JELLEMZŐ ARCKARAKTEREK

Jellemző arckarakterek

- A mimikai izmok tónusa, a szem és az orr állása, a tekintet jellege, a bőr szín együttesen az arc olyan jellemző kifejezését adják, ami sok esetben kórjelző.

- A súlyos beteg gyermek szeme karikás, beesett, orra kihegyezett, arca halvány, nyelve bevont.

- Toxikus arckifejezés: aláárkolt, fénytelen szem, révetegen távolba néző, segélykérőtekintet.

- Hydrocephalusos arc: elődomborodó homlok, az aránytalanul nagy agykoponyához viszonyítva az arckoponya kicsi, ha a szem nyitott, a cornea fehér színe látszik az iris felett (lemenő nap tünet).

- Hypothyreoticus (alacsony pajzsmirigyműködés)

Főbb jellemzői: a nyitott szájból kilógó nagy nyelv, nyeregorr, száraz bőr, töredezett haj.

Holdvilágarc: kerek, telt, sápadt arc, „megnövekedett nyakkal”

Facialis paresis (arcbénulás): perifériás formájában az ép oldalon az arc sima, a szemrés tágabb, a szájzug magasabban áll. Különösen feltűnő síráskor, beszédkor, szemlehunyásnál,fogösszeszorításkor a homlokráncolás elmaradása, a szemhéj mozdulatlansága és a szájzug elernyedtsége a kóros oldalon.

Törpenövés esetén kialakuló jellegzetes arc. A koponya egészéhez viszonyítva az arc előugró részei: az orr, az áll és a felső állcsont gyengén fejlettek, így a viszonylag kis arckoponya és

a jellemző arcvonások (ráncos bőr) miatt a felnőtt törpe úgy néz ki, mint egy megvénült gyermek.

Down-szindróma: szűk, ferde, kifelé magasabban álló szemrések, pisze nyeregorr, állkapocscsökkent fejlettsége, kilógó vékony, hegyes nyelv.

Vérszegény arc: feltűnő sápadtság, halvány vagy enyhén cyanoticus ajkak, fáradt tekintet,áttetsző, alabástrom-fehér fülek (vértelen körmök).

Látászavar

A látászavar veleszületett formái (genetikai okok, rubeola, külső eltérés nélkül is) korán felhívják magukra a figyelmet a fényingerekre való megfelelő reagálás elmaradása, kiesése

révén.

- Igen komolyan kell venni az akut kettős látást és a tárgyak elmosódott voltáravonatkozó panaszt, a homályos látást.

- A háttér tisztázásában szemész szakorvos nyújt segítséget.

Óvodás és iskolás gyermekek időszakos kancsalsága fáradtsággal, rövidlátással függhet össze. Észlelésekor mindenképpen kérjünk mielőbbi szakvizsgálatot.

Orrvérzés

Az orrvérzés gyermekkorban nem ritka jelenség, már újszülött- és csecsemőkorban is előfordul. Diagnosztikai jelentőségét fokozza, hogy a környezet számára önmagában is

ijesztő tünet hátterében nemcsak egyszerű lokális ok, hanem súlyos szervi, szervrendszeri

megbetegedés is állhat.

Az orrvérzés gyakoribb okai:

- mechanikus sérülés: ütés, orrpiszkálás, idegentest, orrcseppentő, habitualis

orrvérzők;

- infekció: vírusfertőzések, sepsis, cérnagiliszta;

- vitaminhiány: főleg tavaszi C-vitamin-hiány; vérzékenység;

- vérképzőrendszeri betegség: leukaemia (a fehérvérsejtek daganatos elváltozása);

- keringési elégtelenség, hypertonia (magas vérnyomás);

- krónikus májbetegségek.

A kiváltó okoktól függően lehet akut és krónikusan ismétlődő.

Közvetlen életveszélyt önmagában többnyire nem jelent. Mennyiségét és időtartamát azonban a szülő vagy maga a gyermek sokszor eltúlozza. Fül-orr-gégészeti és részletes belgyógyászati kivizsgálás a nagyobb mennyiségű, tartós és ismételt orrvérzésekben

feltétlenül fontos!

Nagyothallás, süketség

A szülő (az anya), a pedagógus, vagy az orvos többnyire arra figyel, hogy a csecsemő nem megfelelően reagál az őt érő zaj- és hangingerekre. Ingerszegény környezetben sokszor

csak a beszédtanulás elmaradása, különböző szintű zavarai hívják fel a figyelmet a hallás elégtelenségére. Ilyen környezetben azonban előfordul az ún. szósüketség is, amikor a gyermek hangokat hall ugyan, de a szavak jelentését nem érti.

A nagyothallás okának és mértékének tisztázása fül-orr-gégész, feladata ugyan, de az észrevevés és az észlelés a gyermekgyógyász, illetve a családorvos kötelessége is.

Különös figyelmet kell fordítani a gyermek hallására.

Bűzös lehelet

Gyakori panasz, hogy a gyermek szájából kellemetlen szag árad.

- Krónikus fennállásának okai lehetnek: szuvasodott fogak, elhúzódó orr-torokmandulagyulladás

(esetleg krónikus idegentest az orrban).

- Egyes gyermekeken kimutatható ok nélkül családi jellegzetesség a kellemetlen szájszag, máskor felismerhető anyagcserezavar következménye a bűzös, jellemzően „aromás” lehelet.

Összefoglalás

A szülő, a gondozó igen fontos feladata megfigyelni a kisgyermek jellemző magatartását, annak változásait. A megfigyelés alapjául szolgálhat a rendellenesség időbeni felismerésének, a korai orvosi ellátásának biztosításában. A megfigyelésben nagy gondot

kell fordítani a gyermek fejlődésére, étkezésére, folyadékbevitelére, vizelet- és székletürítésére. A megfigyelésben nagy szerepe van az objektív szemmel látható és a szubjektív, a gyermek által elmondottaknak, vagy a beszélni még nem tudó csecsemő alvás

és ébrenléti zavarainak, vagy a sírás jellegzetességének. A gyermek a felnőttre van utalva, gondozójának megfigyelése jelenti számára a gyors orvosi segítséget, az esetleges gyors

műtéti beavatkozást, amely az életét mentheti meg. A tünetek részben jelezhetik a betegséget, de jelezhetik a gyógyszer, vagy vegyszer, vagy növényi mérgek szervezetbe

jutását. Ismernünk kell a különböző tünetek megjelenésekor a háttérben húzódó betegségeket. Így fel kell figyelnünk a köhögésre, a légzés hangjára, a nehezített légzésre.

Fontos jeleket láthatunk a testalkaton, az arckarakteren, a nyálkahártya és a bőr színelváltozásain. Jelzések lehetnek számunkra az étkezési szokások jellegzetességei, a

fejlődés menetében létrejövő változások. Betegségre utaló jel lehet a gyermek panasza, a fáradékonyság.

Minden jel, tünet, változás alapos megfigyelése után az orvosi ellátás biztosítása a legfontosabb

#1 Dr.BauerBela

---