Vírusfertőzések a terhesség alatt
A
baktériumok, vírusok vagy az egysejtű élősködők a terhesség bármelyik
időszakában megbetegíthetik a magzatot, anélkül, hogy az anyában tünetekkel
járó betegséget okoznának. A vírusfertőzések egy része komoly veszélyt jelent a
magzatra, más részük azonban csak kevésbé vagy egyáltalán nem ártalmas.
Cikkünkben áttekintjük, hogy mely vírusfertőzések okozhatnak magzatkárosodást
és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ha nem sikerült
elkerülnünk a fertőzést. Ha védőoltás beadására is szükség van, minden esetben
konzultáljunk kezelőorvosunkkal, mivel egyes oltások adása nem ajánlott a
terhesség alatt.
A magzatkárosító vírusok aránya öt százalék
körül van
A magzatra is veszélyes
vírusfertőzések előfordulási gyakoriságát a terhesség alatt nem könnyű feladat
megbecsülni: szerény becslések szerint ez 5 százalékra tehető. Ennél persze
lényegesen több az észrevétlenül zajló fertőzés, mely sem a magzatban, sem az
anyában nem okoz kárt. Még ennél is magasabb a fertőzések száma, ha mindehhez
hozzászámítjuk a többi kórokozó által okozott újszülöttkori fertőzést, amit az
esetek körülbelül 7-10 százalékában ismernek fel - ezek nagy része a méhen
belül észrevétlen marad. A fertőzések lefolyásának súlyosságát a kórokozók
megbetegítő-képessége (virulencia), a szervezet ellenállóképessége, valamint a
kórokozók száma határozza meg.
A magzati vírusfertőzések
közül a legismertebbek a rubeola, a cytomegalovírus, a herpes simplex vírus, a
hepatitis-B vagy az influenza által okozott megbetegedések. A komolyabb
problémák jó eséllyel elkerülhetőek, ha a családtervezés, később pedig a
terhesgondozás során elegendő figyelmet fordítunk a kismamák vizsgálatára -
hangsúlyozta Dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum
Nőgyógyászati és Családtervezési Központjának szakmai vezetője.
Mely esetekben okozhatnak károsodást a magzati
vírusfertőzések?
A méhen belüli fertőzésnek
jellegzetes, ultrahanggal felismerhető jelei lehetnek a magzaton és a
mellékrészeken (méhlepény, magzatvíz) egyaránt. Az anatómiailag károsodott
szervek működése is megváltozik, amit ultrahangos áramlásvizsgálatokkal szintén
ki lehet mutatni. A gyanút megerősítheti a terhes nő kikérdezése, hiszen
először ő fertőződik meg. További segítséget nyújtanak a kialakult betegség
tünetei, bár ahogy már említettük, ezek sokszor rejtve maradnak. Pontos
diagnózist a megfelelő laborvizsgálatokkal lehet felállítani: a további
teendőket a fertőzést kiváltó vírus, valamint az általa okozott elváltozás
ismeretében kell meghatározni. A legrosszabb esetben sajnos a terhesség
megszakításának felajánlása is szóba jöhet, jobb esetben azonban a gyógyszeres
kezelés vagy a szülésig tartó egyszerű megfigyelés is elegendőnek bizonyul.
Rubeola
A rubeola a gyermekkorban
jelentkező kiütéses betegség, ami a szervezett oltási kampányoknak köszönhetően
ma már viszonylag kevés gondot okoz a terhesség során (a kanyaró, a mumpsz és a
rubeola elleni kötelező MMR védőoltást 15 hónapos korban kell beadni). A vírus
magzatkárosító hatása miatt a családtervezés vagy a terhesség elején mégis
ajánlott a rubeolaszűrés elvégzése, ahol ellenanyagteszttel ellenőrzik a
védettséget. A gyermekkorban nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket
pár hónappal a teherbeesés előtt ajánlott beoltani: a terhesség előtti immunizálás
később már életre szóló védelmet biztosít az anyának. Az MMR oltás terhesség
alatt nem adható, mivel a vakcina élő hatóanyagokat tartalmaz.
A vírus a vérárammal jut át
a méhlepényen, és főleg a terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet.
Elsősorban hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar
fordulhat elő. Ultrahangvizsgálattal a máj és lép megnagyobbodásai is
felfedezhetőek, emellett károsodhat a méhlepény, ami ilyenkor jelentősen
megvastagszik és meszesedés is gyakran látható benne. A vírusfertőzés hatására
a magzat visszamarad a fejlődésben és kimutatható a belső szervek működési
zavara is. A már kialakult magzati fertőzésre nem létezik gyógyszer, ezért a
fertőzés megelőzése a legfontosabb.
Cytomegalovírus (CMV)
A legtöbb méhen belüli
vírusfertőzésért a cytomegalovírus (másnéven cytomegáliavírus) felelős, amelyet
sok ember tünetmentesen hordoz magában. A CMV leginkább a legyengült
immunrendszerű szervezetben okoz gondot, ami a legtöbbször lázzal, torok- és
fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint étvágytalansággal jár együtt. A
betegségen átesett személyek többször is elkaphatják a vírust, vagyis a
rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a fertőzést követően. A magzat
fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az anya először betegedett meg: a
fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40 százalékos eséllyel kaphatja meg a
vírust. A CMV előfordulása újszülöttekben 0,4-2,3 százalék között mozog, de
csak minden tizedik baba mutat a betegségre utaló tüneteket.
A fertőzöttség ultrahangos
vizsgálattal valószínűsíthető a következő jelek alapján: a méhlepény vagy az
agyállomány meszesedése, illetve máj- és lépduzzanat jelenléte. Az ultrahangos
képek alapján nyert gyanút további laborvizsgálatokkal lehet igazolni. A
CMV-fertőzés korai stádiumban gyógyszerekkel is jól kezelhető, ennek hiányában
később körülbelül 10 százalék fölött várható súlyos rendellenesség kialakulása.
Herpes simplex vírus (HSV)
A herpes simplex vírusnak
két típusa ismert, a HSV-1 és a HSV-2. Mindkettő a bőr és nyálkahártya
fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az ajkakon (herpes labialis) és a szem
szaruhártyáján (herpes simplex ceratitis), míg a HSV-2 elsősorban a nemi
szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a környező területeken (herpes genitalis)
okoz elváltozást. A herpeszvírusok a fertőzött területtől függően a szájból
vagy a száj környékéről származó váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen
érintkezéssel, leggyakrabban nemi kontaktus útján vihetőek át (a vírus a
nyálkahártya apróbb sérülésein keresztül képes átadódni). A fertőzésen a
népesség legkevesebb harmada, a zsúfoltabb körülmények között élők több mint
háromnegyede átesik.
A
tüneteket mutató terhes asszonyoknál mindössze egy százaléknál kisebb arányban
várható a magzat fertőződése, ami ultrahangvizsgálattal az előzőekben már leírt
jelek alapján (a méhlepény károsodása, máj- és lépduzzanat) ismerhető fel. A
születendő magzat azonban 40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán
keresztül, ami szintén súlyos fejlődési rendellenességekhez, például
agyvelőgyulladáshoz vezethet. A nemi szervi herpeszek egyébként nem zavarják a
terhességet és a szülést sem, aminek oka, hogy a fertőzésen már átesett
kismamák szervezetében a magzatot is óvó ellenanyagok termelődnek. Veszélyesnek
kizárólag azok az eseteket minősülnek, amikor az elsődleges fertőzés súlyos: ez
egyrészt spontán vetélést okozhat a terhesség első harmadában, később pedig akkor
járhat halálos kimenetellel a magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem
termelődik elég ellenanyag az anya szervezetében. Az aktív herpeszes tüneteket
mutató várandós nők esetében ez utóbbi miatt császármetszés alkalmazása is
szükségessé válhat (a császármetszés előnyeiről és hátrányairól lásd korábbi
cikkünket: Egyre gyakoribb,
de korántsem veszélytelen a császármetszés).
Parvo B19 vírus
A parvo B19 vírus gyakori a
2-12 éves korosztálynál, az ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat
védettséget. A vírus cseppfertőzés révén terjed: a legnagyobb veszélynek az
imént említett korosztállyal találkozó várandós anyák vannak kitéve. A
fertőzést kiütések és az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak
jelezhetik: a tünetek körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél fordulnak
elő. Nagyjából minden harmadik magzat fertőződik méhen belül és a kialakult
magzati fertőzések 10 százalékában fordul elő vetélés. A parvo B19-cel történő
fertőződés nem okoz magzati rendellenességet.
Varicella-zooster vírus (VZV)
A varicella-zooster vírus
(VZV) jellegzetessége, hogy az első fertőzést követően bárányhimlőt, majd
hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást követően övsömört idéz elő.
Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, ami egész életre
szóló védettséget jelent a vírussal szemben. A betegség cseppfertőzés (már a
lappangási idő alatt) és pörkök útján terjed. A betegség lefolyását követően a
vírusok idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg.
Előfordulhat, hogy a vírus soha többé nem okoz tüneteket, de megesik, hogy egy
bizonyos lappangási időt - a szervezet immunrendszerének gyengülését - követően
újból aktivizálódik.
VZV-fertőzés körülbelül
minden hatezredik terhességnél fordul elő, többnyire már idősebb korban. A
terhesség első harmadában 10 és 50 százalék között okoz magzati
rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott, meszes méhlepény mellett a
központi idegrendszer, a szem és a végtagok rendellenességei figyelhetőek meg.
A terhesség utolsó hetében elkapott fertőzést az érintett magzatok 30 százaléka
nem éli túl.
A bárányhimlő elleni
védőoltás nem tartozik a kötelező oltások közé, de ajánlott, különösen a
terhesség előtt álló, bárányhimlőn át nem esett nők számára. A rubeolához
hasonlóan a bárányhimlő esetében is még a családtervezés során ellenőrzik, hogy
rendelkezik-e az anya védettséggel.
Hepatitis B
A hepatitis B vírust a vér,
a vérkészítmények, a szövetnedvek és más váladékok - ondó, hüvelyváladék, nyál
- terjesztik: a fertőződés szexuális úton vagy igen kis mennyiségű vér vírusos
szennyeződése során történik (ez utóbbi bőrsérülések, tetoválás, akupunktúra,
intravénás droghasználat, véletlen tűszúrásos sérülések vagy szervátültetés
útján történhet). A tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, de akár
életük végéig is fertőzőképesek maradhatnak.
A vírus előfordulási
gyakorisága a világ különböző részein 0,2 és 20 százalék között mozog. A
vírushordozó anyáról a magzatra terjedő fertőzés ritkán fordul elő: amennyiben
mégis megtörténik, ultrahanggal a máj- és lépduzzanat mellett a növekedés
visszamaradása látható. Magzati rendellenesség kialakulása ebben az esetben nem
várható. A magzati fertőződéssel szemben különleges jelentőséggel bír a
vírushordozó anyák újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése, mert a
gyermekből is vírushordozó, később pedig krónikus májbeteg válhat. Az
újszülöttek 95%-os eséllyel fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem
kapnak védőoltást. Itt is a megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetében
rutinszerűen szűrik a várandósokat, szükség esetén pedig oltást adnak az
újszülöttnek.
Influenza
Az influenza nem jelent
veszélyt a fejlődő embrióra, a magas láz viszont már problémákat okozhat, ezért
ezt feltétlenül csillapítani kell. A láz néha enyhíthető egy hűvös zuhannyal
is, azonban ha ez nem segít, akkor a megfelelő gyógyszerrel kell csökkenteni a
testhőmérsékletet. Bár több olyan hatóanyag is létezik, amelyek szedése a
terhesség során is biztonságosnak ítélhető, a legfontosabb alapelv mégis az,
hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki kell kérni a terhességet gondozó
orvos tanácsát. A láz- és fájdalomcsillapítók közül például az acetaminofent
vagy a klórfenamint tartalmazó készítmények ajánlhatóak, de az orvos számos
tényező, így például az egyénenként változó érzékenység alapján mérlegeli, hogy
valóban adható-e egy készítmény. A várandós kismamák mindenképpen keressék fel
kezelőorvosukat, amennyiben magas láz, mellkasi fájdalom vagy intenzív köhögés
jelentkezik.
Meg kell még említeni, hogy
ha különösen nagy megbetegítő-képességű influenzavírusról van szó, akkor
átmeneti gyulladásos reakcióként ritkán folyadékfelgyülemlés alakulhat ki a
magzat mellkasában. Ez a folyadék azonban az anya gyógyulását követően
felszívódik, így nem okoz magzati problémát.
Az influenza elleni
védőoltás (úgynevezett split vakcina) adása csak a terhesség első három
hónapjában nem javasolt, utána viszont igen. Előnye, hogy az anyán kívül az
újszülöttet is védi körülbelül hathónapos koráig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése