A hazugság lélektana

Nincs olyan ember a világon, aki ne hazudna egy nap legalább egyszer életének valamelyik szegletében, legyen az akár munkahely vagy éppen az otthona.

A kutatások alapján a napi egyszeri füllentéssel még keveset is mondtam.

De vajon mikor lépi át valaki azt a bűvös határt, amikor a hazudozás már kórosnak mondható?

Egy szociológus szerint, hazudni annyit jelent, mint mással vagy másokkal olyat elhitetni, ami nem igaz. Bizonyára mindannyian éltünk már a hazugság eszközével, mondhatjuk akár napi szinten is.

A hazugság ugyanis életünk szerves részét képezi, akármennyire is szeretnénk elkerülni, nem tudjuk. Agykutatások bizonyítják, hogy létezik olyan agyterület, nevezetesen a prefrontális kéreg, amely megnövekedett aktivitást mutat, akkor, ha éppen hazudik valaki, szemben azzal, ha valaki igazat mondana.

„Általában 5-6 éves korban hangzik el egy kisgyermek szájából az első tudatos hazugság -.

-Ekkor még a hazugság célja csupán annyi, hogy segítsen valamilyen büntetést elkerülni, később viszont, az iskolások már azért is hazudnak, hogy bizonyos feladatokat (dolgozat, feleltetés) megússzanak .

- A serdülők a saját függetlenségüket szeretnék kialakítani a hazugságaik által, illetve zavarukat próbálják leplezni így. Ezek teljesen normális reakciók, viszont ha a szülő azt veszi észre, hogy a hazugságok mellé iskolakerülés, lopás, verekedés is társul, akkor valamilyen komolyabb probléma, például tanulási zavar, figyelem hiányos állapot lehetősége is felmerülhet.”

De vajon mi a helyzet a nemek között hazugság tekintetében? A sztereotípiákkal ellentétben - mely szerint a férfiak többször hazudnak a nőknél - elmondhatjuk, hogy a két nem esetében a füllentések aránya közel azonos. Különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy maga a hazugság milyen céllal történik.

Az erősebbik nem képviselőire inkább az önző hazugságok jellemzőek, melyek használatával bizonyos célokat kívánnak elérni.

A nők ezzel szemben akkor élnek megtévesztéssel, ha valakit meg szeretnének kímélni a valóságtól.

„Felnőtt korban átlagosan 10 percenként 3 valótlanság hagyja el egy ember száját. Ezek általában úgynevezett „fehér hazugságok”, vagyis olyan füllentések, melyek megszépítik a valóságot vagy eltakarják a tényleges érzelmeket"

Ezek egészen addig nem kórosak, amíg nem a problémák megoldására használják őket.

Amikor valaki csak hazudozás útján tud kikeveredni egy kellemetlen szituációból, akkor van baj. Árulkodó jel lehet, ha az illető egy egyszerű hazugság mögé is komplex történetet talál ki csak azért, hogy hihetőbb legyen a sztori, vagy ha lebukásnál hazugságot hazugsággal helyettesít.

A pszichológiai irodalomban Anton Delbrueck német orvos beszélt először a krónikus hazudozásról.

. Kóros hazudozásról akkor beszélhetünk, ha valaki számára a megtévesztés már napi rutinná válik. Ha a valóság és a képzelet már annyira összeolvad az egyén életében, hogy nem tudja a kettőt elválasztani egymástól.

A kórosan hazudozók olyan szinten élnek a megtévesztés eszközével, hogy maguk is elhiszik minden egyes hazugságukat. Ezért fordulhat elő az, hogy néha képesek lehetnek a hazugságvizsgáló gépek befolyásolására is.

http://www.168ora.hu

#1 Dr.BauerBela

---