Első székletek: meconium, anyatejes széklet
A baba
első heteiben, hónapjaiban a szülőket foglalkoztató egyik legfontosabb
kérdés, hogy mi van a pelenkában – és hányszor. Az első székletek színe,
gyakorisága és milyensége "normális esetben" is széles skálán mozoghat,
és babánként eltérő lehet.
Magzatszurok (meconium)
A
magzat bélrendszerében már az anyaméhben keletkezik "széklet", amely a
születés utáni 1-2 napon belül ürül a szervezetből. Ez a sötétzöld,
olykor fekete színű, sűrű, ragadós massza az úgynevezett magzatszurok
(meconium), amely a lenyelt magzatvízből és az abban található,
megemésztett szöveti darabokból, leváló bélsejtekből, hámsejtekből,
epefestékből, nyálkadarabokból tevődik össze.
A
magzatszurok az első napokban 2-3 alkalommal, de akár minden szoptatás
után is ürülhet az újszülött szervezetéből. Amikor ez az anyag kiürült,
beindul a baba valódi emésztése, és széklete is jelentősen megváltozik.
Kóros
anatómiai eltérés, felszívódási rendszerbetegség is állhat annak
hátterében, ha a magzatszurok nem távozik a baba szervezetéből. Ilyen
esetben a babát megfigyelik, különböző vizsgálatokat végeznek rajta,
hogy megállapítsák a meconium hiányának okát.
Anyatejes széklet
A
születést követő 2-3 napon belül az újszülött széklete megváltozik.
Színe jóval világosabb, sárgásabb, állaga sokkal lazább, hígabb lesz,
mint a magzatszuroké, szaga enyhén savanykás, de nem különösebben
kellemetlen – ez az úgynevezett anyatejes széklet. Az ürítések
gyakorisága az első hetekben általában napi 6-10 alkalom – gyakorlatilag
minden étkezés közben vagy után megtelik a pelus -, később azonban
jelentős eltérések alakulhatnak ki a babák szokásai között.
A
különbségek természetesen nem azt jelentik, hogy baj van az
emésztéssel, ha a mi babánk nem kakil annyiszor, mint a szomszéd
kislány. Szoptatott babáknál a napi több alkalomtól a heti egyszeri
ürítésig sok minden "normális" lehet: kezdetben gyakrabban kakilnak,
majd 3-4 hónapos kor körül a csak anyatejet evő babák szinte mindent
hasznosítanak az elfogyasztott táplálékból, így ritkábbá válik a
széklet. Az sem ritka, hogy egy csak anyatejet kapó baba egyik nap
háromszor-négyszer kakil, majd napokig semmit.
Szoptatott
babáknál gyakran okoz rémületet a zöldes színű, hígabb széklet. Ennek
hátterében több ok is állhat. Ha a baba egyébként jó kedélyű, szépen
gyarapodik, elsőként az epefestékre gyanakodhatunk. Megfelelő sebességű
emésztésnél az epefesték már eltűnik a székletből, mire az a végbélbe
kerül. Amennyiben azonban az emésztés sebessége lelassul, a táplálék
gyorsabban halad át a tápcsatornán, ennek eredménye a feltűnően zöldes
kaki.
Ezt
okozhatja az előtej-utótej arányának eltolódása (a baba szopási
szokásaitól függően), a zsírosabb tej, a fogzási szakasz, de egyes
betegségek kísérő tüneteként is jelentkezhet, így ha megijedni nem is,
figyelemmel kísérni a kicsi szopását és következő székleteket
mindenképpen érdemes.
Talán
még nagyobb ijedtséget vált ki a véres széklet. Ennek hátterében
sokszor csak annyi áll, hogy a kicsi szoptatás közben megsebesítette a
mellbimbót, és abból került vér a pocakjába. Amennyiben azonban ezt az
okot kizárhatjuk, feltétlenül forduljunk orvoshoz.
Mennyit?
Általában
a széklet gyakorisága nem mérvadó a "rendellenesség" kimondására: a
"rendben van így?", "tennem kellene valamit?" kérdések megválaszolásához
figyelembe kell vennünk a baba életkorát, étkezési szokásait, a családi
hajlamosító tényezőket (például a szorulásra), a széklet milyenségét, a
kicsi hangulatát és gyarapodási arányait egyaránt.
Tápszert
(is) kapó, illetve pépeket, gyümölcsöket is fogyasztó, hozzátáplált
babáknál eltérő a helyzet, mint a csak anyatejet evőknél. Náluk napi egy
kakilás jelenti a "normális" mennyiséget, mert ha nem ürül folyamatosan
a széklet, a kicsi pocakja felpuffadhat, görcsölhet, a széklet
keményebb lesz, jobban kell erőlködnie, nyomnia, fájdalmasabbá válik az
ürítés.
Újabb vízválasztó: a hozzátáplálás
Hozzátáplálás
kezdetén sokszor szinte "érintetlenül" látjuk viszont az első
falatokat. Ez annak a jele lehet, hogy a baba emésztése még nem elég
érett; várjunk néhány hetet, és utána próbálkozzunk ismét a szilárd(abb)
ételekkel.
A
puffadást, szorulást szoptatott csecsemőknél is tapasztalhatjuk,
ilyenkor első dolgunk az édesanya étrendjét ellenőrizni. Ha ő kerüli a
puffadást, szorulást okozó ételeket, vitaminokat, általában a baba
gondjai is megoldódnak.
Egy kis segítség – ha sok, ha kevés
A
gyermekorvosok általában azt ajánlják, ha a babának legalább
háromnaponta nem sikerül kakilni, segítsünk neki. A fentiek alapján
láthattuk, hogy ez tényleg egy átlagszám – nem mindegy, mekkora és mivel
táplált csecsemőkre vonatkoztatjuk.
Amennyiben
valóban szüksége van segítségre, több módszer áll rendelkezésünkre.
Kisgyerekek, különösen csecsemők esetében csak nagyon szélsőséges estben
alkalmaznak gyógyszeres beavatkozást. Kezdetben a tornáztatást
ajánlják, majd a szélcső – vagy a hőmérő – végbélbe dugását, amely
székelési ingert vált ki. Ha ezek a módszerek hatástalanok, glicerines
kúpot, esetleg beöntést alkalmazhatunk.
4-5
hónapos csecsemőknél már a kevés cukorral ízesített kamillatea, a több
folyadék bevitel, illetve néhány gyümölcs is "bevethető". Az alma, a
banán ilyenkor csak még jobban megfogja a székletet. Tartós sikertelenség esetén Laevolac szirup adása megfontolandó.
A
kezdeti hígabb széketek esetében sokszor nem könnyű megállapítani,
hasmenésről van-e szó, vagy természetes állapotról. Ha vizesnek látszik,
nem csak hígnak, és a megszokottnál jobban kicsípi a baba fenekét,
hasmenésre gyanakodhatunk. Ilyenkor fokozottan figyeljünk a
folyadékbevitelre, és kérjük ki a gyerekorvos tanácsát.
