AZ ALVÁS ISMÉRVEI CSECSEMŐKNÉL
Vajon szemünk fénye néhány hónaposan valóban képes csak azért felkelni az éjszaka közepén, mert megszokta? Ugye így leírva nem is tűnik annyira valószínűnek?
Pedig hány anyuka jut arra a következtetésre, hogy márpedig az ő babája azért kel fel, mert “megszokta” a felkelést. Sok minden benne van ebben a (teljesen téves) következtetésben:
- a saját magunkkal kapcsolatos félelmeink: “Jó anya vagyok?” “Biztosan nem én rontottam el valamit?”
- a másoktól hallott félinformációk: “Ennyi idősen már nem kéne ennie.” “Az én fiam 1 hónaposan már átaludta az éjszakát.”
- a baba iránti aggódás: “Biztosan nem éhezik?” “Biztos, nincs semmi baja?”
A gond csak az, hogy az igazság nincs benne ebben a félelemben: a baba ugyanis nem azért kel fel, mert megszokta a felkelést és nem is azért, mert felkeléskor mindig cicit kap. Ennek a folyamatnak a megértéséhez azonban ismernünk kell a baba alvási ciklusát: egy újszülött alvási ciklusa 45 perces, ami meglehetősen felületes, ez az alvási ciklus hétről hétre egyre nő, 3-4 hónapos korban már 60 perces.
Mikor is kel fel a baba éjjel enni? Újszülött korban általában 3 óránként, tehát 4×45 percenként, ami 3-4 hónapos kor között nő 4 órás időközökre, tehát 4×60 percre (most már érted, honnan származik az a “szabály”, hogy az újszülöttnek 3, a 3 hónaposnak 4 óránként kell ennie).
Egészen addig, amíg a baba csak anyatejet eszik és ez a fő tápláléka, éjjel teljesen normális, ha 3-4 óránként felkel enni, függetlenül attól mennyi idős és hány kiló (attól, hogy fél évesen 9 kiló, még lehet éjjel éhes, ezek a dolgok nem függnek össze egymással).
Gond akkor van, ha nem 3-4 óránként ébred éjjel, hanem gyakrabban, de ilyenkor sem a szoptatás a “bűnös”. A baba alvásciklusának végén ugyanis a mélyalvás után 10 perc felszínes alvás következik, ha ilyenkor valami megzavarja felébred, segítséget kér, majd visszaalszik. Nagyon fontos rész a “segítséget kér”. Az anyák ugyanis szeretik praktikusan intézni a dolgokat: ha a baba megébred, akkor ugyanúgy reagálnak rá minden esetben és ez az a pont, ahol elrontják!!!
Ha ugyanis a babának a foga fáj, megijedt az utcáról beszűrődő kutyaugatástól vagy a saját mozgása ébresztette fel, akkor nem minden esetben szoptatásra van szüksége. Persze ideig-óráig ez segít, a baba visszaalszik, majd 1-2 óra múlva megint felriad, mert a probléma valódi okát nem szüntettük meg.
Felesleges tehát minden eszközzel leszoktatni a szoptatásról, hátha akkor majd jól alszik, mert ez nem segít. Viszont amikor megébred és fogalmad sincs, mi a baja, teljesen eszköztelen leszel, nem tudod, hogyan altasd vissza. Éppen ezért azt javaslom, először azt próbáld megfejteni, miért ébred fel éjszaka. Ennek konrét oka kell, hogy legyen, a legtöbb esetben pofonegyszerű:
- éhes,
- fogzik (a nappali nyálzás és a “mindent a szájába tömködés” ennek biztos jele)
- fáj a hasa (pl. ha most kezdtétek a hozzátáplálást, ha nincs még 10 hetes, ha új ételt kapott, vagy te ettél új ételt)
- a saját mozgására ébred (ha mostanában tanult meg átfordulni/kúszni/mászni/felállni vagy járni),
- túl mozgalmasak a napjai
- szeparációs szorongás (ha már elmúlt 8 hónapos és nappal is láthatóan “anyásabb”, mint eddig)
- fülfájás, torokfájás, bedugult orr, reflux – ezek nagyon gyakori okai még az alvászavaroknak
Az a régi városi legendát pedig, ami szerint az anyatejes babák rosszul alszanak, tessék elfelejteni, ez ugyanis csak abból származik, hogy 20-30 évvel ezelőtt még kevesebben szoptattak, hamarabb hozzátápláltak és a babákat hagyták sírni éjjel, ha nem aludtak, így tényleg: a nem anyatejes babák jól aludtak – ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenkezője is igaz…
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése