A nem kóros dadogásról
A gyermekek nyolcvan százalékánál előforduló élettani dadogás tünetei 2-3 éves korban lépnek fel, mikor a beszédfejlődés a mondatokban való kifejezésnél tart.
Oka lehet, hogy a kicsi gyorsabban szeretne beszélni, mint ahogyan azt motorosan képes kivitelezni. A szókincs fejletlensége is kiváltó tényező: a gyermek nem tudja a megfelelő szót aktivizálni, ezért ismételgeti az utolsót.
A gyermek szűkebb és tágabb környezetének viszonyulása döntő fontosságú. Ő ugyanis nem veszi észre a megakadásait, a környezete hívja fel rá a figyelmét. Ha többször rászólnak vagy javítgatják, akkor egyre görcsösebben fog ügyelni a beszédére, és előbb-utóbb ténylegesen dadogóvá válik. Viselkedésünkkel, hozzáállásunkkal tehát megelőzhetjük, illetve elmélyíthetjük az igazi dadogást.
Ez a probléma a beszédelsajátítási folyamat velejárójának tekinthető. Természetes körülmények között mintegy 6-9 hónap alatt lezajlik, és magától elmúlik.
Néhány jó tanács:
· Soha ne mondjuk azt a gyermekünkről, hogy dadog, még akkor sem, amikor a csöppség látszólag nem figyel ránk, mert például játszik. A gyermek jelenlétében senki ne hozza szóba azt, hogy aznap miként beszélt a csemete.
· Arra is ügyelnünk kell, hogy se a mimikánkkal, se a gesztusainkkal ne áruljuk el a gyermek beszédével kapcsolatos kétségeinket.
· Ne javítsuk az akadozva, ismételgetve kiejtett szót, mondatot. Mivel a kicsi szeretne szüleinek megfelelni, igyekezni fog „jobban” beszélni, így az érzelmi feszültség izomfeszültséggé alakul, amely könnyen vezet a valódi tónusos dadogásig.
· Ne produkáltassuk vendégek, rokonok jelenlétében. Hiszen ilyenkor idegességében feszültebbé, szorongóbbá válik, ezért esetleg sokkal rosszabbul teljesít, mint máskor.
· Hagyjuk meg az apróságnak a spontán elbeszélés örömét, annyit mondjon el, amennyit ő szeretne. Ne váljon kötelezővé beszámolni az óvodában történtekről.
· Sose szakítsuk félbe, legyünk türelmesek. Hagyjunk neki elegendő időt, hogy nyugodtan kibeszélhesse magát. Ne siettessük, mivel ezzel is csak növeljük a szorongását.
· Fokozottan figyeljünk arra, hogy lehetőleg ne legyen hangos jelenetek tanúja, melyek félelmet keltenek benne, és mint minden más izgalom, ez is kihathat a beszédére.
· Ne legyen túlságosan emelt az otthoni beszédtónus. Állandó figyelmeztetés helyett hangerőnkkel is mutassunk megfelelő példát. Ha egy mód van rá, ne legyen beszédhibás a kicsi környezetében, hisz a rossz beszédpélda nem utánozandó.
· Ne fárasszuk túl sem szellemileg, sem fizikailag a csemetét, gondoskodjunk a nyugodt alvásról, a pihenésről és a rendszeres napirendről.
Bábozva, énekelve
Gyermekünk számára utánzásra alkalmas, nyugodt, halk, dallamos, tiszta beszédpéldával járjunk elöl. Ha azt észleljük, hogy megakad, ismételjük el az általa elmondottakat természetes, de kissé más formában. Ha fáradtnak látjuk, kevesebbet beszéltessük. Amikor nyugtalan, sír, kiabál, nyugtassuk meg, ne legyünk vele idegesek.
Próbáljuk meg az otthoni bábozzást, mivel a dadogó gyermek jobban beszél, amikor szerepet alakít. Ilyenkor kijátszhatja a vágyait, szorongásait, figyelmük pedig elterelődik a beszédről. De énekléskor is tisztábbak a szavai, ezenkívül gyarapodik a szókincse és fejlődik a ritmusérzéke. Ezért ajánlott gyakorta énekelni gyermekünkkel, ezt összeköthetjünk testmozgással, tánccal is.
Bővítsük a szókincsét
Nézzünk sok képeskönyvet és mesefilmet a csemeténkkel. A szókincs bővítése hosszadalmas feladat, egy szó ugyanis 40-50 ismétlés után épül be a gyermek passzív szókincsébe, vagyis csupán megérti, de még nem használja. Az aktivizáláshoz még ennél is többszöri utánamondás szükséges. Egy-egy alkalommal csak 2-3 új szóval terheljük a kicsit. Igyekezzünk minél több sikerélményben, elismerésben részesíteni, fokozzuk az önbizalmát!
Próbáljuk növelni a biztonságérzetét, például úgy, hogy mellé ülünk, és így hallgatjuk őt végig. Oldjuk fel a napi feszültséget a gyerekben.
Erre különösen alkalmas az esti mese, amelynek sosem szabad elmaradnia. Igen jó hatású lehet, ha a napi eseményeket úgy meséljük el, mintha az mással történt volna. Törekedjünk távol tartani a félelmet, szorongást keltő helyzetektől. Ha mindezek ellenére gyermekünk beszédhibája állandósul, ne próbáljuk meg magunk korrigálni, hanem inkább forduljunk szakemberhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése