Evési szokások, avagy a szülői példa kudarca?

Leginkább a szülők társadalmi helyzete szabja meg, hogy kamaszkorban milyen súllyal esik latba a testsúly és a külső megjelenés önmagunk megítélésében. Ugyanakkor úgy látszik, hogy az étkezés terén megnyilvánuló szülői példamutatás alig befolyásolja tizenéveskori és későbbi evési szokásainkat.

Egészségről alkotott képünk soktényezős folyamat végeredményeként formálódik, és ugyancsak számos dolog befolyásolja azt is, miként ítéljük meg ezen belül étkezési szokásainkat. Mint sok minden másban, itt is a szülői példamutatás a legfontosabb – vélhetnénk, pedig nem így van, legalábbis több tudományos vizsgálat szerint.

A University of Hertfordshire felméréséből például az derült ki, hogy a gyerekek elsősorban a szülői elvárásoknak igyekeznek megfelelni, ezek pedig a társadalmi ranglétrán elfoglalt pozíciótól függően alapvetően különböznek.

- Miközben a középosztálybeli családok arra buzdítják gyermekeiket, hogy törődjenek alakjukkal és a külső megjelenésükkel is, hiszen ez is része annak, miként tudnak érvényesülni a jövőben,

-addig a kétkezi dolgozók családjában a mindennapi gondok feletti aggodalom áll elöl a fontossági sorban, a testsúly kérdését ugyanakkor külsőségnek, ennél fogva másodlagos dolognak tekintik

A fizikai munkások annak a vágyuknak adtak hangot a felmérésben, hogy jobb, egészségesebb körülményekre törekszenek gyermekeik esetében, a túlsúly kérdését mégis kevésbé tartották aggasztó problémának. A középosztálybeli szülőkben ugyanakkor inkább tudatosul, hogy a testsúly nem pusztán – és nem elsősorban – esztétikai kérdés, hanem hosszú távon is kihat az egészségi állapotra, és egyáltalán nem közömbös a gyerekek önértékelése és önbecsülése szempontjából sem.

És hogyan nyilvánul meg mindez a másik oldalról? A fizikai munkások gyerekei az ételek kiválasztása és az egészségi állapottal kapcsolatos felelősség szempontjából is nagyobb önállóságra törekszenek (vagy kényszerülnek?), míg a középosztálybeli gyerekek e szempontból is sokkal nagyobb, napi szülői kontroll alatt állnak. Utóbbiakra ráadásul jellemzőbb az is, hogy a kövérséget a lustaság és a pillanatnyi szükségletek felett önkontroll hiányaként értelmezik.

Végül nézzük, mi a helyzet azzal a közkeletű vélekedéssel kapcsolatban, hogy az étkezés és az életmód terén nyújtott szülői példamutatás szükségképpen jó start az élethez és a későbbiekben bőségesen meghozza gyümölcsét. Amerikai kutatók igen óvatos derűlátásra intenek e téren, hiszen felmérésük szerint egy bizonyos életkoron túl a gyerekek és a szülők étkezési szokásai és a fogyasztott ételek milyensége és összetétele nem sok ponton hasonlít egymáshoz. A Social Science and Medicine című lapban közzétett felmérésben megkérdezett 2300 szülő (életkoruk 20–65 év) és 2700 gyerek (életkoruk 2–18 év) válaszai alapján úgy tűnik, hogy a gyerekek táplálkozási szokásai egy idő után legfeljebb laza vagy közepes kapcsolatot mutatnak a szülőkével, de ezen belül is inkább az anyai minta meghatározó, az apa szokásai még ennél is kevésbé hatnak a gyerekekre.

- Mindezekből arra következtethetünk, hogy a későbbi étkezési és ételválasztási szokásokat nem elsősorban a szülői házban látott minta, hanem egyéb tényezők – leginkább a gyerekközösségben dívó szokások és a média által propagált életforma – hatása alakítja. Az elenyésző szülői befolyás láttán a kutatók úgy vélik, hogy az egészséges táplálkozás és életmód propagandájával nem a szülőket, hanem közvetlenül a gyerekeket kell megcélozni.

Ezen a ponton azonban joggal vethetjük fel, hogy a kortársközösségben és a televízióban látottak nem feltétlenül a kívánatos irányban befolyásolják a gyerekkori szokásokat, ezért kissé túlzó megállapításnak tűnik, hogy az otthoni minta úgysem számít, és a szülők lényegében tehetetlenek a külső világ behatásaival szemben.

Egészségről alkotott képünk soktényezős folyamat végeredményeként formálódik, és ugyancsak számos dolog befolyásolja azt is, miként ítéljük meg ezen belül étkezési szokásainkat. Mint sok minden másban, itt is a szülői példamutatás a legfontosabb – vélhetnénk, pedig nem így van, legalábbis több tudományos vizsgálat szerint.
.
Végül nézzük, mi a helyzet azzal a közkeletű vélekedéssel kapcsolatban, hogy az étkezés és az életmód terén nyújtott szülői példamutatás szükségképpen jó start az élethez és a későbbiekben bőségesen meghozza gyümölcsét. Amerikai kutatók igen óvatos derűlátásra intenek e téren, hiszen felmérésük szerint egy bizonyos életkoron túl a gyerekek és a szülők étkezési szokásai és a fogyasztott ételek milyensége és összetétele nem sok ponton hasonlít egymáshoz
. A Social Science and Medicine című lapban közzétett felmérésben megkérdezett 2300 szülő (életkoruk 20–65 év) és 2700 gyerek (életkoruk 2–18 év) válaszai alapján úgy tűnik, hogy a gyerekek táplálkozási szokásai egy idő után legfeljebb laza vagy közepes kapcsolatot mutatnak a szülőkével, de ezen belül is inkább az anyai minta meghatározó, az apa szokásai még ennél is kevésbé hatnak a gyerekekre. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a későbbi étkezési és ételválasztási szokásokat nem elsősorban a szülői házban látott minta, hanem egyéb tényezők – leginkább a gyerekközösségben dívó szokások és a média által propagált életforma – hatása alakítja. Az elenyésző szülői befolyás láttán a kutatók úgy vélik, hogy az egészséges táplálkozás és életmód propagandájával nem a szülőket, hanem közvetlenül a gyerekeket kell megcélozni.

Ezen a ponton azonban joggal vethetjük fel, hogy a kortársközösségben és a televízióban látottak nem feltétlenül a kívánatos irányban befolyásolják a gyerekkori szokásokat, ezért kissé túlzó megállapításnak tűnik, hogy az otthoni minta úgysem számít, és a szülők lényegében tehetetlenek a külső világ behatásaival szemben.

(forrás: Gyermekévek Medical Tribune #1 Dr.BauerBela

---