Kisiskolás- és prepubertáskorban megjelenő
pszichés zavarok-klinikai összefoglaló-
A személyiségfejlődés zavarai megjelenhetnek már korai gyermekkortól.
-Kialakulásukban számtalan tényezőnek lehet szerepe: belső tényezők, a család,
kortársak, média stb.
- A gyermek fejlődése szempontjából lényeges fordulat az
iskolakezdés, amikor a játéktevékenység helyét átveszi a tanulás.
A gyermekszámára nem könnyű feladat ez az áttérés, ezért fontos lenne, hogy a szülő és a pedagógus nagy figyelmet fordítson arra, hogy zökkenőmentes legyen az átállás.
-Ezzel sok zavarnak venné a kezdetét.
- Az iskolakezdéssel egy időben lazul a gyermek kapcsolata a családi kötelékekkel, és egyre bővül más csoportokkal való kapcsolata (osztály, baráti kör, sportcsoport stb.). A kapcsolatok bővülésével növekszik a külső környezeti ártalmak megjelenésének valószínűsége is.
-Az erre az életkorra jellemző zavarok súlyosságukat és megnyilvánulási
formájukat tekintve nagyon változatosak.
A zavarok diagnosztizálása és kezelése pszichológusok, pszichiáterek és mentálhigiénés szakemberek hatáskörébe tartozik, de a pedagógusoknak is fontos szerepük lenne a tünetek észrevételében, és a megfelelő szakemberhez való irányításban.
A következőkben alehetséges pszichés zavarok sokaságából a két leggyakoribbat szeretném bemutatni.
Disszociális tünetek
A disszociális tünetek klinikailag neurotikus tüneteknek tekinthetők,
amelyeket frusztrációk, konfliktusok, helytelen nevelési módok és különböző
környezeti ártalmak idézhetnek elő. Bár ezeket a tüneteket nem lehet az esetleges
későbbi antiszociális viselkedések kezdetének tekinteni, mégis fokozott
odafigyelést igényelnek. A környezeti hatások megváltoztatásával, illetve adekvát
pszichoterápiákkal gyógyíthatók.
1. Az agresszivitás
-Az agresszivitás az egyik leggyakoribb disszociális megnyilvánulás.
-Kialakulásában kromoszóma-rendellenesség, biotípus, az idegrendszeri sajátosságok,de főleg a környezeti hatások játszanak szerepet.
„Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, melynek indítéka, hogy – nyílt vagy szándékos formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagyfájdalmat okozzon” (Ranschburg 1977, 90).
Számtalan megnyilvánulási formája van: játékát a másik gyermektől
erőszakkal elveszi, bosszantja társait, verekszik, durván beszél, másokat ok
nélkül becsmérel, pusztít és rombol.
-Leggyakrabban a frusztrációra adott válaszként jelenik meg. Éppen ezért a dackorszakban sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez a disszociális viselkedés kialakuljon.
- A környezetitényezők közül, az agresszív viselkedés kialakulásában leggyakoribb kiindulóponta szülők agresszív magatartása, valamint a büntetéssel, veréssel és szeretetmegvonással történő nevelés.
- A feszültséglevezetési mechanizmusok hiánya és az énfékek zavara impulzív cselekvésekhez, féktelen érzelmi kitörésekhez vezet.
- Ha az ilyenviselkedéseket a környezet megerősíti (pl. a szülő rendszeresen teljesíti a dühöngő gyermek vágyát), akkor kialakulhat az agreszivitás.
Az agresszív gyermekekkel való bánásmódban kerülni kell, hogy a szülő,
illetve a pedagógus:
– a gyermeket megszégyenítse, bántalmazza;
– agresszivitásával viselkedésmintát nyújtson a gyermeknek;
– visszafojtott ingerültséggel bánjon a gyermekkel;
– következetlenséget tanúsítson a nevelésben.
Az agresszív viselkedés csökkentését, korrekcióját a kiváltó okok
feltárásával lehet elkezdeni.
-Szükséges, hogy a szülő és a pedagógus bizalommal és szeretettel foglalkozzon az agresszív gyermekkel, határozott követelményeket támasztva, feladatokkal ellátva. ---Sikerrel járhatnak a sport, a fizikai erőfeszítést igénylő munkák, a gondozási és szervezési megbízatások.
A prepubertáskorú és pubertáskorú gyermekek agresszív viselkedésének korrekciója azért is fontos, mert az agresszív viselkedés a későbbi bűnözői viselkedés egyik fontos összetevőjévé válhat.
A pedagógusok munkája szintén a kompetenciahatárok pontos betartásával
kell hogy történjen, az előző részben említett pszichológiai terápia és
mentálhigiénés konzultációk formájában.
2. A hazudozás
-A hazudozás értelmezésénél figyelembe kell venni a jelenség gyakoriságát
és a gyermek életkorát.
- Ha nagyon ritkán fordul elő, akkor nem tekinthető patológiás tünetnek. Ilyenkor rendszerint valamilyen „elfogadhatóbb” gyermekkoriindítéka van: félelem, dicsekvés, szolidaritási vagy utánzásos.
- Szintén nem tekinthető károsnak az óvodáskori gyermekek fantáziahazugsága sem. Ez abban különbözik a valódi hazugságtól, hogy a gyermek nem félrevezető szándékkal és céllal teszi, hanem szubjektív élményeit és vágyait a valósággal
azonosítja. Éppen ezért nem helyes büntetni a fantáziahazugságot, hiszen alapvetően
különbözik a szándékos félrevezetéstől.
-Fontos elkülöníteni a disszociális jellegű kóros hazudozást más kóros
jellegű hazudozástól, amelyek bizonyos személyiségzavaroknál (unipoláris mánia,
hisztériás neurózis stb.) tünetként megjelenhetnek.
-A disszociális hazudozás hátterében a gyermek érzelmi zavara található. -Hazudozása szembefordulástjelent a felnőttel, amelyben kárpótlást talál az őt ért sérelmek miatt.
Az ilyen gyermek gyakran sértődékeny, magányos, lehangolt, és általában
bizalmatlan az emberekkel szemben. Szeretetteljes bánásmóddal, odafigyeléssel
és megfelelő feladatokkal a szülők és a pedagógusok jó irányba fejleszthetik a
gyermek magatartását.
3. A lopás
A tünet súlyosságának megítélésében itt is figyelembe kell venni a jelenség
gyakoriságát és indítékát.
-Arra is figyelni kell, hogy más személyiségzavarkísérő tüneteként is megjelenhet
-A disszociális jellegű lopás indítéka lehet mások szeretetének megszerzése vagy kárpótlás az elveszett kapcsolatért.
- Ezeknél a lopásoknál egyértelműen lehet tapasztalni, hogy a lopás célja nem az anyagi javak megszerzése. Felbomlott családoknál és állami gondozásban nevelt gyermekeknél gyakori megnyilvánulás.
Nem tartozik a súlyos disszociális tünetek közé, de ha a gyermek rendszeresen meglopja a környezetét, fennáll a veszélye az antiszociális személyiség-fejlődésnek.
4. A csavargás
A csavargásnak számtalan kóros és nem kóros formáját különböztethetjük meg. -Szintén számolnunk kell azzal, hogy bizonyos pszichés zavaroknál (epilepszia, hisztériás neurózis, enkefalopátia) a csavargás, kóborlás az adott betegség tünetegyüttesének része lehet.
- Enyhébb formában a prepubertáskorú gyermekek önállósodási törekvéseként vagy kalandvágyaként értelmezhetjük. Bár ez csak játékos formája a csavargásnak, többnyire szórakozás céljából történik, mégis jelez egyféle szembehelyezkedést az iskolával és a szülőkkel.
- Prepubertáskorban az is megtörténhet, hogy a gyermek megszökik az igen szegény, nehéz és traumatizáló életkörülményeiből.
-Súlyosabb traumák esetén kialakulhat egy reaktív depressziós állapot, amely rendszeres elszökést és kóborlást eredményezhet. Így kialakulhat a kényszeres jellegű neurotikus csavargás. Ez utóbbi esetben a gyermek elcsavargása teljesen normális reakciónak, egészséges személyiségjegynek tekinthető (sajnos gyakran előfordul, hogy
ebben az esetben is a gyermeket tekintik patológiásnak, és nem a környezetét).
A csavargásnak ez a formája disszociális tünetnek tekinthető. Gyakran előfordul
az állami gondozottaknál és az örökbefogadott gyermekeknél (statisztikai
adatok szerint a csavargó gyermekek mintegy 60 %-a intézetből szökött meg).
A csavargás hátterében tehát eltérő érzelmi, indulati konfliktusok, különbözőtraumák és kilátástalan élethelyzetek húzódnak meg.
A csavargás mint reakció ezekre az élethelyzetekre nem oldja meg az érzelmi problémákat.
- Ráadásul a csavargó gyermek ki van téve számtalan veszélynek: deviáns csoportok, alkohol, drog, pedofil személyek stb. Éppen ezért indokolt ezeknek az eseteknek a pszichoterápiás kezelése, és ezzel párhuzamosan a kiváltó okok megszüntetése.
A probléma kezelése eltér attól függően, hogy családban vagy nevelőotthonban történik.
A pedagógusok kompetenciája főleg a tünet felismerésére, a körülmények
tisztázására és a gyermek pszichoterápiás kezelésének javaslására korlátozódik.
Mivel a legtöbb csavargásnál az intim kapcsolatok hiánya, valamint a
kielégítetlen biztonságszükséglet tapasztalható, ezért a pedagógusok a gyermek
iskolai élethelyzetének javításával ezeket a hiányállapotokat csökkenthetik, aktív
részei lehetnek a terápiás folyamatnak.
Pszichoszomatikus zavarok és betegségek
-A test és a lélek működésének kölcsönhatása (test-lélek párbeszéde)
nem újkeletű szemlélet.
- Az érzelmi átélés például a féktelen szívdobogást és alégzés felgyorsulását idézi elő. -Fordított esetben a testi reakciók a krónikus gyomorpanaszok szorongást, félelmet, ingerlékenységet okozhatnak.
-Tehát atest megbetegedései pszichés megbetegedést eredményezhetnek, illetve a lélek megbetegedései szervi (szomatikus) megbetegedésekhez vezethetnek.
-A test és lélek kölcsönös egymásra hatásával foglalkozó tudományos kutatási irányzat a
pszichoszomatika (a megjelölés a görög „pszükhé” (lélek) és szoma (test) szavakból tevődik össze)..
A következőkben a gyermekkorban előforduló pszichoszomatikus
zavarokat mutatjuk be.
1. Alvászavarok
Az alvászavarokat mindig komolyan kell venni, bármilyen intenzitással
és bármely életszakaszban jelentkeznek.
-Kialakulásukban az ébrenléti állapotban átélt konfliktusok és traumatizáló tényezők mellett szerepet játszhatnak a gyermek alvásigényeinek figyelmen kívül hagyása, a nem megfelelő alvási körülmények, valamint ha a gyermek otthoni és bölcsődei (vagy óvodai)
alvásszokásai ellentétesek.
-A gyermek alvászavara nagymértékben kihat a család valamennyi tagjának az életére. A gyermek éjjeli nyugtalansága, alvászavara miatt a szülők nem tudnak pihenni, emiatt nem tudják kellően végezni munkájukat otthon és a munkahelyükön. Így a rosszul alvó gyermek nemcsak saját életmódját és alkalmazkodását nehezíti meg, hanem környezetéét is.
Álmatlanság
Bár nem minden szakirodalom említi a pszichoszomatikus zavarok
kategóriájában, mégis annak tekinthetjük, mert kialakulásában olyan szervi
okok játszhatnak szerepet mint a pajzsmirigytúltengés vagy magas vérnyomás.
Többnyire azonban stressz, lelki konfliktusok, szorongások húzódnak meg a
zavarok hátterében. Nem átmenetileg jelentkező álmatlanságról van szó.
A tünetek: a gyermek nehezen alszik el, sokszor felébred, korán és
fáradtan ébred.
-Ilyenkor a gyermek ingerült, szétszórt és gyengén teljesít.
-Gyakran más tünetekkel – például hasfájás – együtt jelenik meg. Mivel más pszichés zavar (depressziós neurózis, szorongásos neurózis, neuraszténia) kísérő tünete
is lehet, ezért csak akkor értelmezzük pszichoszomatikus zavarként, ha ez az
egyetlen domináns tünet.
- Súlyosabb, krónikus álmatlanság esetén pszichoterápia
(pl. relaxációs módszerek) szükséges, enyhébb zavaroknál gyakran segítenek
a jól bevált „otthoni módszerek”: esti séta, korai vacsora, olvasás elalvás előtt,
ugyanabban az időben történő lefekvés stb.
Lidércálom
Patológiás alvásnak tekinthető, amelyet mind a gyermek, mind a
környezete traumatikusnak él meg Az előidéző okok az ébrenléti állapotban átélt történések (néha komoly konfliktusok, néha banális történések). A gyermek nyugtalanul alszik, álmából felriad, felismeri környezetét, majd némi nyugtatásra elalszik. Reggel visszaemlékszik a történtekre.
Pavor nocturnus (éjszakai felriadásos rémálom)
Hátterében súlyosabb traumák és konfliktusok lehetnek, mint az előző
formánál.
- Leggyakrabban a szigorú (esetleg brutális) nevelési módszerek, a
fenyegetés és büntetés, valamint a megakadályozott dacreakció következményeként
jelenik meg
-Tünetei is a legriasztóbbak a környezet számára. Általában 1-2 órával a lefekvés után jelentkezik. A gyermek egyre nyugtalanabbul forgolódik, majd hirtelen felriad, összefüggéstelen kiáltásokat hallat, izgatottan dobálja magát, esetleg védekező mozdulatokat tesz.
-Tágra nyílt szeme egy bizonyos pontra irányul, és környezetéről nem vesz
tudomást. Csak ritkán, a teljes felébredés után ismeri fel környezetét. Néhány
percig tartó roham után elalszik. Reggel nem emlékszik a történtekre.
Szomnambulizmus
A gyermek nyugodt alvás helyett elhagyja az ágyát, és anélkül, hogy
felébredne ide-oda járkál, értelmetlen szavakat mond és hadonászik.
Az okok szintén a nappali feszültségekben, konfliktusokban és akadályoztatásokban
kereshetők. A meghiúsult álom funkcióját töltik be, a
kívánságok, vágyak és feszültségek, pszichoszomatikus tevékenységek formájában
történő levezetéseként értelmezhető.
-Leggyakrabban 6-7 éves korban jelentkezik, és prepubertáskorban spontán megszűnési tendenciát mutat.
A lidércálom, a pavor nocturnus és a szomnambulizmus az említett
negatív hatásokon kívül megakadályozzák a szervezet regenerálódását és megzavarják
az álmok feszültségcsökkentő, konfliktusokat elaboráló hatását is.
-Súlyos alvászavarok esetén a viselkedésváltozás csak tartós pszichoterápiával
érhető el. Az álmatlanságnál felsorolt módok (séta, korai vacsora stb.) ezeknél a
zavaroknál nem segítenek, de a prepubertáskorú gyermekek egyszerűbb relaxációs
gyakorlatok elsajátítására képesek, amellyel csökkenthetők az alvászavarok.
2. Pszichoszomatikus fejfájások
A fejfájás gyermekkorban és felnőttkorban egyaránt gyakori pszichoszomatikus
zavar. A pszichoszomatikus jelleg megállapításához szükséges az
orvosi vizsgálatokat elvégezni, hogy az esetleges szervi okokat (pl. heveny
infekció, érrendszeri zavarok) kizárjuk.
-Már 4-5 éves korban jelentkezhetnek a tünetek, de leggyakrabban az iskolakezdés és a prepubertás időszakában jelentkezhetnek.
-A pszichogén fejfájások mögött különböző emocionális zavarok,
konfliktusok és környezeti traumatizáló tényezők húzódnak meg.
-A kiváltó okok között nagyon fontos megemlíteni az intellektuális gátlást.
Ez főleg akkor tapasztalható, amikor a gyermek irreális intellektuális
elvárásokkal kerül szembe. Ilyenkor csökken a gyermek iskolai teljesítménye,
vagy gyakran fejfájás ürügyén mentesül a számára nehéz és kellemetlen feladat
elvégzésétől. Ezek az „előnyök” megfosztják a tanulót a tanulás, az új
felismerések örömétől
A pszichogénfejfájásoknak két nagy csoportja van:
1. tenzióval járó fejfájások,
2. migrénes jellegű fejfájások.
Tenzióval járó fejfájások
Ez a típusú fejfájás általában kétoldali, diffúz, tompa és kitartó fájdalom
formájában jelentkezik. Ezt olyan általános tünetek kísérik mint: gyengeség,
rosszullét, fáradtság, sápadt arc stb.
A fejfájásos roham alatt gyakran tapasztalhatók a nyak és a vállizmok görcsös összehúzódásai.
-A két fejfájástípus közül inkább ennél a formánál valószínűsíthető az intellektuális gátlás szerepe a betegségpatogenezisében. Súlyossági fokuk széles skálán mozog, ezért terápiájuk is nagyon eltérő lehet. Enyhébb formáknál sokat segíthet a masszázs, a simogatás, aktív mozgatás, odafigyelő magatartás és együttérzés. Súlyosabb formáknál
a relaxációs gyakorlatok (pl. autogén tréning) és az adekvát pszichoterápia
segíthet.
Migrénes jellegű fejfájás
Ennél a formánál a kiváltó okok között az örökletes tényezők is fontos
szerepet játszanak.
-Nagyon gyakran fordul elő azoknál a gyermekeknél, ahol egyik vagy mindkét szülő migrénre hajlamos.
-Tünetei lényegesen eltérnek a tenzióval járó fejfájástól: általában kétoldali, heves, lüktető fájás, amelyet hányinger és néha hasi fájdalmak kísérnek. A rosszullét alatt rendszerint előfordul a hányás, amely megkönnyebbülést eredményezhet, és ekkor a gyermek elalszik.
- Gyakran fejfájásmentesen, frissen ébred Bár ez a típusú fejfájás általában jó képességű gyermekeknél a leggyakoribb, mégsem zárható ki az intellektuális gátlás szerepe a betegség kialakulásában. Ezt talán az igazolja leginkább, hogy a vakációk időszakában ezek a gyermekek gyakorlatilag tünetmentesek.
Terápiájuk csak annyiban tér el az előző típusnál felsoroltaktól, hogy
gyógyszeres kezeléssel egészítik ki (főleg azoknál, akiknél gyakrabban jelentkeznek
a rohamok).
3. Légzőrendszeri pszichoszomatikus zavarok
Az érzelmi megnyilvánulások (félelem, düh, ijedtség, öröm) hatása a
légzőszervek működésére jól ismert mechanizmus. A zavarok nagy része
pszichoszomatikus reakció, illetve pszichoszomatikus zavar szintjén jelenik
meg.
-Enyhébb formái közé sorolhatjuk az érzelmi feszültséggel járó helyzetekben
megjelenő gyakori hangos ásítást vagy csuklási rohamot. Szintén pszichoszomatikus
reakciónak tekinthető az irritatív jellegű köhögés is.
- Nem ritka,hogy a köhögési rohamok olyankor jelenek meg, amikor a gyermek iskolába indul, vagy feleléshelyzetbe kerül. Ilyenkor a köhögés „előnyökkel” járhat,
ugyanis a kellemetlen helyzet elkerülését eredményezheti. Ennek ellenére aligha
feltételezhető a gyermek viselkedésének tudatos jellege. Később előfordulhat,
hogy a gyermek rájön arra, hogy köhögésével elkerülheti a számára kellemetlen
helyzeteket, és tudatosan is előidéz köhögési rohamokat. Így a kezdeti
pszichogén köhögés krónikussá válhat. Ilyenkor a gyermek súlyosabb érzelmi
konfliktusaira lehet gondolni.
Sírógörcs (affektív apnoé)
Főleg a lányoknál tapasztalható pszichoszomatikus zavarról van szó.
A fiúknál ritkán jelennek meg ilyen megnyilvánulások, ezek nagyon súlyos
konfliktusokra utalnak.
-A sírógörcs nagyon változó intenzitású lehet, a legenyhébb formától az eszméletvesztéssel járó megnyilvánulásig.
A sírógörcs megjelenésének leggyakoribb időpontja a 2-3 éves életkor.
Kialakulásában az előző formáknál említett okok mellett fontos szerepet játszik
a szülői modell és a környezet megerősítése is.
A terápiában az okok megszüntetése mellett a családterápia és a viselkedés dekondicionálása játszik
fontos szerepet.
Asztma (astma bronchiale)
Korábban a betegség patogenezisében kizárólagosan alkati tényezők és
immunológiai feltételezések érvényesültek. A modern klinikai szemléletben
egyre inkább érvényesül a pszichés determináltság elve.
A betegség egyoldalú pszichoterápiás vagy egyoldalú szomatikus megközelítése nem vezethet tartós sikerhez. A kórkép létrejöttéhez nem elégséges az asztma etiológiájában szereplőszomatikus tényezők jelenléte, ehhez szükségesek a pszichés tényezők is.
Fordítva is igaz: csupán lelki okokból nem alakul ki asztma.
A betegséget kiváltó pszichés tényezők közül fontosnak tartjuk az anya–gyermek kapcsolat zavarát, a túlzottan féltő gondoskodást, valamint a környezet túl szigorú elvárásait.
Főleg az anya–gyermek kapcsolat zavarának következményeként kialakul
egy olyan magatartás, amelyre jellemző, hogy a gyermek semmihez és senkihez
sem kötődik igazán. Ez voltaképpen jelzi az egymáshoz tartozás és az egymásba
való kapaszkodás ösztönének sérülését. Az asztmás rohamokat gyakran
kísérik ingerlékeny magatartások, agresszív megnyilvánulások és szorongások.
A terápia szomatikus gyógymódok és gyógyszerek alkalmazása mellett kiterjed
a relaxációs módszerek alkalmazására, valamint egyéni és családterápiára.
4. Táplálkozási és emésztési zavarok
Kísérletileg bizonyított az agyi működés hatása az evési késztetésre és a táplálékfelvételre.
.
Tehát a táplálkozás szomatikus szabályozását aligha lehet vitatni.
Organikus betegségekben szintén fizikális eredetű táplálkozási zavarról (étvágytalanságról)beszélhetünk. De a táplálkozási zavaroknak gyakran pszichés okai
lehetnek: gyász, kudarcok, csalódások, emocionális feszültségek és egyéb
családi vagy környezeti konfliktusok. A korképet még bonyolultabbá teszi az a
tény, hogy az étkezési zavarok gyakran jelentkezhetnek a társadalmi körülmények
és szokások függvényeként is.
Ezek a zavarok számos formában és eltérő intenzitásban nemcsak
fiataloknál és felnőtteknél, hanem már csecsemőkorban is jelentkezhetnek.
Csecsemőkorban főleg a táplálékvisszautasítás, étvágytalanság, hányás,
rumináció és hasgörcsök formájában jelentkezhetnek a zavarok.
A leggyakoribb táplálkozási és emésztési zavarok a pszichogén hasfájás,
az anorexia és a bulimia.
A pszichogén hasfájások
Gyermekkorban a környezetből származó konfliktusok, érzelmi
feszültségek gyakran hasfájás formájában jelentkeznek. Kezdetben a kiváltó
okok a családban, főleg a harmonikus anya–gyermek kapcsolat hiányában
kereshetők. Később a zavarok inkább a gyermek társas környezete által
determináltak. A szorongás és félelem átélése hasfájások formájában a kisiskolás
korú gyermekeknél főleg dolgozatírás, felelés és vizsga előtt jelentkezik, de
néha egyszerűen az iskolába menés is kiváltja.
A fájdalmakat gyakran vegetatív tünetek (sápadt arc, verítékezés) kísérik.
Prepubertás és pubertás korban a kiváltó tényezők szintén széles skálán mozognak: szorongás, gátlásosság, teljesítményfélelem, valamint partner kapcsolati problémák (beleértve a szexuális kérdéseket.
Bulimia
Az elhízás pszichoszomatikus jellegének megállapításához ki kell zárni
az organikus (encefalitisz, polydipsia) okokat. A betegség okai nagyon
változatosak: gyermekkori traumák, szülői közönyösség, rossz családi kapcsolatok,
válás és szeretethiány. Nem ritka az sem, hogy a betegség kialakulásában
helytelen táplálkozási szokások is szerepet játszanak.
Az érintett gyakran tagadja a törődés, a szeretetteljes figyelem és a méltányolás iránti vágyát, ezzel is fokozva bizonytalanságát, feszültségét.
Feszültségét kényszerevéssel, nagy mennyiségű étel „bekebelezésével” csökkenti. Így az étkezés – gyakran éhség nélkül is – kedvelt feszültségoldó módszerévé válik.
A felnőtt bulimiás betegek nemcsak evéssel, hanem alkohollal és váltakozó partnerkapcsolatokkal próbálják pótolni az életükből hiányzó szeretetet és törődést Míg agyermekek anorexiája kellőképpen megriasztja a szülőket, az elhízásukra nem
fordítanak különösebb figyelmet.
A bulimia kezelésének elsődlegesen a pszichés háttér rendezésére kell irányulnia.
Fontos kialakítani helyes táplálkozási szokásokat, és ha szükséges, akkor jól
ellenőrzött fogyókúrával kell kiegészíteni a terápiát. A különféle, erre szakosodott
intézetekben az említett módszereken kívül viselkedésterápiával és mozgásterápiával
segítik hozzá a betegeket a gyógyuláshoz. Súlyosabb, elhúzódott
eseteknél a gyermek terápiája mellett fontos felvilágosítani és bevonni a
terápiába az egész családot.
Anorexia
Serdülőkorú és ifjúkorú lányok körében fordul elő leggyakrabban az
anorexia, fiúknál, fiatalembereknél csak ritkán tapasztalható. Enyhébb formában,
a fentiektől eltérő eredetű anorexiás megnyilvánulást, étvágytalanságot
tapasztalhatunk csecsemőkorban is (hat hónapos csecsemők anorexiája, nyolc
hónapos csecsemők étvágytalansága).
Ha enyhébb zavarnál figyelmes, érzelemgazdag odafordulás helyett a
gyermekbe erőszakolják az ételt, fejlődési nehézséggel kell később számolnunk,
melyek esetleg anorexiás zavarhoz vezethetnek.
A kóros lesoványodás diagnosztizálásánál is előbb ki kell zárni az esetleges szervi okokat, pl. hipofízislebenykárosodása, illetve fontos elkülöníteni a kezdődő szkizofréniától is.
A betegség fő tünete a kóros lesoványodás, amely együtt jár olyan testi tünetekkel,mint a menses elmaradása, a bőr kiszáradása, keringési zavarok és a
végtagok kóros elszíneződése. A testi tünetek mellett megfigyelhető az érdeklődés
beszűkülése, dacos viselkedés, hallucinációk, depresszív hangulat és szuicid
késztetés.
A betegség kialakulásában leggyakrabban családi okok dominálnak: elhallgatott
konfliktusok, túlzott gondoskodás, az anya túlzott domináns szerepe a családban,
irreális követelmények, valamint visszafojtott, eltitkolt érzelmek. A betegség
patogenezisében szerepelhetnek más okok is, mint például gyász, böjt,
táplálkozási szokások és testsémazavar.
A testséma zavarát, a saját testről alkotott téves képalkotást számos kísérletben igazolták. Túl a felsorolt okokon a kétes szépség- és karcsúságeszmények társadalmi befolyásolása hozzájárulhat a betegség kialakulásához.
A terápiát megnehezíti az a tény, hogy csak nagyon kevés anorexiás
jelentkezik magától a kezelésre. Általában tagadják a kezelés szükségességét,
nem látnak problémát a kóros lesoványodásban. Az ellenállás gyakran odafajulhat, hogy a beteget kényszertáplálásnak kell alávetni azért, hogy javítani lehessen az állapotán, esetleg, hogy megmentsék az életét. A betegben elhatalmasodó kétségbeesés oda vezethet, hogy halálra éhezteti magát. (Statisztikák szerint 100 anorexiás beteg közül körülbelül 10 éhen hal.) Az anorexia terápiája korházi felvételt igényel. A szomatikus kezelés mellett hosszan tartó pszichoterápiás kezelésre van szükség. Legsikeresebbnek a mélylélektani és humanisztikus terápiás eljárások, valamint a viselkedésterápiás módszerek bizonyultak.
5. Érrendszeri pszichoszomatikus zavarok
Az erős emóciók – harag, düh, szorongás – hatása a szívre és az érrendszerre
közismert. Normális körülmények között is az érzelmi feszültséggel járó
helyzetekben (vizsga, felelés, nyilvános szereplés) pulzusszám-növekedés,
szívszúrás vagy vérnyomás-módosulás tapasztalható. Ezek nem tekinthetők
patológiás reakcióknak. Akkor beszélünk pszichoszomatikus zavarról, ha a
szívfájdalmak és a palpitációk nagy intenzitással és gyakorisággal jelentkeznek,
félelemmel vagy más negatív szubjektív átéléssel kísérve.
Természetes, hogy a pszichoszomatikus jelleg diagnosztizálásához szükséges a szervi és hormonális okok kizárása.
A betegség kialakulásában figyelembe kell venni az alkati
tényezőket is (az obesitas gyakran társul hipertóniával). A betegséget kiváltó
környezeti tényezők közül megemlíthetjük a túlzott ambíciót, az irreális szülői
elvárásokat, a gyakori stresszhelyzeteket és frusztrációkat, valamint a visszafojtott
dühöt és indulati reakciókat.
Az érrendszeri pszichoszomatikus zavaroknak két formája van:
-szívtáji fájdalmak és hipertónia.
A szívtáji fájdalmakat félelem, szorongás és nyugtalanság kíséri. A hipertónia kísérő tünetei a szemkáprázás, fülzúgás, reszketés, szédülés és testi feszültségérzés.
A kezelésben fontos szerepet játszik az életmód megváltoztatása (mértéktartás,harmónia), a gyógykezelés, viselkedés és mozgásterápia, valamint a
relaxációs módszerek alkalmazása.
http://ccd.eduhr.ro
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése