TUDATHASADÁS
Az emberek a skizofréniát általában rejtélyes betegségnek tartják, mert laikusként keveset tudnak róla. Pedig e betegségben szenved a népesség egy százaléka, és sok híresség, többek között John Nash, Nobel-díjas matematikus és Csontváry is skizofrén volt. A skizofrénia súlyos, legtöbbször a pszichózis jellegzetességeit mutató elmekórtani állapot.Gyermekkorban ritkaságszerü a betegség ennek ellenére nagyon fontos a korai felfedezése.
Kiváltó oka mind a mai napig ismeretlen: öröklődés, idegfejlődési zavarok és környezeti hatások játszhatnak szerepet kialakulásában.
- A betegség jellemzően a serdülőkor és 30 éves kor között alakul ki. A betegek többségénél, hetvenöt százalékánál, már kamaszkorban jelentkeznek a skizofrénia jelei. A betegség gyakorisága férfiaknál és nőknél egyaránt egy százalék körüli, a férfiaknál általában fiatalabb életkorban jelentkezik először.
Általában a beteg egész életét végigkíséri, bár gyógyszeresen jól kezelhető.
A tünetek felismerése nagyon nehéz:
- a betegség a gondolkodás, az észlelés és az érzelmi reakciók jellegzetes megváltozásával jár, így az egész személyiség „átváltozását” vonja maga után, ami súlyos hatással van az érintett alkalmazkodóképességére, társas kapcsolataira.
- A betegek gyakran meghökkentő, váratlan cselekedetekkel reagálnak a külvilág ingereire, így a társadalom jelentős részét elzárkózásra késztetik
A skizofrénia mint elnevezés görög gyökerekre nyúlik vissza, a szkhidzó (hasítani) és phrén (lélek) szavakból származik, azonban a hasadás nem a személyiség „többszöröződésére”, hanem a gondolatok, érzések és cselekedetek között fennálló diszharmóniára, az összhang felbomlására vonatkozik. A skizofréniát tünetei és lefolyása alapján több altípusba sorolja a szakirodalom.
A paranoid skizofréniát főként a téveszmék, a hanghallucinációk, a viselkedési rendellenességek jellemzik, de gyógyszeresen általában jól kezelhető. A hebefréniás vagy szétesett skizofréniában felbomlik a beszéd és a viselkedés, a beteget a sivár érzelmi élet, a gondolkodási zavarok jellemzik.
A differenciálatlan skizofréniát komplex tünetegyüttes jellemzi: téveszmék, hallucinációk, gondolkodási zavarok és „abnormális” viselkedés. A katatón skizofréniában a testi, pszichomotorikus tünetek a meghatározók, a mozdulatlanság vagy éppen a szélsőséges mozgások kivitelezése. A skizofrénia szimplex formában a szintek csaknem észrevétlenül alakulnak ki és idült skizofréniába torkollanak.
A diagnózis felállítása a tünetek sokfélesége és a betegség különböző lefolyása alapján nem egyszerű feladat. A biztos véleményhez legalább fél éven át meg kell figyelni a beteget. Egyértelműen skizofréniáról van szó, ha a gondolkodás zavarai, a külső erők általi irányítottság, érzékcsalódások, hallucinációk, téveszmék közül valamelyik határozottan, vagy legalább kettő részben megmutatkozik, illetve a további tünetekből is legalább kettő jellemző, valamint, hogy a tünetek legalább egy hónapon keresztül fennállnak.
A diagnózis felállításának alapja ezért a beteg megfigyelése és a tünetek időtartamának és súlyosságának értékelése.
Miután skizofréniaszerű tüneteket egyéb belgyógyászati, ideggyógyászati betegségek, nem skizofrén érzelemzavarok, gyógyszerhatások, kábítószer, alkoholos állapotok is okozhatnak, a gyanús beteget teljes körű kivizsgálásban részesítik, amelyhez többek között fizikális, neurológiai (szemmozgás, mozgászavarok, beszéd vizsgálata), vérkép-, EEG-, EKG-, CT-vizsgálat tartozik.
Ezek a vizsgálatok annál inkább lényegesek, mert az idült skizofrén betegeknél gyakoriak az egyéb belső szervi megbetegedések is, amelyeket ugyancsak kezelni kell.
A neuropszichológiai vizsgálatokkal, tesztekkel jellegzetes figyelemzavarokat, egyéb gondolkodást érintő rendellenességeket lehet kimutatni.
Amilyen sokféle formája van a skizofréniának, olyan különböző lehet a betegség prognózisa is.
A skizofréniához gyakran társul alkoholizmus, dohányzás és öngyilkossági hajlam. A betegek tizenöt-húsz százalékánál ez a közvetlen halálok.
Ha a betegek megkapják a megfelelő gyógyszeres kezelést és szociális gondoskodást, nagyobb az esélyük, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. A visszaesések megakadályozása érdekében a betegek többségének folyamatos gyógyszeres kezelésre van szüksége, ami egyúttal rendszeres orvos-beteg kapcsolatot is megkövetel. A kezelés sikertelenségének egyik fő oka a beteg részéről a terápiás együttműködésre való készség hiánya. Ha a skizofrén beteg elutasítja a gyógyszer szedését, akkor állapotában az esetek nagy százalékában romlás következik be, ami óhatatlanul a beteg visszaesését jelentheti.
A gyógyszeres kezelés elhagyásának időtartamával arányosan növekszik a visszaesés rizikója. A visszaesés következménye pedig nemcsak a családi és gondozói terhek növekedését, hanem a kórházi, egészségügyi források mind nagyobb mértékű igénybevételét is jelenti.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése