Empátia - A beleélés lélektana
Az empátia fejlődésére és gyermekkori megnyilvánulásaira vonatkozó
újabb tudományos adatok fényében különböző életkorokban lehetségesnek
tűnik az empátia fejlesztése nevelői módszerekkel. Az empátiafejlesztő
nevelés nem különösebben bonyolult és költséges, elvileg a megszokott
óvodai és iskolai rendszerbe is beilleszthető lenne, csak megfelelően
képzett és gyakorlott pedagógusok kellenének hozzá, és valamennyi idő
külön erre a célra. A módszereknek alkalmazkodniuk kell az életkori
sajátosságokhoz. Mint több – részben már idézett – szakmunka kimutatta, a
kisgyermekkorban az empátia fejlődéséhez a szoros, érzelemteli szülő-kapcsolat kell, amely a gyermek empátiás megértésén át mintegy modellt nyújt, mintát ad a beleélésre,
érzelmi rezonanciára. Fontos, hogy a szülő ki is fejezze az empátiásan
megértett összefüggéseket, ne csupán empátiásan válaszoljon a gyermek
szükségleteire, igényeire (például Barnett 1980a, 1980b). A
kisgyermekkorban a szülőkapcsolatokból fokozatosan átvesznek befolyásoló
nevelői hatásokat a nagyszülők, rokonok és testvérek, majd az
óvodáskortól kezdve mindinkább családon kívüli személyek, nevelők,
tanítók, tanárok folytatják ezt.
A nevelői kapcsolatok a szülőkapcsolatok mintázatát követik, részben átveszik a szülőrelációt. Sok tekintetben ki tudják azt egészíteni, sok hiányosságát ellensúlyozni tudják. Különösen az óvodás- és kisiskoláskorban van erre lehetőség, hiszen ebben a korban a modellkövetés nagyon erőteljes, az azonosulás készsége erős. A pedagógus tehát ebben a korban az empátiás megértés modellje is lehet. Az empátia játékos gyakoroltatására is van mód. Különösen a másik gyerek vágyaira és igényeire lehet így felhívni a figyelmet. Bizonyos játékos helyzetekben könnyen támad félelem, szorongás, ezt a gyerekek könnyen megérzik, de nem tudnak vele mit kezdeni, nehezen verbalizálják.
A szavakkal történő kifejezés különösen az iskoláskorban gyakorolható. Audio vizuális módszerekkel lehet fejleszteni a gyerekek szociálishelyzet-ismeretét. Ebben a gyerekek növekvő szerepismerete is jó támpontot ad. A gyerekekkel könnyen meg lehet értetni már ilyenkor az emberi interakciók egyediségét, a mimika, a hanghordozás és a gesztusok egyedi üzeneteit.
A nemverbális kommunikációra a korai serdülőkor a legérzékenyebb. Ilyenkor már nagy az érdeklődés a gyerekekben az emberi kapcsolatok iránt, nagyon fogékonyak az ide vonatkozó ismeretekre. Audiovizuális programok mellett csoportos gyakorlatok, szerepjátékok, emberi helyzeteket elemző verbális foglalkozások segíthetnek. A serdülők szívesen adnak visszajelzéseket egymásnak, lelki tartalmaik kifejezésére erős késztetésük van. Leginkább arra kell vigyázni, hogy a könnyen előbukkanó agresszív indulat és a szélsőséges, megítélő véleményalkotásra, „címkézésre” való hajlam ne okozzon másoknak lelki sérülést. Serdülőkkel az empátiafejlesztő foglalkozások tehát különös óvatosságot és felkészültséget igényelnek. (Morgan 1979, Batson és mtsai 1980 stb.). Újabban sokat tárgyalt kérdés az iskolai zaklatás, traumatizálás a társak részéről (az ún. bullying), amely komoly károkat okozhat a kirekesztett, gyengébb gyerek fejlődésében. Mivel a kortárscsoport lelki nyomása hatására erről a gyerekek nem beszélnek, az ilyen jelenségek észlelése, még inkább megoldása vagy megelőzése nehéz, újabban ennek prevenciója érdekében külön iskolai programok vannak. Ennek a gyermeki traumatizálásnak megfigyelésekor találták azt a szabályszerűséget, hogy az agresszor gyerekek gyakran visszaélnek empátiás készségükkel.
Viszont az empátia intézményes fejlesztésének nagy távlatai vannak. A vizsgálatok szerint a haszon ebből kettős. Egyrészt az empátia fejlődése ösztönző és irányadó valamennyi szociális, interperszonális készség fejlődésében (Rothenberg 1970, Feshbach 1975, Sarason 1981, Wine & Smye 1981, Adams és mtsai 1982). Különösen a szerepek megértését és tanulását, az eredményes szerepviselkedést segíti elő. Másrészt a gyerekek morális fejlődésének szinte meghatározója, vezérlője az empátia fejlődése (Eisenberg-Berg & Mussen 1978, Ellis 1982 stb.). Igen lehetséges tehát, hogy az empátiára való nevelésben a morális nevelés kitüntetett lehetősége rejlik, mégpedig indirekt lehetősége, amihez a morális elvek és szabályok verbális hangoztatása (amely a nyugati civilizációban évezredeken át szinte kizárólagos, ma kis hatásfokúnak tűnő módja volt a nevelésnek) nem is szükséges.
A nevelői kapcsolatok a szülőkapcsolatok mintázatát követik, részben átveszik a szülőrelációt. Sok tekintetben ki tudják azt egészíteni, sok hiányosságát ellensúlyozni tudják. Különösen az óvodás- és kisiskoláskorban van erre lehetőség, hiszen ebben a korban a modellkövetés nagyon erőteljes, az azonosulás készsége erős. A pedagógus tehát ebben a korban az empátiás megértés modellje is lehet. Az empátia játékos gyakoroltatására is van mód. Különösen a másik gyerek vágyaira és igényeire lehet így felhívni a figyelmet. Bizonyos játékos helyzetekben könnyen támad félelem, szorongás, ezt a gyerekek könnyen megérzik, de nem tudnak vele mit kezdeni, nehezen verbalizálják.
A szavakkal történő kifejezés különösen az iskoláskorban gyakorolható. Audio vizuális módszerekkel lehet fejleszteni a gyerekek szociálishelyzet-ismeretét. Ebben a gyerekek növekvő szerepismerete is jó támpontot ad. A gyerekekkel könnyen meg lehet értetni már ilyenkor az emberi interakciók egyediségét, a mimika, a hanghordozás és a gesztusok egyedi üzeneteit.
A nemverbális kommunikációra a korai serdülőkor a legérzékenyebb. Ilyenkor már nagy az érdeklődés a gyerekekben az emberi kapcsolatok iránt, nagyon fogékonyak az ide vonatkozó ismeretekre. Audiovizuális programok mellett csoportos gyakorlatok, szerepjátékok, emberi helyzeteket elemző verbális foglalkozások segíthetnek. A serdülők szívesen adnak visszajelzéseket egymásnak, lelki tartalmaik kifejezésére erős késztetésük van. Leginkább arra kell vigyázni, hogy a könnyen előbukkanó agresszív indulat és a szélsőséges, megítélő véleményalkotásra, „címkézésre” való hajlam ne okozzon másoknak lelki sérülést. Serdülőkkel az empátiafejlesztő foglalkozások tehát különös óvatosságot és felkészültséget igényelnek. (Morgan 1979, Batson és mtsai 1980 stb.). Újabban sokat tárgyalt kérdés az iskolai zaklatás, traumatizálás a társak részéről (az ún. bullying), amely komoly károkat okozhat a kirekesztett, gyengébb gyerek fejlődésében. Mivel a kortárscsoport lelki nyomása hatására erről a gyerekek nem beszélnek, az ilyen jelenségek észlelése, még inkább megoldása vagy megelőzése nehéz, újabban ennek prevenciója érdekében külön iskolai programok vannak. Ennek a gyermeki traumatizálásnak megfigyelésekor találták azt a szabályszerűséget, hogy az agresszor gyerekek gyakran visszaélnek empátiás készségükkel.
Viszont az empátia intézményes fejlesztésének nagy távlatai vannak. A vizsgálatok szerint a haszon ebből kettős. Egyrészt az empátia fejlődése ösztönző és irányadó valamennyi szociális, interperszonális készség fejlődésében (Rothenberg 1970, Feshbach 1975, Sarason 1981, Wine & Smye 1981, Adams és mtsai 1982). Különösen a szerepek megértését és tanulását, az eredményes szerepviselkedést segíti elő. Másrészt a gyerekek morális fejlődésének szinte meghatározója, vezérlője az empátia fejlődése (Eisenberg-Berg & Mussen 1978, Ellis 1982 stb.). Igen lehetséges tehát, hogy az empátiára való nevelésben a morális nevelés kitüntetett lehetősége rejlik, mégpedig indirekt lehetősége, amihez a morális elvek és szabályok verbális hangoztatása (amely a nyugati civilizációban évezredeken át szinte kizárólagos, ma kis hatásfokúnak tűnő módja volt a nevelésnek) nem is szükséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése