A neurózis és a
deviáns magatartás
TÁRSADALMI HÁTRÁNY-E A KÜLÖNLEGES
TEHETSÉG??
Az átlagtól jelentősen
eltérő és bizonyos személyiségzavarokat mutató embereket régebben
pszichopátiásoknak nevezték. Nyírő Gyula szerint a pszichopaták olyan
diszharmonikus személyiségek, akiknek az egyes személyiség-összetevői között
nincs meg a kellő összhang és ezért a társadalomba nehezebben illeszkednek be
és a társadalom is másként ítéli meg őket, mint az átlagembereket.
-Bizonyosan nem betegségről van szó, épp ezért
sokan nem is helyeslik külön, betegséghez hasonló névvel illetésüket. A
neurózis, neuraszténia lényegében ideggyengeséget jelent, amely a kimerültség,
egészségtelen, feszített életmód következménye lehet és első sorban
túlérzékenységben, fáradékonyságban, alvászavarban és szexuális problémákban
nyilvánulhat meg.
A deviancia.
A társadalom létét bizonyos írott és íratlan
elvek betartása biztosítja. Az emberiség legelemibb,
ősidők óta ismert és évezredek óta minden írásos hagyományban ismételt
szabályai nélkül a társadalmi együttélés elképzelhetetlen. Ezeknek a
szabályoknak az összege adja meg azt a normát, amely megszabja az adott
társadalomban és az adott helyzetben elvárt helyes, szükséges magatartást.
-Az ettől
eltérő viselkedés tekinthető deviánsnak. S
ebből adódik a deviancia-fogalom magyar megfelelője: társadalmi beilleszkedési
zavar. Persze, e probléma sokkal bonyolultabb ennél az egyszerű
levezetésnél. Elég utalni arra, hogy a társadalmi norma mennyire idő-történelmi
kortól, hely-földrajzi területtől és társadalom-termelési módtól függő.
- Mégis, a szakemberek
többsége megegyezik abban, hogy az alkoholizmus, az öngyilkosság, a
bűnözés és esetleg a mentális–pszichiátriai betegségek bizonyos része a
deviancia körébe sorolható. Minket most azonban a kivételes tehetségek társadalmi
megítélése foglalkoztat, mivel ez egészségük alakulására is befolyással lehet.
Érdemes ezért a
polgári társadalmakban kidolgozott számos deviancia-elmélet közül hármat
kiemelni.
1- Az ún.
szociálpatológiai irányzat, mint nevéből is
következik, a normaszegő deviáns viselkedést társadalmilag eleve kórosnak
tartja. Hallgatólagosan elfogadják a középosztály, sőt a vidéki
középosztály felfogását a társadalomról, amely a saját normáitól,
elképzeléseitől való mindenféle eltérést “problémának”, “beteges jelenségnek” tekint.
Mivel ez a vidéki középosztályi felfogás első sorban a stabilitást értékeli és
az idealizált régi amerikai hagyományokhoz ragaszkodik…,
a szociálpatológia irányzata haladásellenes, konzervatív színezetű.”
A másik fontos
elmélet, az anomia-tan újrafogalmazása
Eszerint minden társadalom megfogalmazza a maga számára azokat a célokat,
melyeket elsőrendű értéknek tekint. Ilyen például a társadalmi siker, pozíció,
rang, gazdagság. Ugyanakkor a társadalom meghatározza azokat az eszközöket is,
amelyekkel ezek a kívánatos célok elérhetők. A célok és eszközök harmóniája
adja meg az adott társadalom stabilitását. Így mindazok, akik e célok ellenére
kívánnak élni, illetve ezeket más eszközökkel próbálják elérni, deviánsoknak
tekinthetők.
Ennek az elméletnek az értelmében viszont deviánsoknak tűnhetnek azok a
kivételes tehetségek is, akik új célokat más eszközökkel kívánnak elérni.
Ugyanide sorolhatók azok a lázadók és forradalmárok, akik a meglévő társadalom
alapjainak megváltoztatása révén akarják a fejlődést biztosítani.
A harmadik elmélet a
minősítés fontosságát emeli ki. Abból indul ki, hogy nem
attól lesz valaki deviáns, hogy deviánsan viselkedik, hanem attól, hogy annak
ítélik, illetve tartják.
- A
társadalmi tapasztalatok azt mutatják, hogy elég sokan sértik meg a társadalmi
normákat, viszont nem mindegyiküket minősítik deviánsnak. Ebből következően a
deviancia megítélése a társadalmi erősviszonyok függvénye. A társadalom írott
vagy sugallt minősítése viszont sokszor olyan folyamatot indít el, amely a
deviancia egy re mélyebb önmegéléséhez és ez által fokozódásához vezet.
Az eddigi vizsgálatok
arra utalnak, hogy a kivételes tehetségekben a neurózis gyakoribb. Az említett
németországi felmérésben ennek arányát 14,2%–, 2,8%– és 3,4%–nak találták a
kivételes tehetségekben, valamint a jól és rosszul felvételizőkben.
- Ezen túl a deviáns
magatartást (első sorban az alkoholizmus és öngyilkosság előfordulását) is
gyakrabban észlelték kivételes tehetségek A kiváló tehetségek körében gyakrabban
észlelhető neurózisok magyarázatát könnyű megadni: megszállott és kimerítő munkájuk túlzásai
vezethetnek az idegkimerültséghez. Az
említett devianciák, mint az alkoholizálás és öngyilkosság fokozott
előfordulása már bővebb indoklást igényel.
A jellemző
személyiségvonások
A kivételes tehetségek személyiségének elemzésekor számos jellemző vonást
tártak fel.
Az első és talán
legfontosabb a kivételes érzékenység.
A kiváló adottságúak sokkal többet
észrevesznek, “megéreznek” a jelenségekből, a hibákból, a megoldásra váró
problémákból, mint mások. E sajátosságuk a hétköznapi életben is megnyilvánulhat,
és vélt vagy valódi sérelmeik eltúlzásához is vezethet. Magánéletük
csalódásait, az emberek szokásos torzsalkodásait és a társadalmi feszültségeket
emiatt sokkal nehezebben viselik el.
Fontos jellemvonásuk a megszállottság.
Belső feszültségből,
pszichés energiájuk fokozott intenzitásából kifolyólag állandóan és túlzóan
tenni akarnak. S nem a fizetségért, a közvetlen haszonért, hanem belső
szükségletből. Számos országban igazolt tény, miszerint a tehetség
kivételessége és a jövedelem között csak gyenge korreláció (0,31) áll fenn. A sok pénzt az
ügyes okosok keresik…
- Az alkotási láz, a szenvedélyes tenni akarás, a
lelkesültség (“enthuziazmus”), a lehetetlen, az akadályok nem ismerése, az erős
akarat, a kitartás első sorban ennek a belső túlfűtöttségnek, energiatöbbletnek
a megnyilvánulása. A fentiekhez szorosan kapcsolódik fokozott kritikai
érzékük. Ez természetesen nem függetleníthető az
értelmi képességtől és a túlérzékenységtől, emellett a megszállott tenni
akarással is szoros rokonságban állhat. Jellemző a hibák
túlhangsúlyozása, éppen a változtatás szükségességének igazolása miatt. Ez
sokszor a becsvágy, az önértékelés, a sikerigény túlzónak tűnő
megfogalmazásához is elvezet.
- Szembetűnő
önelégedetlenségük is.
A kivételes tehetségek talán legfontosabb és legjellemzőbb sajátossága,
mint már említettem, az eredetiség.
Ez bizonyára összefügg a személyiségsajátosságokkal (például túlérzékenységgel)
és az általános intellektuális képességekkel (például lényegmegragadó
képességgel.
Mindezek ismeretében
az említett devianciák is könnyebben megérthetők.
- A devianciahajlam
hátterében, ha van egyáltalán, sok génből álló rendszerek állnak. Ezek bizonyos
veszélyeztetettséget jelenthetnek például az
alkoholizmusra. A hajlam – különböző mértékben – csaknem mindig minden
emberben megvan.
Forrás-Dr.Czeizel Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése