A TINEDZSEREKRŐL
Ahogyan az egész világon, nekünk is szembesülnünk kell a fiatalkorúak korai szexuális partnerkapcsolataival, a nem kívánt terhességek gyakori előfordulásával, a napjainkban ismét növekvő nemi úton terjedő betegségekkel és nemi szervi gyulladásos betegségek növekvő számával, annak ellenére, hogy egyre korszerűbb fogamzásgátló módszereket ismerünk és a szexuális nevelésnek is nagyobb teret szentelünk.
A személyiségfejlődés általában lemarad a biológiai érettség mögött. A testi érettség ezért még semmi esetre sem jelenti azt, hogy az illető lelkileg is felkészült a nemi-kapcsolat létesítésére. Lelki érettség nélkül pedig szinte lehetetlen a nagy elvárások és a valódi lehetőségek közötti összhangot megtalálni. Különösen igaz ez az érzelmeiben és önértékelésében meglehetősen labilis és szélsőségesen változó serdülőknél.
A mind korábban jelentkező biológiai érés és az egyre inkább kitolódó társadalmi érettség között húzódó nagy életkori eltérés is indokolja a téma fontosságát, aktualitását.
Jelentős különbségek vannak nemenként a fejlődésben. A fiúk és a lányok biológiai és pszichológiai érése eltérően alakul. A fiúknál a serdülés kezdetétől feltámadó szexuális energiák közvetlenek és a férfi nemi szervekre irányulnak. A 13 éves lányokban feléledő erotika azonban egész más úton indul el. Érésük csak a serdülőkor végére fejeződik be. Ez alatt a női nemi szervek a biológiai értelemben vett szex iránt szinte érzéketlenek maradnak. Ezért a természet gondoskodott arról, hogy a fiatal lányok természetes ellenszenvvel viseltessenek a nemi aktus iránt. Ugyanakkor szexuális vágyaik ugyanolyan intenzívek lehetnek, mint a fiúknál.
A tizenéves női erotika elemei: vágyakozás a szeretetre, arra, hogy szeressék őket, csókolgatásra és a simogatásra, kedves szerető szavakra, szexuális fantáziákra, és időnként gondolnak a terhességre és az anyaságra. A fiúkkal ellentétben azonban a lányok szexuális erotikája nem kapcsolódik össze elválaszthatatlanul a nemi aktussal.
A tizenéves lányok ellenérzése a nemi aktussal szemben arra szolgál, hogy időt adjon a nemiség érzelmi és lelki természetének megerősödésére. Az érzelmek és a szex lelki oldalának átélése révén mind a fiúk, mind a lányok megtanulják, hogy a szexualitásnak és a partnernek rendkívül nagy jelentősége van.
Miért fontos a megfelelő felvilágosítás?
A nem megfelelő szexuális felvilágosítás következtében a fiatalok arra a következtetésre juthatnak, hogy „ha ezt tanítják nekünk, akkor nyilván azt akarják, hogy kezdjük el a nemi életet”.
Normális körülmények között a tizenévesek inkább a plátói kapcsolatokra hajlanak.
Az, hogy napjainkban mégis sokan közülük aktív nemi életet élnek, az alábbi okokra vezethető vissza:
1. Bizonyítani akarják, hogy már felnőttek
2. Felül akarják múlni az idősebb testvéreket, barátokat
3. Presztízst akarnak szerezni maguknak iskolatársaik előtt azzal, hogy már nemi életet élnek, - az iskola hallgatólagos beleegyezésével
4. „Vissza akarnak vágni” szüleiknek, akiket azzal vádolnak, hogy korlátozzák a függetlenségüket
5. Naponta érik őket olyan hatások a médiaműsorok, újságok, a mozifilmek és egyéb információforrások révén, amely azt erősíti bennük, hogy lemaradnak valamiről, ha nem a bemutatott mintákat követik.
A korai szexuális kapcsolatok pszichológiai kockázatai
A hétköznapi, szülői gondolkodás – helyesen - azt a kívánalmat fogalmazza meg, hogy a fiatal „tudjon önmagára is meg a másikra is vigyázni”. „Vigyázni”, ez azt jelentené, hogy ne essen se testi, se lelki kár.
A korán elkezdett szexuális együttlétek nemcsak a nem kívánt terhesség veszélyét hordozzák magukban, hanem gondot okozhatnak a nemi-öröm elérésében is. Egy felmérés szerint a szeretkezést 18. év előtt megkezdő lányok 50%-a rossz emlékként idézte fel az első együttlétet, míg akik ennél később kezdtek szeretkezni, azoknak csak a 34%-a. Akik elsietik első szeretkezéseiket, azok később is gyakrabban panaszkodnak a szeretkezést kísérő öröm elmaradásáról. Mindezek oka ismert. Túl korainak kell ítélni a szeretkezést, ha a fiatal személyisége erre felkészületlen, éretlen.
A lelki érettség ugyanis feltételezi a párkapcsolathoz szükséges alkalmazkodó képesség kialakulását, az érzékenységet, és nyitottságot. Bizonyosan szerepet játszhat e tapasztalatban az is, hogy az első szeretkezésre ritkán kerül sor alkalmas körülmények között. A félelem a leleplezéstől, meg másoktól, tartós gátlásokat okozhat. A szeretkezés mély és kölcsönös vonzalom nélkül gyakorta nemcsak örömtelen, de még taszító is lehet. Mindez pedig rányomhatja bélyegét a későbbi szexuális élményekre is. A nők többsége egyébként is csak harminc éves kora körül jut el a nemiség örömeinek teljes megéléséhez.
A pszicho-szexuális érettség valójában a sikeres személyiségfejlődés eredménye, felnőtt létállapot, kialakult identitástudattal (ki vagyok?, mi vagyok?), stabil önértékeléssel, érték és normarendszerrel, a szülőkről való érzelmi leválással, heteroszexuális intimitás teremtésének képességével.
Serdülőkorban (14-18 év) mindez még kialakulatlan, instabil. Az egyéni különbségek a személyiség érettsége terén igen nagyok. Minél messzebb van még az érettség ideálnormájától a serdülő, annál több kockázattal jár számára a szexuális kapcsolat. A gyakorlatban a családi normák, (vagy norma hiányok) hatása érvényesül,- még akkor is ha a legtöbb információt a serdülők egymástól szerzik be.
Nem mondhatjuk azt, hogy addig ne menjen vízbe az ember, amíg meg nem tanult úszni. Így azt sem mondhatjuk, hogy a serdülő ne éljen szexuális életet. Fontos lenne azonban, hogy mindenkinek öröm legyen és későbbi szép emlék szexuális életének kezdeti szakasza. Mint minden értékes és fontos dologra, a szexuális életre is érdemes felkészülni. Ebben a felkészülésben szerepe van bizonyos lelki kockázatok ismeretének is.
1. Amikor gyermekes (intimitás nélküli) kíváncsiság visz a szexuális kapcsolatba. Ha rosszul sül el a dolog, komoly lelki sérüléseket adhatnak a felek egymásnak, hiszen egy gyermekien önző alapállásban vannak, csak kapni akarnak, nincsenek tekintettel a másik fél érzelmi szükségleteire, nem értékelik igazán egymást. Gyakori az ön-idealizálás (én vagyok a superman, én vagyok a szuper nő), és a másik fél leértékelése (csak egy csaj, csak egy srác).
2. Amikor külső, inadekvát, idegen szempontok visznek valakit a szexbe: a divat, a barátok, a korosztály megítélése. (Más előtt vágok fel arra, hogy felszedtem egy csajt, egy srácot. Meg akarom mutatni másnak, hogy én milyen jó vagyok, - vagy a riválisoknak, hogy ők milyen rosszak). - Általában rossz sül ki a dologból, hiszen a kapcsolat hazugság, képmutatás és önzés pillérjeire épül.
3. Amikor gyermeki biztonságkeresés, kapaszkodás (dependencia szükséglet) hajt valakit a szexbe. – Akkor bizony nagyon kiszolgáltatottá válik. Lelke mélyén igazából ideális anyát, vagy apát keres, (legtöbbször idősebb is a partner), a szexet nem is igazán élvezi, a kapcsolatban nagyon sérülékeny.
A megelőzés elvei
A szexualitással kapcsolatos információk számos csatornán keresztül jutnak el a fiatalokhoz. A serdülőkorú tanulók között végzett vizsgálat az alábbiak szerint jelölte meg az információforrások sorrendjét: édesanya (lányok), barátok (fiúk), média, védőnők, tanárok.
A régebbi adatfelvételek során hasonló sorrendet lehetett tapasztalni, de érdemes megemlíteni, hogy a lányok inkább a személyes, míg a fiúk a személytelen információforrásokat (rádió, televízió, újságok) részesítették előnyben.
A felnőtt társadalom tagjai (szülők, nevelők, egészségügyi szakemberek) akkor teszik jól, ha nem a tiltásra helyezik a hangsúlyt, hanem a nemi érintkezéssel járó szexuális aktivitás késleltetésére (ami nem feltétlenül teljes szexuális inaktivitást jelent), a felelős, biztonságos szexre, az intimitás és az érzelem teli kapcsolatok jelentőségének és szépségének elfogadtatására.
A korszerű prevenció ma már sokkal inkább az egészséges életvitelt erősítő környezeti és személyiségtényezőkre helyezi a hangsúlyt, mintsem a kockáztató magatartással járó veszélyek túlhangsúlyozására. Hiszen a serdülés hatalmas energiaforrás, a partnerkapcsolatok pedig ebben az életkorban – azon túl, hogy nagyon fontos szerepet játszanak a felnőtté válásban – a serdülők közérzetének, aktuális jólétének is fontos meghatározói.
A prevenció szempontjából fontos, hogy a szülők törekedjenek gyermekük baráti körének és szabadidejének ellenőrzésére. Annak érdekében, hogy a gyermek ezt a kontrollt még serdülőkorban is elfogadja, a korai életkorban kell a megfelelő kapcsolatot kialakítani, és a gyermeket a felelős döntés képességére nevelni.
A társadalomnak (benne az iskolának) is óriási szerepe és felelőssége lenne a vonzó, kalandos és minden fiatal számára elérhető szabadidős és sportlehetőségek megteremtésében, mert ezek hiányában marad az utca, a bevásárlóközpontok, a játéktermek és a diszkók világa.
Különösen ott probléma ez, ahol a szülők a szociálisan deprivált társadalmi kategóriába tartoznak, és nem tudnak gyermekeiknek színvonalasabb lehetőségeket nyújtani.
Közös felelősségünk (család, iskola, egészségügy, média), hogy a serdülőkorú fiatalokat képessé tegyük a reproduciós egészségükkel kapcsolatos önálló, felelős döntéshozatalra.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése