ÉTKEZÉSI ZAVAROK

Étkezési zavarok: Étvágytalanság, Bulímia, Kövérség-

Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt az érdeklődés az evészavarok, az anorexia nervosa, a bulimia és az obesitas (kóros elhízás) iránt. A probléma súlya miatt nem lehet elégszer ismételni e betegségek jellegzetességeit. Az étkezési zavarban szenvedők – bár sokan titkolják, vagy nem ismerik fel betegségüket – egyre nagyobb számban keresik fel a szakembereket.

Az evészavarok jellegzetesen a fiatal lányok betegségei, az anorexia nervosa általában 12-18 éves korban, a bulimia nervosa pedig jellemzően 17-25 éves korban kezdődik. Az ingatag önbizalmú, önállósodásra törekvő, de a szülő közelségét is igénylő serdülő gyakran képtelenné válik lelki történéseinek és külső kapcsolatainak kontrollálására. Ilyen esetben a kontrollt saját testére, az ételre, az evésre helyezheti át.

Az anorexia nervosa alaptünetei:

• súlyhiány, melynek legalább 15 százalékosnak kell lennie;
• súlyfóbia, ami az elhízástól való félelmet jelenti súlyos soványság esetén is;
• testképzavar, melyet az jellemez, hogy a betegek túlzottan kövérnek tartják magukat;
• a menstruáció elmaradása, mely bizonyos testsúlyhiány mellett automatikusan jelentkezik.

A testi tünetek közé tartozik a száraz bőr, a gyakori hajhullás, emésztési zavarok, alacsony vérnyomás, szívritmuszavarok… Amennyiben a serdülőkor kezdete előtt lép fel a betegség, a gyermek nemi érése lelassul, menstruációja nem jelentkezik.

Hogyan ismerjük fel az anorexiát?

A betegség gyakran úgy indul, hogy az esetleg enyhén túlsúlyos fiatal lány fogyókúrázni kezd, majd a fogyókúrát folytatja az ideális testsúly elérése után is. A fogyókúra gondolata gyakran a családtagok vagy kortársak – néha ártalmatlannak vélt – megjegyzéseinek hatására születik meg. Az utóbbi évek kutatásai szerint az anorexiára hajlamosak számára a csökkent kalóriabevitel, az éhség nem kellemetlen, hanem éppen ellenkezőleg, eufóriához hasonló érzésük lesz, fegyelmezettnek, sikeresnek érzik magukat, gyönyörűséggel tölti el őket egyre fokozódó soványságuk.

Az anorexiások egyik csoportja szigorúan korlátozza a bevitt kalóriát, ez korlátozó típusú betegcsoport. A másik csoport tagjai a koplalási időszakot falási rohamokkal, önhánytatással, hashajtással, illetve vízhajtással váltogatják, ezt bulimiás típusnak nevezzük.

A bulimia

A bulimia nervosa alaptünetei:

• visszatérő falásrohamok, melyekre a kontrollvesztés élménye jellemző;
• testképzavar: állandó aggodalmaskodás a testsúly és az alak miatt;
• testsúlycsökkentő manipulációk: önhánytatás, hashajtózás, vízhajtózás, koplalás.

A túlzott mértékű, önkínzó jellegű testmozgás (torna, futás) mindkét alcsoportra jellemző, sőt, a túlzott testmozgás az anorexia nervosa esetén a fogyást megelőző tünet lehet.

Mi segíthet elkülöníteni a bulimiát?

Jellemzően a serdülőkor vége felé, a fiatal felnőttkorban kezdődik (17-25 évesen). Labilis, depresszív, szorongó fiatal nők betegsége, akik falásrohamaikat titkolják.

A falási epizódok naponta többször is felléphetnek, rövid ideig tartanak.

A hánytatás, vízhajtózás néha extrém mértékű lehet, az eseményeket mindenképpen bűntudat, szégyenérzet követi, önértékelésüket tovább rontva.

Létezik a bulimia nervosának egy enyhébb változata is, a túlevéses zavar vagy kényszerevés. Erre falásrohamok jellemzőek, de súlycsökkentő beavatkozások nélkül, s a betegek általában túlsúlyosak.

Ezen a ponton érintkezik a bulimia és az elhízás. Elsősorban kövér nők között találkozunk gyakran olyan páciensekkel, akikre a hangulati labilitás mellett a kényszeres, sokszor kontrollálhatatlan farkaséhség jellemző, főként édességekre, valamint a falási rohamok.

Az étkezési zavarok kialakulásának hátterében az örökletes tényezők, biológiai sérülékenység mellett mindig megtalálható a kora gyermekkori anya-gyermek kapcsolat zavara és kórosan működő családi rendszer. Nem elhanyagolhatók a szociokulturális hatások sem. Különösen veszélyeztetettek azok a csoportok, ahol a karcsúság vagy az alacsony testsúly szigorú követelmény: táncosok, manökenek, modellek, zsokék, bizonyos sportolók (hosszútávfutók).

Meg kell említeni még egy sajátos kórképet, a férfiak inverz anorexia nervosáját, amelyben a testképzavar fordított. Az izmos, általában testépítő férfiak túl soványnak tartják magukat, sőt, félnek, hogy kinevetik őket soványságuk miatt.

Az étkezési zavarok kezelhetőségei

Az anorexia, bulimia, elhízottság egyazon spektrum részjelenségei. Ezek között az étkezési zavarok között több a rokonság, mint a különbség, ezért célszerű ezeket a betegségeket együtt kezelni. Az étkezési zavarok kezelése – ha azt is figyelembe vesszük, hogy gyakran társulnak depresszióhoz, kényszerbetegséghez – összetett, mindenképpen felkészült szakemberre váró feladat.

Súlyos lefogyás esetén a testsúly helyreállítása a terápia kezdeti célja, melyben extrém mértékű, az életet veszélyeztető fogyás esetén szerepe lehet a szondával történő táplálásnak is. Az antidepresszáns, elsősorban a szerotoninrendszerre ható gyógyszerek elsősorban a gyakran társuló depresszív tünetek esetén hatékonyak.

A pszichoterápiás módszerek közül eredményesen alkalmazhatóak a viselkedés- és kognitív terápiák, hipnoterápiák, kreatív és mozgásterápiák, illetve a csoportterápia.

A családterápia 18 éves kor alatti betegek esetében gyakorlatilag elengedhetetlen. Segítséget nyújt a családterápia a tünetek kialakulásában szerepet játszó családi diszfunkciók korrekciójában. A kezelés hatására megerősödhetnek a szülői és gyermeki alrendszerek, csökkenhet az erős ellenállás a változással szemben, képessé válhatnak szembenézni konfliktusaikkal.

Az étkezési zavarok a súlyos pszichiátriai betegségek közé tartoznak. A krónikus beteggé válás éppúgy jellemző, mint – különösen az anorexia nerosza esetében – a magas halálozási arány. Terápiás sikert a korai felismerés mellett a jól megválasztott, gyakran kombinált gyógyszeres és pszichoterápiás módszerektől remélhetünk.

#1 Dr.BauerBela

---