Pszicho-szomatikus
betegségek
TÁRSADALMI HÁTRÁNY-E A KÜLÖNLEGES TEHETSÉG??
Most térek vissza a bevezetőben említett angol cikkre, amely hátrányos
állapotnak tekinti a kivételes tehetséget. Egy 11 éves leány évek óta fejfájásra majd
látászavarra panaszkodott, végül ez szinte teljes vakságba torkollott. A
legrészletesebb orvosi vizsgálat sem tárt fel objektív kórokot. A pszichológiai
vizsgálat során 138-as IQ-t találtak nála; lényegében 3 évvel haladta meg
kortársai képességeit. A kislány elmondta, hogy nagyon unja az iskolát, mivel
állandóan csak osztálytársai kínlódásait kell hallgatnia olyan kérdésekben,
amit ő úgyis tud. A gyermek elmondta, hogy kezdetben az iskolában mindig
jelentkezett tudása bizonyítására. Tanára egy idő után azonban leintette: ne
akarjon mindig mindenkinél okosabbnak látszani. Azóta nem jelentkezik és egyre
rosszabbul érzi magátSem a szülők, sem a tanárok nem voltak tisztában a gyermek
képességeivel. Ennek tudatosítása után, és a kisleánnyal is megbeszélve a
problémát (továbbá rendkívüli otthonmaradásokat engedélyezve…) a betegségtünetek
elmúltak.
A szerzők véleménye
szerint a tehetséges gyermekek hátrányos helyzetbe kerülnek az állami
iskolákban, mivel a tanterv nem képességeiknek megfelelő és így szellemi
érdeklődésük nem csillapítható, ez pedig – legalábbis egyeseknél – magatartászavarokhoz,
pszichoszomatikus betegségekhez és hisztériás tünetekhez vezethet
Az eddigi kutatási eredmények szerint a veleszületett adottságok olyan
potenciális lehetőséget jelentenek, amelyeknek a spektruma igen széles.
Nagyrészt a környezeti tényezőktől függ, hogy ezekből mi valósul meg. Jó
lehetőségek (+) mellett a potenciális adottságokból több nyilvánul meg, mint átlagos körülmények között. A rossz
környezeti körülmények (–) rontó hatása még nyilvánvalóbb. Az örökletesség
tehát a lehetőség-tartományt, míg a környezet a megvalósulást határozza meg. Az
átlagos adottság tartományban a jó vagy rossz környezeti tényezők például
mintegy +15 és –20 egységgel befolyásolhatják az értelmi szintet. Az átlag
alattiaknál e hatások csak +10 és –12 egységet ölelnek fel. A kivételesen jó
adottságúaknál viszont +30 és –50 egységnyi kilengéssel számolhatunk. Tehát
minél jobbak a veleszületett adottságok, annál inkább éreztethetik a környezeti
feltételek jótékony vagy kártékony hatásukat. Így a kivételes tehetségek esetéhben
a jó környezeti feltételek jelentősen nagyobb hatásúak lehetnek, mint az
átlagosakban. Ugyanakkor sok szakember vélemény szerint a mi iskolarendszerünk
is túlságosan az átlagosak nagy tömegére méretezett.
Deviáns személyiségek
A kivételes tehetségek
későbbi harmonikus társadalmi beilleszkedése is nem egyszer nehéz. Egymás
hatását nehezítő, rontó körökkel kell szembenéznünk.
-A vezető pozíciókba minden társadalom első sorban a saját normái
szempontjából megbízható személyeket helyezi.
- A kévés kivételes tehetség
viszont általában túlzó módon izgága és mást, mindenáron szokatlant akar. Így
sok gondot és problémát okoznak.
Ez a vezetők tűrőképességétől
függően, előbb-utóbb, konfliktushelyzetet teremt. Emiatt a kivételeseket rendre
utasítják, kioktatják, “helyre teszik”. S ezt ők ritkán képesek elviselni.
Elkeseredetten és túlzóan reagálnak, nem egyszer összehasonlítva a sorsukról
döntő vezetők képességeit a saját képességeikkel. Ez persze csak tovább
mérgesíti a helyzetet. Ráadásul teljesítményük reális értékelése, éppen az
újszerűség és az eredetiség miatt, még a szakembereknek is nehézségeket okoz. Ilyen
körülmények között a vezetők ellenszenve könnyen felülkerekedhet az objektív
értékelésen. számított…)
-Mégis, szerencsére, állítható, hogy a kivételes tehetségek általában
erkölcsiségükben is értékesek. Éppen ezért űzik, hajtják, égetik magukat és
emiatt tűnik számukra a világ a társadalom, a “mások”, túl lassúnak,
értetlennek, nehézkesnek, sőt, ellenségesnek. Első sorban ezek a tisztességes
tehetségek őrlődnek fel a kelleténél korábban.
- Éppen
az ő emberséges és átgondolt védelmükre kellene több gondot fordítani, ami
természetesen társadalmi kérdés. Hogy korai haláluk után ne kelljen az
össztársadalmi lelkiismeret-furdalással és a pótolhatatlan veszteség
keserűségével szembenéznünk. Bizonyos, hogy minden esetre nincs
megoldás. Mégis, keresni kell a lehetőségeket a Kondor Bélák, a Latinovits
Zoltánok és a Soós Imrék életének meghosszabbítására.
Tanulság
Biológiai szempontból
a veleszületett kivételes adottság nem tekinthető eleve előnyösnek. Ennek
megvilágítása érdekében két fontos szabályra kell utalnom. Az egyik a
természetes kiválogatódás. Ennek leggyakoribb megnyilvánulása a szélsőségek
fokozott kiselejtezéséhez vezet.
Az
átlagtól való eltérés ugyanis általában csökkenti az életképességet. (Ahogy
a genetikában mondjuk: a kivételes adottságok arányában csökken a rátermettség
[ún. fitness], mivel egyre kevésbé képesek alkalmazkodni a külső feltételekhez,
átvitt értelemben a társadalmi elvárásokhoz.) Így van ez a nagyon magas és
nagyon alacsony testmagasságú, súlyú, születési idejű, vérnyomású, stb.
emberekben. És ez a kivételes szellemi adottságúakra is érvényes lehet,
legalábbis biológiailag.
A másik szabály: a
rátermettség lényegében túlélésben fejeződik ki.
- A kivételesen gyenge értelmi képességű személyek (tehát
az értelmi fogyatékosok) rövidebb élettartama egészen a legutóbbi időkig
nyilvánvaló is volt. Ez a lehetőség a kivételesen jó
képességűek esetében sem zárható ki.
Személyiségük ugyanis bizonyosan fokozott
veszélyeztetettséget jelent. Persze, a mindig mást akaró,
sokszor elviselhetetlen, de ugyanakkor különleges tettekre, teljesítményekre
képes (nem egyszer életüket feláldozó) hősökkel és az önpusztító “tüzet vivőkkel” szemben a biológia
értetlenül áll. Itt már olyan emberi jelenségről van szó, amely csakis
az erkölcs és a humanizmus társadalmi nézőpontjából értékelhető. Az
önfeláldozás és az önpusztítás biológiailag mindenképpen káros…
Éppen ezért is szorulnak a kivételes
tehetségek fokozott társadalmivédelemre.
Orvosi szempontból a
kivételes tehetségek ugyancsak fokozottan veszélyeztetett és
így hátrányos helyzetű kategóriának tekinthetők. Ugyan az elmebetegségek
előfordulása körükben nem gyakoribb, de a neurózisok és bizonyos devianciák
jelentkezésének nagyobb a valószínűsége. A pszicho-szomatikus betegségek
fokozott kialakulása sem zárható ki. A kivételes tehetségek egészségvédelme
során is a megelőzés korszerű elveit kellene érvényesíteni.
- Legfontosabbnak
azonban körültekintő társadalmi óvásuk ítélhető. A személyiségük eltéréséből
következő különbségek társadalmi megnyilvánulása olyan összeütközésekhez
vezethet, amelyek fokozott betegség-gyakoriságban nyilvánulhatnak meg. Ezek a
betegségek tehát mindenképpen társadalmi meghatározottságúak.
A tudomány és
technika, valamint a művészetek haladási irányának meghatározásában a kivételes
tehetségeknek megkülönböztetett szerepe van. Fokozott erőfeszítésekre van
tehát szükség a kivételesen nagy tehetségek problémáinak megértésére és ezek ismeretében
a társadalmi kereteken belül lehetséges védelmükre. Hogy például életük és
tehetségük természetes megvalósításakor a mi társadalmunkban ne érhesse őket a
deviáns jelző.
-Ennek
érdekében egyfelől a kivételes tehetségekben kell tudatosítani személyiségük
sajátosságait, hogy ők is értőbbek legyenek
magukkal és megértőbbek a társadalommal szemben.
-Másfelől a
társadalomnak és hivatott vezetőinek nagyobb türelemmel, önfegyelemmel és
bölcsességgel kell a rájuk bízott kivételes tehetségek sorsára ügyelniük.
Érdemes, sőt, szükséges lenne ezért a társadalom és a kivételes tehetségek
konfliktushelyzeteinek jobb megismerésére és ezáltal az ütközőpontok
tompítására nagyobb gondot fordítani. Hogy ne legyen hátrányos helyzet a
kivételes tehetség!
Tudom, nagyon nehéz
feladat a különleges tehetséggel megáldottak vagy megvertek védelme. Hiszen
ahogy Malraux megfogalmazta: “A tehetség nem jótéti adomány, a tehetség
természeti csapás, jellempróba, átok, anabaptista keresztelés jeges vízben,
átkelés égő, roskadozó hídon, kolonc a nyakban és száguldás hegynek fölfelé,
kísértés, hogy rábeszéld az oroszlánt, harapná
le a fejedet, ha már olyan szépen, mosolyogva bedugtad a tátott
szájába.” Tehát az oroszlánt kellene jobban idomítani, hogy mégse… S erre van
remény. Aczél György írja: “A sikert irigylő kisszerűségnek, a tehetséget
kalodába szorító, a kezdeményezéseket elgáncsoló ridegségnek nincs helye
társadalmunkban, ellenkezik annak humánumával.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése