin adható intravénásan és bőr alá (subcutan) is. A heparin nem jut át a méhlepényen, és nem káros a magzatra. A kezelést a szülés után 6-8 hétig kell folytatni, amíg a vérrögképződés kockázata fokozott. A szülés után heparin helyett warfarin is használható. A warfarint szájon át is lehet szedni, kisebb a szövődmények kialakulásának kockázata, és szoptató anyák is szedhetik.

Ha tüdőembólia gyanúja áll fenn, tüdőventilációs és perfúziós scintigraphia is végezhető a diagnózis megerősítésére. Ennek során kevés radioaktív jelzőanyagot fecskendeznek be vénásan. Az eljárás terhességben is biztonságos, mivel olyan csekély a radioaktív anyag adagja. Ha a tüdőembólia diagnózisa ennek ellenére bizonytalan, tüdő angiográfiára is szükség lehet.

Vérszegénység:A legtöbb terhes nőben kifejlődik bizonyos fokú vérszegénység, mivel vashiányosak. Terhességben megduplázódik a vasszükséglet, mivel a magzati vörösvérsejt képződéshez is szükség van vasra. Folsavhiány miatt is kialakulhat terhességben vérszegénység. A vérszegénység terhességben kezelhető vagy megelőzhető folsav- és vaspótlással. Ha a vérszegénység súlyos vagy tartós, a vér oxigénszállító kapacitása csökken. Ennek eredményeként a magzat nem jut elegendő oxigénhez, amely - különösen az agy esetében - a normális fejlődéshez és növekedéshez szükséges. Az a nő, aki súlyosan vérszegény, fáradékony, légszomja és ájulási hajlama van. A koraszülés kockázata is fokozódik. A vajúdás és a szülés kapcsán jelentkező normális vérvesztés ilyenkor veszélyesen súlyosbítja a vérszegénységet. A vérszegény nőkben szülés után gyakoribbak a fertőzések. Folsav hiányban a magzati agy- és gerincvelő- fejlődési rendellenességek (például a nyitott gerinc) kockázata nő.

Húgyúti fertőzések:A húgyúti fertőzések gyakoriak terhességben, valószínűleg azért, mert a növekvő méh a veséket a húgyhólyaggal összekötő cső (húgyvezeték) összenyomásával lassítja a vizelet áramlását. Ha lassú a vizelet-elvezetés, a baktériumok nem mosódnak ki a húgyutakból, növelve a fertőzés kockázatát. Ezek a fertőzések fokozzák a koraszülés és az idő előtti burokrepedés kockázatát. Néha a húgyhólyag vagy a húgyvezetékek fertőzése eléri a veséket, és azok fertőzését okozza. Kezelése antibiotikumokkal történik.

Terhességi szövődmények

Terhességi szövődmények olyan elváltozások, amelyek kizárólag terhességben fordulnak elő. Érinthetik a nőt, a magzatot vagy mindkettőjüket; a terhesség különböző szakaszaiban jelenhetnek meg. Ilyen például az előlfekvő lepény (placenta praevia), vagy az idő előtti lepényleválás, ami a terhesség utolsó 3 hónapjában okoz hüvelyi vérzést. Aki ebben az időszakban vérzik, elvesztheti a magzatot, jelentős vérvesztést szenvedhet el vagy meghalhat a vajúdás és a szülés alatt. A legtöbb terhességi szövődmény azonban hatékonyan kezelhető.

Néhány elváltozás a terhességi hormonális változások következménye és általában enyhe, átmeneti panaszokat okoznak a terhes nőnek. Például a terhesség hormonális hatására lassul az epeutakban az epe áramlása. Ennek következménye az esetleges terhességi epepangás. Legszembetűnőbb tünete a testen mindenütt jelentkező viszketés (általában a terhesség utolsó néhány hónapjában). Kiütések nincsenek. Ha a viszketés nagyon erős, kolesztiramin adható. A betegség szülés után megoldódik, de a következő terhességekben gyakran visszatér.

Terhességi vészes hányás:A terhességi hányás során nagyon erős hányinger és jelentős hányás jelentkezik. A terhességi hányás nem azonos a hagyományos reggeli hányingerrel. Ha a nő gyakran hány, erős hányingere van, veszít a súlyából és kiszárad, terhességi hányása van. Ha csak néha hány, de súlya gyarapszik és nincs kiszáradva, akkor nem szenved terhességi hányásban. A kórkép oka ismeretlen.

Mivel a terhességi hányás mind az anya, mind a magzat számára lehet életveszélyes, kórházi kezelést igényel. Vénás kanülön keresztül folyadékot, glukózt (cukrot), elektrolitokat és szükség esetén vitaminokat adnak. A terhes legalább 24 órán át nem ehet és ihat semmit. Nyugtatókat, hányáscsökkentőket és szükség szerint egyéb gyógyszereket kap. Miután folyadékháztartását egyensúlyba hozták (rehidrálták), és a hányása csillapodott, gyakori kis adagokkal elkezdheti a diétás táplálkozást. Az ételadag mennyisége növelhető, ha el tudja azt viselni. A hányás általában néhány napon belül megszűnik. Amennyiben a tünetek visszatérnek, a kezelést meg kell ismételni. Ritkán, ha a súlyvesztés folytatódik és a tünetek a kezelés ellenére fennállnak, a nőt az orrán és a torkán át a vékonybeleibe vezetett csövön keresztül táplálják, ameddig szükséges.

Preeklampszia:A terhes nők 5%-ában alakul ki preeklampszia (terhességi toxémia). Ebben a szövődményben a vérnyomás emelkedését fehérjevizelés (proteinuria) kíséri. A preeklampszia rendszerint a 20. terhességi hét és a szülés utáni első hét között alakul ki. Az oka ismeretlen. Gyakoribb az első terhességben, kettes vagy többes ikerterhességben, ha a korábbi terhességben is előfordult, magasvérnyomás-betegségben, érbetegségben, vagy sarlósejtes vérszegénységben. Ugyancsak gyakoribb 15 évesnél fiatalabb leányokban és 35 évesnél idősebb nőkben.

A súlyos preeklampszia egyik fajtája a HELLP-szindróma. Tünetei a következők:

• hemolízis (a vörösvértestek szétesése);
• emelkedett májenzim értékek, jelezve a májkárosodást;
• alacsony vérlemezkeszám, amely csökkenti a véralvadási képességet, növeli a szülés alatti és utáni vérzések kockázatát.

Minden 200. esetben a vérnyomás-emelkedés olyan nagy fokú, hogy görcsrohamok jelentkeznek; ezt eklampsziának nevezik. Az eklampsziás esetek egynegyede a szülés után jelentkezik, általában az első 2-4 napban. Ha nem kezelik azonnal, az eklampszia halálos lehet.

A preeklampszia idő előtti lepényleválást okozhat (abrupció placentae). Preeklampsziás nők gyermekeiben a szülés után közvetlenül kialakuló szövődmények aránya 4-5-szöröse a nem beteg nők gyermekeihez képest. Előfordul, hogy az újszülött kisebb, mert a méhlepény nem működött elég jól, vagy mert korábban jött a világra.

Ha enyhe preeklampszia lép fel a terhesség korai szakában, az otthoni ágynyugalom is elegendő lehet, néhány nőnek azonban rendszeresen kell járnia orvosi ellenőrzésre. Ha a preeklampszia rosszabbodik, a kismamát befektetik a kórházba. Ágynyugalomban állandóan ellenőrzik, amíg a magzat nem elég érett a biztonságos megszületéshez. Vérnyomáscsökkentőkre is szükség van. A szülés előtt néhány órával vénásan magnézium szulfátot adnak a görcsök megelőzése érdekében. Ha a preeklampszia a kiírt időpont közelében fejlődik ki, a szülést általában megindítják, és a gyermek (hüvelyi úton) megszületik.

Amennyiben a preeklampszia súlyos, császármetszést végeznek, mert a világrajövetelnek ez a leggyorsabb módja, hacsak a méhszáj ki nem tágult anynyira, hogy lehetőség van az azonnali hüvelyi szülésre. Ez utóbbi csökkenti az anyai és magzati szövődmények kockázatát. Ha a vérnyomás magas, a vérnyomáscsökkentőket, például hidralazint vagy labetalolt adnak intravénásan a szülés végéig. A HELLP-szindróma kezelése megegyezik a súlyos preeklampsziáéval.

A szülés után a preeklampsziás és az eklampsziás nőket gondos megfigyelés alatt tartják, mivel a szülés utáni 2-4 napban fokozott a görcsroham veszélye. Amint javul az állapotuk, mobilizálják (pl. sétáltatják) őket. A preeklampszia és szövődményeinek súlyosságától függően néhány nappal tovább tarthatják őket a kórházban. Hazatérésüket követően a vérnyomáscsökkentő kezelést esetleg folytatniuk kell. Általában a szülést követően néhány hónapig kéthetente kell járniuk orvosi ellenőrzésre. Vérnyomásuk 6-8 hétig lehet emelkedett. Ha a vérnyomás tovább marad magas, ennek oka valószínűleg független a preeklampsziától.

Terhességi cukorbetegség:A nők 1-3%-ában fejlődik ki terhesség alatt cukorbetegség. Ezt a betegséget terhességi cukorbetegségnek (gesztációs diabétesznek) nevezik. Ha a terhességi cukorbetegséget nem ismerik fel vagy nem kezelik, nő az anyai és a magzati szövődmények kockázata, valamint a magzat méhen belüli elhalásának veszélye. A terhességi cukorbetegség gyakoribb a túlsúlyos nők között, valamint egyes etnikai csoportokban, különösen az amerikai bennszülöttekben (indiánokban), a csendes óceáni szigetek lakóiban, a mexikói, indiai és ázsiai leszármazottakban.

A legtöbb nőben azért fejlődik ki terhességi cukorbetegség, mert nem tudnak a szervezetük inzulin-igényének megfelelő mennyiségű inzulint termelni a terhesség késői szakaszában. Több inzulinra van szükség a növekvő vércukorszint beállításához. Egyes esetekben a nő már várandósság előtt cukorbeteg volt, de azt a terhességükig nem ismerték fel.

Néhány orvos az összes terhes nőt szűri terhességi cukorbetegségre. A többi orvos csak a kockázati csoportok tagjait, például a túlsúlyosakat vagy bizonyos etnikai csoportok tagjait. Vérvétellel meghatározzák a vércukorszintet. A terhességi cukorbeteg nőket általában megtanítják az otthoni vércukorszintmérő eszköz használatára.

Kezelése során elhagyják az étrendből a magas cukortartalmú ételeket, megakadályozzák a terhesség alatt a jelentősebb súlygyarapodást, illetve ha a vércukorszint annyira magas, inzulint adnak. Szülés után a terhességi cukorbetegség általában megszűnik, sokukban azonban idősebb korban II. típusú (nem inzulinfüggő) cukorbetegség alakul ki.

Rh-összeférhetetlenség:Akkor alakul ki, ha a nőnek Rh-negatív vére van, a magzatnak pedig Rh-pozitív, amelyet az Rh-pozitív vércsoportú apától örököl. Az Egyesült Államokban a házasságok 13%-ában fordul elő, hogy az anyának Rh-negatív, az apának Rh-pozitív a vércsoportja.

Az Rh-faktor egy molekula, amely bizonyos emberekben megjelenik a vörösvértestek membránján. A vércsoport Rh-pozitív, ha ez a faktor jelen van a vörösvértestek felszínén, negatív, ha nincs. A probléma akkor jelentkezik, ha az Rh-pozitív magzat vére bejut az anyai vérkeringésbe. Az anya immunrendszere idegenként ismeri fel a magzati vörösvérsejteket, és antitesteket termel ellenük, amelyeket Rh-ellenanyagnak nevezünk, és ezek megsemmisítik a magzati vörösvérsejteket. Ezt az ellenanyag termelődést nevezik Rh-szenzibilizációnak (érzékennyé válásnak).

Első terhességben az Rh-szenzibilizáció valószínűtlen, mivel szülésig nem kerül át számottevő mennyiségű magzati vörösvérsejt az anyai szervezetbe. Így a magzatnak és az újszülöttnek ritkán vannak elváltozásai. Amint azonban a nő szenzibilissé válik, minden olyan terhességben, ahol a magzat Rh pozitív, egyre nő a szövődmények gyakorisága. A terhességek számával arányosan mind korábban és nagyobb mennyiségű ellenanyagot termel a nő szervezete.

Ha az Rh-ellenanyagok átjutnak a méhlepényen, károsítják a magzati vörösvérsejteket. Amennyiben a magzati vörösvérsejtek gyorsabban pusztulnak, mint ahogyan a magzat képes újakat termelni, magzati vérszegénység alakul ki. Ezt a sejtpusztulást magzati vagy újszülöttkori hemolitikus betegségnek nevezik (eritroblasztózis fötális, illetve eritroblasztózis neonatorum). Súlyos esetben a magzat halálát okozza.

Az első terhességi vizitkor az orvos meghatározza a nő vércsoportját. Ha Rh-negatív a vércsoportja, ellenőrzik, hogy van-e a vérében Rh-ellenanyag, valamint az apa vércsoportját is meghatározzák. Az Rh-pozitív apa az Rh-szenzibilizáció lehetőségét veti fel. Ilyenkor a nő vérében rendszeresen ellenőrzik az Rh-ellenanyagszintet. A terhesség a szokásosnak megfelelően halad előre, amíg az ellenanyagok nem mutathatók ki.

Az ellenanyagok megjelenésekor az ellenanyagszinttől függően kell lépéseket tenni a magzat megóvása érdekében. Ha az ellenanyagszint túl magas, amniocentézist végeznek. Ennek során a hason keresztül tűt szúrnak a magzatburokba, és magzatvizet bocsátanak le. Ebben meghatározzák a bilirubinszintet (sárga pigment - színanyag - amely a vörösvérsejtek lebontásakor normálisan is keletkezik). Ha ez a szint túl magas, a magzatnak vért adnak (transzfúzió). Általában további transzfúziók szükségesek, amíg a magzat elég éretté nem válik ahhoz, hogy biztonsággal megszülethessen. A szülést beindítják. Előfordulhat, hogy további transzfúziókat kell adni az újszülöttnek is. Néha viszont a megszületésig nincs szükség transzfúzióra.

Óvatosságból az Rh-negatív anyának a terhesség 28. hetében és az Rh-pozitív magzat megszülését követő 72 órán belül Rh-ellenanyag-injekciót adnak; ugyanez történik vetélést és terhesség-megszakítást követően is. Az ellenanyagot anti-D immunglobulinnak nevezik. Ez a kezelés megsemmisíti a magzatból esetlegesen az anyai vérkeringésbe jutó vörösvérsejteket, így nem lesznek jelen olyan magzati vörösvérsejtek, amelyek beindítják az anyai ellenanyag termelést, és így nincsenek veszélyben a későbbi terhességek.

Terhességi zsírmáj:E ritka betegség a terhesség végén jelentkezik. Oka ismeretlen. Tünetei a hányinger, a hányás, a hasi kellemetlen érzés és sárgaság. A betegség gyorsan rosszabbodhat, kialakulhat májelégtelenség is. A kórisme a májfunkció vizsgálatán alapul; esetleg májbiopsziával (szövettani minta vétele) is megerősítik. Az orvos a terhesség azonnali befejezését szokta javasolni. Nagy az anyai és magzati halálozás kockázata, de aki túléli, annál teljes a gyógyulás. A betegség a következő terhességekben általában nem ismétlődik.

Szülés körüli szívizombántalom (kardiomiopátia):A szív fala a terhesség késői szakában vagy szülés után károsodik, ami szülés körüli kardiomiopátiát okoz. Oka ismeretlen. Általában olyan nőkben jelentkezik, akiknek több terhességük volt, idősebbek, ikreket várnak vagy pereclampsiájuk van. Egyesekben a szívműködés nem normalizálódik a terhességet követően. Ők nem is eshetnek teherbe ezt követően. A szülés körüli kardiomiopátia szívelégtelenséget okozhat, amely kezelendő.

Magzatvíz rendellenességek:A túl sok magzatvíz (polihidramnion) feszíti a méhet és nyomja a terhes nő rekeszizmát. Ez a szövődmény komoly anyai légzési nehézséget okozhat vagy koraszüléshez vezethet.

Túl sok magzatvíz akkor szokott termelődni, ha a terhes nő cukorbeteg, egynél több gyermeket vár (többes terhességek) vagy Rh-ellenanyagokat termel a magzati vörösvérsejtek ellen. Okozhatja fejlődési rendellenesség is, különösen a nyelőcső elzáródása vagy az agy és gerincvelő fejlődési rendellenessége (például a nyitott gerinc). Az esetek közel felében oka ismeretlen.

A túl kevés magzatvíz (oligohidramnion) szintén válthat ki problémákat. Ha a magzatvíz mennyisége jelentősen kevesebb, a magzati tüdők érése a normálistól elmarad, a magzat pedig összenyomódhat, amely testi torzulásokhoz vezethet. Ezt a tünetegyüttest Potter szindrómának nevezik.

Rendszerint akkor kevés a magzatvíz, ha a magzatnak a vizeletképző és -elvezető rendszeri fejlődési rendellenessége van; ilyenkor ezek nem a vártnak megfelelően fejlődnek vagy elhal. Okozhatja angiotenzin átalakító enzim - ACE-gátlószer (például enalapril vagy kaptopril) - alkalmazása a második vagy a harmadik trimeszterben. Ezeket a gyógyszereket terhességben csak akkor rendelik, ha súlyos szívelégtelenséget vagy nagyon magas vérnyomást kell kezelni. A nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) a terhesség késői szakaszában szintén csökkentik a magzatvíz mennyiségét.

Előlfekvő lepény (placenta praevia):Az előlfekvő lepény lényege, hogy a méhlepény közvetlenül a méhnyakra, vagy amellé, a méh alsó, és nem a felső részébe ágyazódik be. Részben vagy egészben fedheti a belső méhszájat. Előfordulási gyakorisága: 200 szülésenként egy, különösképp azokban, akik korábban már többször szültek, és akiknek anatómiai rendellenességük, például miomájuk van a méhükben.

Az előlfekvő lepény fájdalommal nem járó, hirtelen jelentkező hüvelyi vérzést okozhat a terhesség késői szakaszában. A vér lehet élénk vörös is. A vérzés olyan mértékű lehet, hogy veszélyezteti az anya és a magzat életét is.

Az orvos ultrahang segítségével azonosítja az előlfekvő lepényt, és különíti el az idő előtti lepényleválástól (abrupció placenté).

Erős vérzés esetén a nőt a szülésig kórházban helyezik el, különösen akkor, ha a méhlepény közvetlenül a méhszáj fölött van. Ilyenkor a nő ismételt transzfúzióra szorulhat. Ha a vérzés gyengébb és a szülés nem indult meg, az orvos általában ágynyugalmat javasol, kórházi megfigyeléssel. Ha a vérzés megáll, a nőt mobilizálják (javasolják a sétát). Amennyiben a vérzés nem tér vissza, haza is mehet, feltéve, hogy gyorsan el tudja érni a kórházat. A vajúdás megindulása előtt szinte mindig császármetszést végeznek. Ha előlfekvő lepény mellett a nő vajúdni kezd, a méhlepény általában túl korán válik le, megfosztva a magzatot az oxigén utánpótlástól, ez pedig agykárosodást és egyéb problémákat okozhat a magzatban.

Idő előtti lepényleválás (abrupció placenté):Az idő előtti lepényleválás a normális helyzetű méhlepény korai leválása a méh faláról. A méhlepény leválhat részlegesen (10-20%-ban) és teljesen. Oka ismeretlen. Az összes szülésre vonatkoztatott gyakorisága 0,4-3,5%. A szövődmény gyakoribb magasvérnyomás-betegségben (beleértve a preeclampsiát) és kokainélvezőkben.

A méhnek abból a részéből származik a vérzés, ahol a lepény tapadt. A vér átjutva a méhszájon és a hüvelyen külső vérzést okozhat, vagy meggyűlhet a méhlepény mögött, rejtett vérzést okozva. A tünetek attól függenek, hogy milyen fokú a leválás és milyen fokú a vérvesztés (utóbbi lehet súlyos is). Tünetei: a hirtelen jelentkező, folyamatos vagy görcsös hasi fájdalom, a hasi nyomásérzékenység és a sokk. Az idő előtti lepényleválás az erekben általános vérrögképződéshez vezethet (disszeminált intravaszkuláris koaguláció), okozhat veseelégtelenséget és méhűri vérzést, különösen egyidejűleg preeclampsiás nőkben. Ha a lepény leválik, csökken a magzat oxigén- és tápanyagellátottsága.

Az orvos a tünetek alapján valószínűsíti a kórismét. A diagnózis ultrahanggal erősíthető meg.

Idő előtti lepényleválás esetében a nőt kórházba viszik. Szokásos kezelése az ágynyugalom. Ha a tünetek javulnak, a nőt mobilizálják (javasolják a sétát) és esetleg elbocsátják a kórházból. Ha a vérzés fennmarad, vagy rosszabbodik (feltételezhető, hogy a magzat nem jut elegendő oxigénhez), vagy a terhesség a kiírt idő (terminus) közelében jár, a minél hamarabb lezajló szülés a legjobb mind az anya, mind a magzat számára. Amennyiben hüvelyi szülés nem lehetséges, császármetszést végeznek.

#1 Dr.BauerBela

---