Gyerek nélkül boldogan: önzés vagy felelősség?

A nyolcvanas évek Amerikájában egy új fogalomra új kifejezés született: DINKY, „double income no kids”, azaz a „két fizetés, nincs gyerek”.

„Hat éve vagyunk házasok és tíz éve élünk együtt. Nincs gyerekünk még, nem feszülünk rá. Ha jön, jön, ha nem, akkor majd meglátjuk, mi lesz – kezdi Katalin, aki 33 éves grafikus. – Pár éve már szóba került közöttünk a gyerekkérdés, és egyetértettünk, hogy természetesen szeretnénk. Majd.” 
A harmincéves magyar nők 40 százaléka még nem szült.

- Ez nagyjából megegyezik a nyugat-európai országok átlagával, ugyanakkor a tudatos (nem egészségügyi okokból eredő) gyermektelenséget a magyar társadalom elutasítja – olvashatjuk több tanulmányban is. „Soha nem volt kérdés számomra, hogy lesz-e gyerekem. Egyértelmű, hogy lesz, csak nem most – mondja Gábor, aki a harmincas évei közepén jár. –

-Az összes eddigi élethelyzetünkben volt rá magyarázat, hogy miért nem most: biztosabb egzisztencia, lakás, még nagyobb lakás, munkahelyi nehézségek. Ugyanakkor az is lehet, hogy mindez csak belemagyarázás.” Gáborék jól kereső, szellemi munkát végző harmincasok, akik több mint tíz éve élnek együtt, kiegyensúlyozott házasságban. Jogosan merülhet fel a kérdés: vajon miért nincs még gyerekük?

Ki boldogabb?

Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy házasság nélkül éljenek a párok, az pedig végképp, hogy házasságban, ám gyerek nélkül. A pár évig tartó udvarlás után automatikusan következett az esküvő, és egy-két éven belül jöttek sorban a gyerekek. Dr. Ranschburg Jenő egy idei pszichológiai rendezvényen tartott előadásában elmondta, hogy a házasság tulajdonképpen a gyerek születésére jött létre. Ismertette a Harvard Egyetem professzorának, Daniel Gilbertnek egy nemrégiben készített kutatási eredményét is, amely szerint a házasságban élő amerikaiak boldogabbak, mint az élettársi viszonyban élők, és a házasságban élő gyermektelenek boldogabbak, mint a gyerekesek. Persze a boldogság fogalma szubjektív, az örömforrás mindenkinek mást jelent – hangsúlyozta Ranschburg Jenő, s nem hagyott kétséget afelől, hogy ő házasság- és gyermekpárti.

-Daniel Gilbert kutatásában eredetileg arra kereste a választ, hogy mennyire boldogok a házaspárok, elsődlegesen tehát nem a gyerektelen-gyerekes aspektusra helyezte a hangsúlyt, mégis azt tapasztalta, hogy azok a házaspárok, akik gyermek nélkül élnek, boldogabbak, mint azok, akik gyermekkel. A kutatás arra is rávilágított, hogy a gyerek érkezése nemegyszer tartós megrázkódtatást okoz a házaspárnak és megronthatja a szülők kapcsolatát. 
„Általános vélekedés rólunk, gyermektelen harmincasokról, hogy önzők és gyávák vagyunk, akik csak magunkkal és a karrierünkkel foglalkozunk, és félünk kilépni a nagybetűs életbe. Én ezt másképp látom – mondja az okokat firtatva Andi, aki szintén párkapcsolatban él, idestova tizennégy éve.

– Szerintem bennünk a felelősségtudat erős, és éppen azért nem vállalunk egyelőre gyereket, mert nagyon nemes és fontos dolognak tartjuk a gyermeknevelést. Sok rossz példa van előttünk, sokunk családja úgynevezett csonka család, rengeteg az elvált szülő a szüleink generációjában. Mi ezt akarjuk elkerülni. Nem ez az önzés, hanem sokkal inkább az, ha felelőtlenül vállalnánk gyereket csak azért, mert az a norma, hogy gyereket kell szülni.” Andi még hozzáteszi, hogy nem kizárólag anyagi okai vannak a gyermekvállalás kitolódásának. A másik ember, a világ és önmagunk megismerése is legalább annyit nyom a latban. „Nem tartom jónak, ha két ember a gyerekkel akarja megoldani a párkapcsolatukban lévő problémákat, sajnos sok hasonlót láttam már magam körül.

- Ha nem ismered önmagadat, a határaidat, ha nem vagy kibékülve a helyzeteddel, akkor kompenzálásképpen nem szabad gyereket vállalni. Kell egyfajta ön- és világismereti alap ahhoz, hogy a legtöbbet és a legjobbat tudjuk adni a gyerekeinknek.”

Félelem és felelősség

A szociológus szerint egyszerre igaz és jogos mindkét megállapítás, azaz a félelem és a felelősségteljes gondolkodás. „A mai harminc körüliek csoportja nem homogén réteg. Vannak a jól keresők, stabil munkahellyel rendelkezők, akik nyugat-európai életstílust folytatnak, és vannak munkanélküliek, illetve olyanok, akiknek nincs stabil munkahelye. E jelentős különbség ellenére mindkét oldalon az a kérdés, hogy mire vállaljon a pár gyereket. Azok, akiknek az egzisztenciája még átlagosnak sem mondható, s harmincévesen még mindig otthon laknak a szüleiknél, felelősen gondolkoznak, ha nem vállalnak még gyereket. A számok azt mutatják, hogy a társadalom középső csoportjában van a legkevesebb gyerek, de a nyugati helyzethez képest eleve kis létszámú a magyar dinky csoport.”
Magyarországon becslések szerint körülbelül 250 ezer 25–35 év közötti olyan pár van, akiknek még nem született gyereke. (Ebbe beletartoznak ugyan azok is, akik szeretnének, de valamilyen okból ez még nem sikerült nekik.) A magyar fiatal párok életmódja sokkal racionálisabb és anyagiasabb, mint nyugat-európai társaiké – derült ki a Millward Brown piackutató cég 18 országra kiterjedő 2005-ös felméréséből, mely szerint a közép-kelet-európai országokban történelmi és anyagi okok miatt sokkal lassabban megy végbe 
a családmodell átalakulása.

-A kutatás szerint nálunk a gyerekvállalás idejének kitolódását elsősorban az anyagi kényszer motiválja. A saját otthon megteremtése hosszú évekbe telhet. „Két éve van saját lakásunk, előtte albérletben éltünk. Egyikünk családja sem tud támogatni, mindenért, amink van, keményen tanultunk, dolgoztunk. Hiába múltam harminc, ha csupán két éve adott a megfelelő környezet a gyerekvállaláshoz. Egy gyerek érkezése nem kizárólag érzelmi kérdés, hanem racionális döntés is – magyarázza Andi. – Nagyszerű, ha valakiben megszületik az anyai ösztön és érzi, hogy minden valószínűség szerint ez lesz a legszebb időszak az életében, de ennél tovább is kell gondolni: miből veszünk pelenkát, hol fér majd el a kiságy? Én ezt nem önzésnek, hanem felelős gondolkodásnak tartom.” 
A nyugat-európai fiatal és gyermektelen párok életmódjára – a magyar gyakorlattal szemben – a szabadság kiélvezése a jellemző. Ott harmincöt éves korukig általában nem gondolnak a gyerekvállalásra. Németországban mára a tudatosan gyermektelen párok aránya 30–40 százalék.. Bár a hazai kutatások szerint a magyar társadalom elképzelhetetlennek tartja a gyermek nélküli, két felnőttből álló családmodellt, ha a gyakorlat tartósan mást mutat, a toleranciaszint is változni fog.

Meredek lenne

„Nem szokott a családom állandóan érdeklődni vagy célozgatni, de ettől még tudom, hogy a szüleim, különösen az anyám, már nagyon szeretne unokát. Mindazonáltal vigyáznak, hogy ne nyomasszanak bennünket ezzel az elvárással. Egyébként ők is tudják, hogy a döntést mi magunk hozzuk meg” –foglalja össze családi tapasztalatait Gábor.

- Akiket azonban megkérdeztünk, azok szerint ez ritka. A szülők nehezen értelmezik a nekik teljesen idegen helyzetet, sokszor nem értik, leginkább pedig aggódnak, hogy valami baj van. „Édesanyámnak nagyon fontos állomás lenne az életében a nagymamaság, mára szinte ez az életcélja” – mondja Katalin. „Korábban mire a nők nyugdíjba mentek, addigra általában nagymamák voltak. Ez volt a norma.

-Szomorú dolognak tartom, hogy a mai 50–60 éves korosztálynak nincs más életcélja, mint hogy nagyszülő legyen” – fogalmaz Tóth Olga. „Egy középkorú ember még húsz-harminc évet élhet, mégsem lát maga előtt más életcélt, csak a nagyszülőséget. Ez nagyon sok mindennel összefügg. A Ratkó-generációnak a munka és a család jelenti a két cölöpöt. Fontos lenne, hogy ráeszméljenek: más is van az életben. Legyenek kicsit önzők.” A nyugdíjas életszakaszban az önmegvalósításra, a hasznos elfoglaltságra az önkéntes munka is lehetőséget adhatna, ám Magyarországon ennek a tevékenységnek még nem alakultak ki sem a keretei, sem a kultúrája. 
„Volt idő, amikor az édesanyám kifejezetten piszkált, sokat és sokszor kérdezett, de leültünk és elmagyaráztam neki a helyzetet – folytatja Katalin. –

 A férjem és én is sok évet töltöttünk tanulással, felépítettünk együtt egy házat. Önerőből sok mindent megteremtettünk, most szeretnénk élvezni egy kicsit. Nem arról van szó, hogy esztelenül fogyasztunk, utazunk, szórakozunk, hanem arról, hogy legyen ez most egy nyugalmi állapot – a sok tanulás, munka után. Nem akarunk most még egy felelősséget a vállunkra venni.” Tóth Olga megerősíti Katalin álláspontját, amikor ezt mondja: „Fölösleges és káros ebben a kérdésben kívülről nyomást gyakorolni. Meg kell érlelődnie annak a döntésnek, hogy két ember gyereket vállal. A fiatalok jól teszik, ha ellenállnak a szülői nyomásnak.” A felelősséget, a tudatosságot és a csipetnyi önzést Gábor is említi: „Pár éve jutottunk el oda, hogy kényelmesen élünk, elmegyünk ide-oda, utazunk, élvezzük az életet. Ebben a helyzetben meredek lenne, ha gyereket vállalnánk.” Az élvezetekkel és az életstílussal kapcsolatban Andi elmondja, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy évente ötször utaznak Kubába. „Az átmeneti kényelmes életet nem úgy kell elképzelni, hogy szórjuk a pénzt – mondja Andi. – Törlesztjük a lakáshitelt, évente egyszer elutazunk egy vagy két hétre valamelyik közeli tengerhez, sokat vagyunk együtt a barátainkkal, moziba, színházba járunk, nyaranta fesztiválokra. Ez egy átlagos nyugat-európai fiatalnak teljesen természetes.”

Örökre összeköt

„Nem tagadom, ha jól belegondolok, a kötelezettség rémiszt, és nem tudom, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e rá – mondja Gábor. – Azt hiszem, leginkább ez van a halogatás hátterében.” 
Szokták mondani, hogy a kapcsolatban a gyerek a malter. Egyszerre összeköt és szét is választ. A közös gyerek a legnagyobb elkötelezettség két felnőtt között. „Ez az egyetlen dolog, ami végleges és örökké tart az életben. Ebből nincs kiszállás. Ezért érzem félelmetesnek és ezért kell felelősen dönteni” – összegez Gábor. „A boldogság vagy az elégedettség rendkívül szubjektív fogalom. Sok csatornából táplálkozunk, amiből az egyik a család, a gyerek – mondja Andi. – Nem engedhetjük meg magunknak azt 
a felelőtlenséget, hogy csak az órát lesve vállaljunk gyereket. Mindent – elsősorban figyelmet, szeretetet és biztonságot – meg akarunk adni a gyerekünknek. Ehhez először meg kell teremtenünk a hátteret és meg kell ismernünk saját magunkat.”

Szerző: Biczó Gabriella, Fotó: Red dot

#1 Dr.BauerBela

---