TÁRSADALMI HÁTRÁNY- E
A KŰLÖNLEGES TEHETSÉG
Már nem egyszer
kérdőjeleket vetett fel bennem egy-egy különleges tehetség szokatlan emberi
sorsa, de azért a példákat inkább kivételeknek tekintettem.
-1977-ben
azonban a brit orvosok hetilapjában lényegében
e tanulmányom címével megegyező, de kérdőjel nélküli írás(The other handicap:
brightness) jelent meg.
Ebben a számomra
emlékezetes közleményben esettanulmányok segítségével mutatják be a szerzők,
hogy a szokásostól eltérő, kivételesen jó szellemi képességű gyermekek hogyan
kerülnek összeütközésbe a szokásos “normális” iskolai és társadalmi
elvárásokkal és lehetőségekkel, majd végül is ez hogyan torkollik egészségi
ártalmakba, betegségekbe.
- Azóta tudatosabban próbálom rendezni magamban e probléma sok ágát-bogát,
mivel az egyértelmű elvi állásfoglalások ellenére, legnagyobb természeti
kincsünk: az emberi tehetség védelmében és kiaknázásában nálunk is akadnak
problémák.
-Mostani írásom e téma
megfogalmazásának első vázlatát jelenti.
A kivételes képességűek esetleges
társadalmi hátrányának igazolására, már csak
azért is, mivel első halláskor abszurd állításnak tűnhet.
Jól mérhető “kemény” mutatókat kell
találnunk. Ezt magam – nem tartva az egyedül biztos mutatónak – az egészségi
állapot, illetve a betegséggyakoriság alakulásában vélem megtalálni.
- Különösen a mentális
ártalmak bizonyos köre lehet alkalmas az egyén és társadalom összeütközésének,
összeférhetetlenségének a jelzésére. Mielőtt azonban a kivételes szellemi képességűek
mentális morbiditásának elemzéséhez hozzákezdenénk. Tisztáznunk kell magának a kivételes
szellemi képességnek, tehát a tehetségnek a fogalmát.
A tehetség fogalma
Csaknem minden szellemi jelleg (tulajdonság), például az
értelem–értelmesség (szokás intelligenciáról vagy okosságról is beszélni) számszerűen mérhető.
- A nagyszámú emberben, ún. sokaságban kapott értékek (az intelligencia
esetén az intelligencia quotiensek, az ún. IQ-k) relatív gyakoriságát ábrázolva
harang alakú, ún. normális, ill. ehhez közelítő eloszlást kapunk. Ez a
Gauss-görbe.
Az eloszlás jellegéből következően, elméletileg az emberek kétharmada
(pontosan 68,2%-a) átlagos, mivel –1 és +1 szórás között találhatók.
-A –2 és –1, valamint a +2 és +1 szórások közé az
átlagtól elmaradó, illetve az átlagot meghaladó személyek, a populáció
13,6-13,6%-a kerül.
- A +2 és –2 szóráson kívüli személyeket – a populáció mintegy 2,3-2,3%-át
– már szélsőséges: kivételesen jó vagy kivételesen rossz képességűeknek
tekintjük. Már
csak a normális eloszlás nevéből kifolyólag is, ők már “abnormálisak”, de e
megnevezést – mindennapos szóhasználatuk pejoratív jellege miatt – kerüljük.
Most, témánkból következőleg, csak a
kivételesen jó képességűekkel foglalkozunk, akiket egyszerűbben tehetségeknek
nevezünk. Ők tehát az adott szellemi jelleg esetében a népesség mintegy 2,3%-át
képviselik.
A szellemi képességek
mozaikelmélete
Szellemi képességeink a központi idegrendszer magasabb rendű funkcióinak
megnyilvánulásai.
-Ezen belül
általános értelmességet, valamint specifikus értelmi és szellemi képességeket
szokás megkülönböztetni.
Az intelligenciatesztek eredményeinek elmélyültebb elemzése alapján
Spearman 1904-ben különválasztotta a g (generalis) és (speciális) faktort. A g-faktor
megnevezése onnan származik, hogy ez az a közös képesség, amit minden
intelligenciateszt mér.
- Később szokássá vált ezt általános értelmességnek (okosságnak) nevezni, mivel mai tudásunk szerint ez az a
képességünk, amely minden szellemi és a legtöbb fizikai tevékenységhez is
szükséges.
Az általános értelmi adottságok
osztályozásakor intellektuális-ösztönös, produktív-reproduktív,
absztrakt-praktikus ellentétpárokat különböztetnek meg.
.
Vernon és munkatársai
(1977)
egybehangzó eredménnyel záruló felmérései szerint az általános iskolás
gyermekek mintegy 2,5%-ának általános értelmessége, ugyancsak 2,5%-ának pedig
valamelyik specifikus mentális képessége tekinthető kivételesen jónak. Eszerint
a gyermekek 5%-a tekinthető tehetségesnek
A veleszületett
adottság képességgé, tehát teljesítménnyé válásához számos más
személyiség-összetevőre (akarat, kitartás, stb.) és megfelelő társadalmi
feltételekre is szükség van. Ez utóbbiak fontosságát nem lehet kellően hangsúlyozni,
de most a téma más aspektusának felvázolására vállalkozunk. A kivételes képességű nagy tehetségűek
életműve csaknem mindig a specifikus
szellemi képességek megnyilvánulásának köszönhető. Ady Endre és József
Attila, Bartók Béla és Kodály Zoltán, Egri József és Kondor Béla általános
értelmi képessége is jelentősnek mondható, mégis kivételes teljesítményük
lírikus-, muzsikus-, képzőművész-képességükre vezethető vissza.
A kivételes
képességek eredete tehát első sorban a különlegesen jó specifikus szellemi
képességekben kereshető és nem egyenlő az általános értelmességgel.
A kreativitás
sajátosságai
Guilford 1950-ben, az Amerikai
Pszichológiai Társaság konferenciáján tartott elnöki megnyitójában vetette fel
azokat a kétségeit, amelyek az intelligenciatesztek és az alkotókészség: a
kreativitás kapcsolatára vonatkoztak.
-Véleménye szerint
nem azonosítható a tesztek által mért általános értelmesség és a kreativitás.
- Sőt, kérdéses, hogy a teszt-intelligencia magába
foglalja-e a társadalmi fontosság szempontjából oly meghatározó fontosságú
kreativitást. Legfőbb érve az volt, hogy a tesztkérdések eleve csak egy
választ fogadnak el helyesnek és így csakis a társadalmilag elfogadott
nézeteket, tehát a konvergens gondolkodást értékelik.
Ezzel szemben az igaz alkotókra éppen a
divergens, tehát a “másképpen” gondolkodás, vagyis az eredetiség, az
ötletgazdagság, a szokatlan problémák meglátása és az új megoldások keresése,
sőt, megtalálása a jellemző.
MacKinnon és Barron a hatvanas évek
elején közölt vizsgálatai az USA-ban kiemelkedő alkotásokat produkáló
építészekre, írókra és tudósokra terjedtek ki.
-Ennek során pontosan
körvonalazhatók voltak a kreativitás itt jelenlévő ismérvei:
az eredetiség,
képzelőerő,
függetlenség,
nyitottság,
érzékenyésg,
megszállottság,
önzés,
dominanciára törekvés,
gátlástalanság, stb.
Forrás.Dr,Czeizel Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése