AZ ETETÉS TECHNIKÁJA A CSECSEMŐNÉL
Az orvosok közül sokan idegenkednek attól,hogy egyes ,a csecsemő táplálásával kapcsolatos részletkérdésekkel,technikai problémákkal foglalkozzanak,pedig sokszor ezeken áll vagy bukik a táplálás sikere.
Az alábbiakban igyekszem összefoglalni azokat a –tanácsokat amelyket az orvos ebben a vonatkozásban az anyának adhat.
Fontos hogy a – védőnő –, aki a tanácsadásban az orvos legfőbb munkatársa, segítse Őt a helyes módszerek elterjesztésében.
A legfontosabb-metodikai-tanácsaink a következőképpen hangozhatnak.
A csecsemőt gondos tisztába tevés,és kézmosás után karra véve etessük.Háton fekvő helyzetben etetni helytelen,mert veszélyes/aspiráció/és mert mechanikussá teszi a táplálási aktust. A csecsemőt etető személy helyezkedjék el kényelmesen,és tartsa úgy a csecsemőt hogy ne fáradjon ki az étkezés alatt. Készitsünk oda minden szükségest.és barátságosan néhány kedves szó kiséretében kezdjük meg az etetést.
Törekedni kell arra ,hogy a csecsemő az étkezés egész ideje alatt figyelmes és aktiv legyen, minél előbb vegyen részt ő maga is a táplálás minden egyes mozzanatában. Természetesen ezt csak akkor érhetjük,el ha az őt etető személy szintén a csecsemőre összpontositja figyelmét.-Etessünk lehetőleg kanállal. Vigyázzunk hogy a kanál ne tévedjen a – nyelv alá – vagy hátratartott fej esetén-ne ütközzék a szájpadlásba.
Egyenletes tempóban,folyamatosan, ritmikusan, ne túl gyorsan, de ne is akadozva végezzük a kanalazást.
Szopókás üvegből etetni helytelen, bár ez kényelmes és talán gyorsabb eljárás is-mégis a kanálnak biztositumk előnyt, mert az nevel-önállóságra-, aktivitásra és ennek segiségével a csecsemő egyszer és mindekorra elsajátitja az étkezési technikát.Tanácsos minnél korábban rászoktatni a csecsemőt arra hogy pohárból és csészéből igyék.. már 3-4 hónapos csecsemő is megtanul kispohárból inni, ha szerettel, türelemmel tanitják rá.
Tartsuk szem előtt, hogy a csecsemő evés iránti érdeklődésének felkeltése,aktivitásának a fejlesztése,vezet a korai önnálló evéshez, és ez háritja el a passzivitás,a táplálkozási indolencia kifejlődését, amely látszólagos vagy valóságos étvágytalanság képében jelentkezik.
.Engedjük,hogy a csecsemő 5-8 hónapos korában vagy általában amikor erre késznek mutatkozik,kanalát,poharát megfogja és segitsen.Ha eközben egyik-másik próbálkozása balsikerrel jár is,és ennek következtében inge piszkos lesz,ne tekintsük ezt szerencsétlenségnek.A türelmes és szeretteljes tanitómunka meghozza gyümölcsét-az evés a csecsemő számára ösztönkielégülés és élvezet forrása marad,
A szülő soha ne fojtsa el a csecsemő –kezdeményezését-hanem erősitse, fejlessze azt. Különben a darabos ételek beiktatásakor,mutatkozik meg a gyermek önállóságának nagy előnye.A kifőtt répa és burgonya szelet, kenyér, keksz vagy almagerezd kitűnő alkalmat ad a csecsemő táplálkozási és rágási készségének fejlesztésére.
Ügyeljünk arra hogy az étkezés ne zavarja meg a csecsemő alvását. Ha néha ½ vagy ¾ órát késik az étkezés,abból még nem lesz rendszertelenség.
Amig etetünk-semmi mással ne foglalkozzunk.hanem figyeljük a csecsemőt-épitsünk ki vele személyi és érzelmi kapcsolatot.
Ha a csecsemő súlygörbéje ellaposodik,és a különben élénk,jókedvügyermek alig várja,hogy hozzák a táplálékot, az étkezés után pedig tovább nyitogatja a száját,sir és mintegy követeli az ételt akkor gondolnunk kell arra hogy növelni kell az adagot.
Ha több tápszert készitünk,mint amennyit a csecsemő szivesen megeszik-a maradékot ki kell önteni-semmi estre sem szabad félretenni.
A tápszereket testhőmérsékletre melegitve adjuk.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése