A gyermekkori tüdőgyulladás
Okok - Fajtái, tünetek,vizsgálatok - Kezelés - Diéta, folyadékpótlás - Megelőzés - Kell-e védőoltás?
Az őszi, téli hónapokban a nyirkos, hideg időnek köszönhetően támadásba
lendülnek a különféle légúti megbetegedéseket előidéző kórokozók. A közösségben
lévő gyermekeknél szinte elkerülhetetlenek a légúti fertőzések, melyek
elsősorban a kicsik kevésbé érett immunrendszerének tulajdoníthatók. A
legtöbben viszonylag enyhe panaszokkal átvészelik a fertőzést, de van, akinél
súlyosabb megbetegedés alakul ki.
Okok
A tüdőgyulladást többnyire mikroorganizmusok
okozzák, leggyakrabban baktériumok (Streptococcus pneumoniae, Streptococcus
haemolyticus, Staphylococcus aureus, Haemophilius influenzae), vírusok (RS,
adeno, influenza, parainfluenzavírus), és mycoplasmák (nagyságrendben és
sajátosságaikban a baktériumok és a vírusok között állnak). Ezen kórokozók
legtöbbször cseppfertőzéssel, inhaláció útján jutnak a tüdőbe.
Tüdőgyulladást okozhat még a főleg
újszülötteknél és fiatal csecsemőknél gyakori
félrenyelésből származó aspiráció. Kémiai anyagok (izgató, maró gázok)
belélegzése, szerves oldószerek lenyelése következtében is létrejöhet a kórkép.
Fajtái, tünetek,vizsgálatok
Fajtái, tünetek, vizsgálatok A tünetek szerint
a megbetegedésnek két formáját különítjük el: aheveny és az atípusos formát.
A heveny tüdőgyulladást többnyire
baktériumok okozzák, általában felső vagy alsó légúti hurut előzi meg. A
bevezető légúti gyulladás enyhe jelei után a beteg állapota hirtelen súlyosabbá
válik: a láz emelkedik, a köhögés fokozódik jellemző a puha, erőtlen köhögés,
az esetek egy részében légzéssel összefüggő mellkasi fájdalom jelentkezik. A
beteg elesett, bágyadt, légzése szaporább, gyakran nehézlégzés is társul ezt
jelzi az orrszárnyi légzés, a mellkas különböző részein belégzéskor látható
behúzódások. A kórokozó méreghatása és az agy csökkent oxigénellátottsága miatt
idegrendszeri tünetek: nyugtalanság, vagy éppen aluszékonyság, tudatzavar is
felléphetnek. Csecsemőkorban gyakran hányás, hasmenés jelentkezik első kísérő
tünetként.
Fizikális vizsgálat során a betegségre
jellemző kopogtatási illetve hallgatózási eltérés észlelhető. Szerencsére a
tüdőgyulladás nagy része csak mérsékelt tünetekkel jár, a súlyos formák
ritkábbak, ezeket gyakran a Staphylococcus aureus nevű baktérium okozza.
Az
atípusos tüdőgyulladás kórokozói leggyakrabban vírusok és
a Mycoplasma pneumoniae. Az általános tünetek (láz, rossz közérzet, fejfájás,
izomfájdalmak) állnak előtérben, a légúti tünetek közül legfeljebb a köhögés
számottevő. A tüdőgyulladásra jellemző fizikális leletek csaknem mindig
hiányoznak, vagy az eltérés szerény.
A tüdőgyulladás kivizsgálásához tartozik még
a mellkasi röntgenfelvétel, illetve a különböző laboratóriumi vizsgálatok. Oki
diagnózisra, a kórokozó kimutatására törekszünk. Ez tenyésztéses vizsgálattal
lehetséges, melynek előnye, hogy nemcsak a kórokozót mutatja ki, hanem lehetővé
teszi a baktériumok gyógyszerérzékenységének meghatározását, és így a beteg
"célzott" kezelését.
Elhúzódó
vagy ismételten előforduló gyulladásnál tüdőgyógyászati kivizsgálás szükséges, mert ilyenkor nagyon valószínű, hogy a tüdőgyulladás másodlagos, a
gyermeknek erre hajlamosító alapbetegsége van (krónikus hörghurut,
mucoviscidosis, veleszületett szívbetegség, hörgők szűkülete illetve tágulata,
immunhiányos állapot).
Kezelés
A
kezelés során az antibiotikus terápiát azonnal még a kórokozó meghatározása
előtt megkezdjük. Az antibiotikum megválasztása során
figyelembe vesszük a tüdőgyulladás jellegét, kiterjedését, az esetleges
szövődményt (pl. mellüregi gennygyülem), a beteg életkorát, általános
állapotát.
Egyszerűbb
esetekben a szájon át történő gyógyszeres kezelés is elegendő, súlyosabb
esetben, injekció formájában, intravénásan adjuk a szükséges antibiotikumot. Az antibiotikus terápiát tüneti kezeléssel egészítjük ki, ezek közé
tartozik a lázcsillapítás, a váladékoldás, szükség esetén folyadék- és
elektrolitpótlás, valamint oxigén belélegeztetése. A kezelés során kiemelkedő
szerepet kap a megfelelő ápolás: a gyermeknek ágynyugalomra és megfelelő
táplálásra van szüksége.
Diéta, folyadékpótlás
Csecsemőknél
a legkevésbé megterhelő és egyben legértékesebb
táplálékot, az
anyatejet illetve az idegen női tejet javasoljuk.
Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, csecsemőtápszert adunk.
Csecsemőkoron túl kímélő étrend szükséges, vagyis szénhidrátdús, zsírszegény és megfelelő fehérjetartalmú táplálék.
Az első napokban a beteg többnyire
étvágytalan, ilyenkor felesleges erőltetni a táplálást, csupán a szükséges folyadékmennyiség
(víz, tea, limonádé) elfogyasztásáról kell gondoskodnunk.
Ha ez mégsem sikerül, vagy a gyermek ismételten hány, akkor a hiányzó
folyadékot kórházi körülmények között, infúzió formájában kell a szervezetbe
juttatni. Gyakran szellőztessünk; hacsak lehet, feküdjön a beteg a teraszon,
vagy legalább nyitott ablaknál!
Megelőzés
Ezen sorokat olvasva, bizonyára felmerül a
kérdés, hogy mit tehetünk a betegség megelőzése érdekében.
Javaslataink:
• a csecsemőket próbáljuk minél hosszabb ideig anyatejjel táplálni;
• biztosítsunk gyermekeinknek megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozást (vitaminok, nyomelemek);
• őszi, téli időben is gyakran menjünk friss levegőre, használjuk ki a szép, napsütéses órákat;
• gyermekeinkkel kerüljük a zárt légterű, zsúfolt helyeket (pl. bevásárlóközpontok)
kezdődő hurutos tünetekkel se adjuk be a kicsiket bölcsődébe, óvodába.
Javaslataink:
• a csecsemőket próbáljuk minél hosszabb ideig anyatejjel táplálni;
• biztosítsunk gyermekeinknek megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozást (vitaminok, nyomelemek);
• őszi, téli időben is gyakran menjünk friss levegőre, használjuk ki a szép, napsütéses órákat;
• gyermekeinkkel kerüljük a zárt légterű, zsúfolt helyeket (pl. bevásárlóközpontok)
kezdődő hurutos tünetekkel se adjuk be a kicsiket bölcsődébe, óvodába.
Kell-e védőoltás?
Gyakran
érdeklődnek a Pneumococcus illetve az influenza elleni védőoltással
kapcsolatban. Ezeket általánosan nem, csak bizonyos
alapbetegség esetén javasoljuk (cukorbetegség, veleszületett szívbetegség,
krónikus máj- illetve vesebetegség, súlyos vérszegénység, immunhiányos állapot
esetén, valamint a lép eltávolítását követően).
Kedves
Szülők, a megelőzés terén tehát Önökön nagyon sok múlik! Ezen javaslatokat
"megszívlelve" jó esélyük van a tüdőgyulladás elkerülésére.
A
különböző klinikai formáju tüdőgyulladások eadiológiai ikonográfiája
1-Heveny
tüdőgyulladás
A tüdő jobb felső lebenyének a gyulladása-jól látható a jobb tüdőmező felső felének sötét árnyéka
2-Atipusos,virusos
tüdőgyulladás
Virusos tüdőgyulladás-a közőpárnyék kiszélesedése és a köteges árnyékok jelenléte mindkét tüdőmezőben.
3-A
csecsemők és kisdedek gócos tüdőgyulladása
Gócos tüdőgyulladás-mindkét tüdőmezőben jól kivehető kerek alaku gyulladásos árnyékok láthatók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése