Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2013. augusztus 14., szerda

RAKONCÁTLAN KÖLYÖK

Rakoncátlan kölykök - Büntetés helyett

Adele Faber és Elaine Mazlish kommunikációs tréningcsoportjai hatékony technikákra tanítják meg az elkeseredett és tanácstalan szülőket. A Gordon módszerre épülő foglalkozások reform szemlélettel egészen új megközelítésben igyekeznek segítséget nyújtani az otthoni elmérgesedett konfliktusok kezelésében.

Büntetés nélkül elképzelhetetlennek tűnik a nevelés, hiszen mi szab gátat a rendetlenségnek, a káosznak, annak, amit nem lehet, amit nem szabad. Hogy tanulja meg a gyerek, ki az úr a házban? A büntetés az az eszköz, ami jó alaposan a gyerek emlékezetébe vési, hol a határ. Sokan azt gondoljuk, szükséges rossz, de nem lehet nélküle élni. A büntetés az elszabadult poklot igyekszik megfékezni. A hangrobbanás erejével ható hirtelen felcsattanás és az azt követő büntetés félelemkeltő hatása tűzoltó hatású, mégis azt tapasztaljuk, hogy nem hoz valódi megoldást. Sokszor egyre erősebb és egyre intenzívebb megtorlással kell élnünk, mert már semmi nem használ. Ráadásul szörnyű bűntudattal jár, utána magunkat ostorozzuk, hogyan lehettünk képesek rá és azt gondoljuk bizonyára valamit elrontottunk. Mi lehet hát az alternatíva?
Egy olyan helyzetben, amikor a gyerek számunkra nem elfogadhatóan viselkedik, ahelyett, hogy kikelnénk magunkból és veszekedni kezdenénk miatta, hozzuk a gyerek tudomására, mi az, amit kívánunk tőle, és mi az, ami elfogadhatatlan. Tegyük lehetővé, hogy a gyerek több számunkra kedvező megoldásból maga válasszon és aktívan segítsünk abban, hogy a választásának megfelelően cselekedjen is. Ennek a hozzáállásnak a titka, hogy a gyerek számára partnerként vagyunk jelen egy olyan új viselkedés kitalálásában és megvalósításában, ami a gyerek számára is elfogadható. Vagyis együtt oldjuk meg a problémát.

A büntetés helyett egy nem megfelelő viselkedés következményeinek megtapasztaltatása legyen a célunk. Ha valamiben nem volt partner a gyerek, akkor viselnie kell azt a közösen elfogadott szabályt, hogy valami kellemes, kívánatos közös tevékenységben például nem vehet részt. Nem dacból vagy haragból tiltja meg ezt a felnőtt, hanem mert ez volt a megállapodás. Legközelebb lesz rá lehetősége, hogy újra megpróbálja. A gyereknek el kell fogadnia, hogy az együttléteknek vannak szabályai, ha valamit nem tartott be, kap rá legközelebb újabb lehetőséget.


Fontos, hogy hagyjuk magunknak teret arra, hogy kifejezzük az érzéseinket. Lehetünk mérgesek, dühösek, mert valami olyasmit tett a gyerek, ami kiborító. Ezt bűntudat nélkül kifejezhetjük. Az érzések megfogalmazása és annak kifejezése, hogyan hat ránk a másik viselkedése, alapvető fontosságú. A kulcs csupán az, hogy ne a gyereket minősítsük, ne a személyét utasítsuk el, hanem az aktuális viselkedésével kapcsolatban pontosan fogalmazzuk meg és hozzuk a tudomására, mi bánt minket, mi dühít minket, mi az, ami elfogadhatatlan a számunkra.

Még egy fontos dolog. Amikor érzelmileg telített a helyzet, képtelenség arra törekedni, hogy beszélgessünk, illetve hogy abba a fázisba tereljük a szituációt, ami a problémamegoldáshoz vezet el. Ez csak akkor lehetséges, ha már elcsitultak az indulatok. Ilyenkor kezdeményezhetjük, hogy megbeszéljük a gyerekkel, mi történt, mi a nehézség és mit lehetne kitalálni közösen, hogy legközelebb ne forduljon elő az adott konfliktus.

Lássuk tehát a gyakorlati lépéseket még egyszer:

A konfliktusos helyzet közben:

1. Tisztázza gyermekével mivel lehetne a segítségére. – Például ha egy áruházi vásárlás alkalmával unott ténfergésében lapogatni kezdi a barackokat a gyümölcspultnál, ne ripakodjunk rá vagy szidjuk meg, hanem mondjuk azt, hogy nagyobb segítség lenne, ha mellettünk nézelődne vagy felülne a bevásárlókocsi elejére.

2.  Fejezze ki rosszallását. – Tisztán és egyértelműen hozzuk a gyerek tudomására érzéseinket viselkedésével kapcsolatban. Tegyük ezt úgy, hogy egyértelmű legyen, hogy a helyzetre és a nem a gyerek személyére utalunk.

3.  Fejezzük ki elvárásainkat felé. – Legyen egyértelmű a gyerek számára mit várunk tőle.

A konfliktusos helyzet után, ha makacs a probléma:

4. Adjunk alternatívát, hogyan teheti jóvá helytelen viselkedését, mi az, ami számunkra elfogadható megoldást jelentene. – Együtt ötletelve közös listát készíthetünk a lehetséges megoldásokról. Például: „Ha legközelebb hasonló helyzet alakul ki, nézzük, mit találjunk ki, hogy megelőzzük a bajt.” Minden kerüljön fel a listára, az is, ami nem kivitelezhető, de ötlet szinten felmerül. A végén válasszuk ki a mindenkinek megfelelő alternatívát. Fontos, hogy a gyereket is bevonjuk a döntésbe.

5. Aktívan vegyünk részt abban, hogy a gyerek megtapasztalja tettei következményeit. – Ha nem tartott be egy megállapodást, akkor meg kell tapasztalnia a következményét. Ez ne büntetést jelentsen, szankciót vagy elvonást, hanem a következmény érvényesítését. Ha például rendetlen volt az áruházban és nem fogadott szót, akkor fontos tudnia, hogy a következő alkalommal nincs közös együttlét, de legközelebb lesz alkalom arra, hogy ő is megmutassa, képes elfogadni a közös szabályokat.

Ezzel a szemlélettel a gyerekek azt tanulják meg, hogy nem áldozatok vagy ellenségek egy-egy helyzetben, hanem aktív problémamegoldók, akik később maguk is hasonló módszerrel tudják tisztázni egyéb konfliktusaikat az életben.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése