Depresszió és szorongásos zavarok gyermek- és serdülőkorban
.
A gyermek felnövekedése során a bánat, szomorúság, félelem és a szorongás érzelmeinek átélése és kifejeződése is változik, fejlődik. Gyermekek és serdülők emocionális zavarait és betegségeit elsősorban ennek a fejlődésnek aspektusából kell értékelnünk és kezelnünk. A jellegzetesen gyermek- és serdülőkorban előforduló érzelmi zavarokat és azokat a pszichiátriai szindrómákat és betegségeket, amelyek gyermekkorban is kezdődhetnek különböző diagnosztikai kategóriák között találjuk meg.
A mindennapi gyermekpszichiátriai gyakorlatban a depressziós, szorongásos és egyéb mentális zavarokat gyakran nehéz pontos kórtani egységekbe sorolni, a gyermekkori problémákat elsősorban a különböző zavarok együttes előfordulása jellemzi. A terápia a bajba került gyermek problémáinak komplex támogatását, a szülő és a tágabb szociális környezet figyelembevételét is igényli.
A depresszió és a szorongásos zavarok előfordulásának gyakoriságáról az iskoláskor előtti időszakban bizonytalan adataink vannak.
Preadoleszcenseknél egyes vizsgálatok szerint 10-15%-ban fordul elő depressziós hangulat, de legfeljebb 2%-nál diagnosztizálható klinikai kritériumoknak megfelelő depresszív zavar.
Az affektív kórképek serdülés után gyakoribbá válnak, az eredetileg nagyjából azonos fiú-lány arány a lányok magasabb morbiditásának irányába megváltozik.
Hasonló eredményeket mutatnak a szorongással kapcsolatos vizsgálatok is: az iskoláskor előtt 2-3%-os prevalenciát átmeneti csökkenés követ, majd a serdülőkorban - elsősorban lányoknál - a gyakoriság jelentősen emelkedik. Egyes vizsgálatok a különböző szorongásos betegségek prevalenciáját a felnőtt populációval közel azonos 7-9%-os gyakoriságra becsülik.
A szorongásos és depresszív szindrómák kialakulásában genetikai, alkati, élettörténeti és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak.
Míg egyes kórformák kialakulásában elsősorban genetikusan meghatározott sérülékenységnek (obszessziv zavar, pánikbetegség, depresszió), más esetekben inkább a kóros tanulási folyamatoknak (fóbiák) vagy környezeti tényezőknek, veszteségnek, bántalmazottságnak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget.
Az emocionális zavarok kialakulása, súlyossága és kimenetele nagymértékben függ a gyermek megküzdési, valamint az utóbbi időkben egyre intenzívebben kutatott egyedi védô (protektív) tényezők jelenlététől.
Depressziós tünetek, szindrómák és betegségek
Csecsemő és kisgyermekkorban a depressziós tünetek elsősorban apátia, ingerlékenység, alvás- és táplálkozási zavarok formájában jelentkeznek. A gyermek kimutatható szomatikus betegségi ok nélkül is jelentősen elmaradhat a növekedésben és fejlődésben A gondozó személy elvesztése a már kialakult kötődés után a csecsemő . sajátos depresszióját idézheti elő.
A középső gyermekkorban szorongásos és depresszív tünetek keverednek, gyakoriak a szomatikus panaszok, jellegzetes tünet az unatkozás, a játékra való képtelenség érzése. Agresszivitás és iskolai teljesítményromlás, koncentrációs nehézségek jelentkezhetnek.
Óvodáskorban a genitális manipulációk felerősödhetnek, ágybavizelés, tic-tünetek léphetnek fel.
A serdülők depressziós tünetei már inkább hasonlítanak a felnőttekéhez, halálvágy, szuicid gondolatok, önvádlások, reménytelenség érzés is jelentkezhet.
Gyermekkorban a depresszió gyakran társul szorongásos zavarokkal, viselkedészavarral, szomatizációs betegségekkel, táplálkozási zavarokkal.
.
A testvér-féltékenységi zavart is itt említjük meg, mivel a kistestvér születését követő viselkedésváltozás elsôsorban a családon belüli pozíció megváltozására, a szülôi figyelem elvesztésére vezethetô vissza.
A testvérrel szembeni ellenséges magatartást indulatkitörések, oppozíciós zavarok, szorongás, boldogtalanság is kísérheti.stresszhelyzetre fellépő alkalmazkodási zavarok, depressziós epizódok, enyhe, közepes és súlyos visszatérő depressziós betegség egyaránt előfordulhat gyermekkorban. Megjelenési formái, tünetei az életkori sajátosságát is figyelembe véve felismerhetőek.
A súlyosabb depressziók gyermekkorban ritkák.
A serdülőkor előtt előfordulásuk vitatott. A depresszív fázisban a hangulati tünetek súlyossága, napszaki ingadozása, esetenként agitáltság és jelentős aktivitás csökkenés mutatkozik, téveszmék és hallucinációk ritkán jelentkeznek.
A mániás fázist gátlástalanság, izgatottság és irritabilitás, csökkent alvásigény jellemzi. A családi anamnézisben többnyire az affektív betegségek halmozódását találjuk.
A gyermek- és serdülőkori öngyilkosságoknak, illetve öngyilkossági kísérleteknek csupán egy része vezethető vissza depresszív megbetegedésre.
Serdülőknél öngyilkossági gondolatok gyakran jelentkeznek, de a szuicidális viselkedés kialakulásában a lelki problémák mellett a konfliktusmegoldó és veszélyfelmérő képesség hiányának, a családi vagy szubkulturális minta követésének is jelentősége van.
Szorongásos tünetek, szindrómák és betegségek
A normál gyermeki fejlődést életkor-specifikus szorongásos jelenségek kísérik. Csecsemőnél a 6-8 hónapos korban megjelenő idegenfélelem", kisgyermekkorban bizonyos gyermeki fóbiák, majd az iskoláskorúak teljesítmény-szorongása, vagy a serdülőkor bűntudati vagy hipochondriás jellegű félelmei átmeneti jelenségek, amelyeket csak akkor diagnosztizálhatunk betegségként, ha intenzitásukban vagy időtartamukban túlhaladják az életkori határokat.
A szorongások ellen a gyermek különböző módon védekezhet.
A védekezés leggyakoribb formája a viselkedés regressziója, amikor életkoránál éretlenebb viselkedési formák jelentkeznek, és ez a környezet részéről fokozott védelmi magatartást vált ki. Szorongásos és depresszív állapotokban egyaránt előfordul, hogy a gyermek az éppen elért fejlődési eredményét elveszíti, így a már szobatiszta gyermek újra enuretikus lesz, ujjszopás és egyéb, már túlhaladott gyermeki szokásai felerősödnek, beszédének hangsúlya és grammatikája megváltozik. Ugyancsak a szorongás kivédését szolgálhatják különböző kényszeres ceremóniák, ellenőrző vagy számolási rituálék.
Emocionális zavarok
. A kutatások szerint a gyermekkori emocionális-neurotikus tünetek nem feltétlenül folytatódnak a felnőtt korban. A tünetek a normál fejlődéshez tartozó szorongások felerősödött, túlzott megnyilvánulásai, a zavarok feltehetően a felnőtt neurotikus megbetegedéseknél jobbak a gyógykilátásk..
A csoportban szorongásos zavar, a gyermekkori fóbia és a szociális szorongásos zavar valamint, a testvérféltékenység szerepelnek.
A szeparációs szorongásos zavar a szülőtől, gondozótól való elszakadás miatti túlzott félelem, tiltakozás, kétségbeesés, amely a szeparációs szorongás normál fejlődési szakaszán túl, bármely életkorban kialakulhat és a gyermek adaptív funkcióit nagymértékben beszűkítheti. A gyermeket a szülővel vagy önmagával kapcsolatos irreális félelmek gyötrik, nem mer iskolába menni, fél este elaludni, mivel ez is egyfajta szeparációt jelenthet a szülőtől.
A szociális szorongásos zavar diagnózisában feltétel, hogy a tünetek már 6 éves kor előtt erőteljesen jelentkeznek. A gyermek számára minden idegen", ismeretlen helyzet elviselhetetlennek tűnik, ezeket az alkalmakat messzemenően kerüli (korábbi megfogalmazásokban ezért elkerülő" zavarként is szerepel), csak a családon belül vagy ismerős környezetben érzi magát biztonságban.
Szeparációs vagy egyéb szorongásos zavar, depresszió is lehet az oka az iskolafóbiának.
Az iskola látogatásának elutasítása többnyire fokozatosan alakul ki, néha ezt a gyermek szomatikus betegsége vagy iskolaszünet előzi meg. A félelem gyakran szomatizációs tünetek formájában jelentkezik, máskor a gyermek nyíltan tiltakozik a szülőtől való elszakadás ellen.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése