Fertőzések csökkent védekezőképességűeknél
immunkárosodás, csökkent védekezőképesség, fertőzés
A test természetes védekezőképességének károsodása életet is veszélyeztető fertőzés létrejöttét teszi lehetővé.
-A csökkent védekezőképességnek lehet veleszületett (öröklődő) formája, felosztása a hiánysejtek szerint lehetséges.
- Sokkal gyakoribb a szerzett csökkent védekezőképesség, mely AIDS (a HIV-vírus okozta akut immunológiai károsodás),
- vagy gyógyító célú immunkárosodás, immunszuppresszió (transzplantáció-csontvelő-átültetés, rákos daganatok esetén röntgenbesugárzás vagy gyógyszeres kezelés) előidézésével megbomlik a szervezet védekezőrendszere, esetleg a beavatkozás következtében sérül a száj vagy a bélnyálkahártya, a körülöttünk, bennünk élő - korábban akár ártalmatlan - mikroorganizmusok támadásba lendülnek.
-Okozhatja ezt a "támadást" égési sérülés is. Ilyenkor ezek az "ártalmatlan" baktériumok a károsodott bőrön, nyálkahártyán át bejutnak a szövetek közé, a keringésbe és a fehérvérsejtek fagocitáló hatásától sem kell félniük. Ilyen betegeknél a bőrön vagy a bélben normálisan található staphylococcusok, bélbaktériumok súlyos betegség, gyulladás, szepszis kiváltói lehetnek.
A megbetegedés kimenetele sok körülménytől függ. Mint említettük, sok múlik azon, van-e elegendő fehérvérsejtje (falósejtje) a betegnek, és a meglévők még elég erősek-e feladatuk ellátásához.
Normális körülmények között egy mikroliter vérben 6-7 ezer fehérvérsejt van. Ha ez a szám 500 alá csökken, létrejöhet a fertőzés, ha pedig 100 alá, a baktériumok - a véráramba jutva - elárasztják a szervezetet (bacteriaemia). Ez a felismerés mind a gyógykezelés, mind a megelőzés szempontjából fontos. Az is számít, mennyi ideig tart ez az állapot, és hogy más faktor (nyálkahártya-sérülés) is jelen van-e. Sokszor a keringő ellenanyagok (immunglobulinok) termelésével van a baj.
Általában azokkal a baktériumokkal várható fertőzés, amelyek normális körülmények között lakói az adott szervnek: például a tüdőgyulladást az orrgaratban jelen levő baktériumok okozzák.
Lehetnek persze olyan baktériumok is, amelyek a beteg kórházba való felvételét követően telepedtek meg, nem a normál flóra tagjai. Ezek különösen veszélyesek, mert a kórházban alkalmazott antibiotikumok hatására a rezisztensebbek, a virulensebbek választódnak ki.
Az ilyen betegeknél a kezelés során gyakran alkalmaznak vénás katétereket. A katéteren át bejuthatnak a bőrön megtelepedett baktériumok (Staphylococcus epidermidis), gombák; és a műanyag katéter belsejében, az általuk termelt nyálkaburokba mélyedve ellenállnak az antibiotikumoknak is. A szervezetbe beültetett műanyag, fémeszközökön megtapadnak a mikrobák, s az általuk termelt "matrixba" ágyazódva jól szaporodnak, ezt nevezik biofilmnek. A katéter eltávolítása megoldhatja a problémát.
Az is előfordulhat, hogy a torokban normálisan megtalálható baktériumok (streptococcusok) a gyógyszerek (elsősorban antibiotikumok) hatására kipusztulnak, és helyüket más veszélyesebb baktériumok foglalják el.
Ezekben a kórképekben az orvosok súlyt helyeznek ezért arra, hogy naprakészen felkészüljenek a rétegben található baktériumok "listájára" és arra, hogy a baktériumok milyen antibiotikumokra érzékenyek. Így szükség esetén felkészülve várják támadásukat, és hatékonyan kezelhetik a fertőzéseket.
Akut leukémiások (a fehérvérsejtek rosszindulatú elváltozása) életlehetőségei az elmúlt 10 évben sokat javultak, mert kemoterápiával vagy csontvelő-átültetéssel meggyógyíthatók (ilyenkor átültetnek a beteg csontvelő helyett egészséges csontvelőt).
A beavatkozás során azonban ki kell irtani a fehérvérsejteket, ezért a kezelés során hosszú ideig nincs a betegeknek fehérvérsejtje. A fehérvérsejtek kiirtása besugárzással vagy gyógyszerekkel történik. Ez a beavatkozás a nyálkahártyát is tönkreteszi. Így ez a gyógykezelés a "gazda" védekező-mechanizmusában erőteljes változásokat hoz létre; és ezért a fertőzés fokozott veszélyt jelent számukra.
Gondot jelent ezeknél a betegeknél az is, hogy a klinikai tünetek nem mindig utalnak egyértelműen fertőzésre. A beteg lázas lehet a gyógyszertől, az alapbetegségétől, a vérkészítmények transzfúziójától. A sebváladék sem lesz "gennyes", mert a betegeknek nincsenek fehérvérsejtjei.
A csökkent ellenállóképességű betegeknél előforduló leggyakoribb bakteriális fertőzések
Gyakoriak a Gram-negatívok (Enterobacteriaceae-E. coli, Klebsiella, Proteus, Salmonella, Pseudomas aeruginosa) okozta fertőzések. Mostanában ezek a fertőzések csökkenő tendenciát mutatnak, és növekszik a Gram-pozitív fertőzések gyakorisága (Staphylococcus epidermidis, Enterococcus, Streptococcus). Kevésbé ismert patogének is okozhatnak fertőzéseket: Corynebacterium, Serratia, Acinetobacter, Pseudomonas cepacia, Xanthomonas maltophilia, Mycobacteriumok.
http://www.informed.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése