Rakoncátlan kölykök -
Büntetés helyett
Adele Faber és Elaine Mazlish kommunikációs tréningcsoportjai hatékony technikákra tanítják meg az elkeseredett és tanácstalan szülőket. A Gordon módszerre épülő foglalkozások reform szemlélettel egészen új megközelítésben igyekeznek segítséget nyújtani az otthoni elmérgesedett konfliktusok kezelésében.
Büntetés nélkül
elképzelhetetlennek tűnik a nevelés, hiszen mi szab gátat a rendetlenségnek, a
káosznak, annak, amit nem lehet, amit nem szabad. Hogy tanulja meg a gyerek, ki
az úr a házban? A büntetés az az eszköz, ami jó alaposan a gyerek emlékezetébe
vési, hol a határ. Sokan azt gondoljuk, szükséges rossz, de nem lehet nélküle
élni. A büntetés az elszabadult poklot igyekszik megfékezni. A hangrobbanás
erejével ható hirtelen felcsattanás és az azt követő büntetés félelemkeltő
hatása tűzoltó hatású, mégis azt tapasztaljuk, hogy nem hoz valódi megoldást.
Sokszor egyre erősebb és egyre intenzívebb megtorlással kell élnünk, mert már
semmi nem használ. Ráadásul szörnyű bűntudattal jár, utána magunkat ostorozzuk,
hogyan lehettünk képesek rá és azt gondoljuk bizonyára valamit elrontottunk. Mi
lehet hát az alternatíva?
Egy olyan helyzetben, amikor a gyerek számunkra nem elfogadhatóan
viselkedik, ahelyett, hogy kikelnénk magunkból és veszekedni kezdenénk miatta,
hozzuk a gyerek tudomására, mi az, amit kívánunk tőle, és mi az, ami
elfogadhatatlan. Tegyük lehetővé, hogy a gyerek több számunkra kedvező megoldásból maga
válasszon és aktívan segítsünk abban, hogy a választásának megfelelően
cselekedjen is. Ennek a hozzáállásnak a titka, hogy a gyerek számára
partnerként vagyunk jelen egy olyan új viselkedés kitalálásában és
megvalósításában, ami a gyerek számára is elfogadható. Vagyis együtt oldjuk meg
a problémát.
A büntetés helyett egy
nem megfelelő viselkedés következményeinek megtapasztaltatása legyen a célunk. Ha valamiben nem volt
partner a gyerek, akkor viselnie kell azt a közösen elfogadott szabályt, hogy
valami kellemes, kívánatos közös tevékenységben például nem vehet részt. Nem
dacból vagy haragból tiltja meg ezt a felnőtt, hanem mert ez volt a
megállapodás. Legközelebb lesz rá lehetősége, hogy
újra megpróbálja. A gyereknek el kell fogadnia, hogy az együttléteknek vannak
szabályai, ha valamit nem tartott be, kap rá legközelebb újabb lehetőséget.
Fontos, hogy hagyjuk
magunknak teret arra, hogy kifejezzük az érzéseinket. Lehetünk mérgesek, dühösek,
mert valami olyasmit tett a gyerek, ami kiborító. Ezt bűntudat nélkül
kifejezhetjük. Az érzések megfogalmazása és annak kifejezése, hogyan hat ránk a
másik viselkedése, alapvető fontosságú. A kulcs csupán az, hogy
ne a gyereket minősítsük, ne a személyét utasítsuk el, hanem az aktuális
viselkedésével kapcsolatban pontosan fogalmazzuk meg és hozzuk a tudomására, mi
bánt minket, mi dühít minket, mi az, ami elfogadhatatlan a számunkra.
Még egy fontos dolog. Amikor érzelmileg telített a helyzet, képtelenség arra törekedni, hogy
beszélgessünk, illetve hogy abba a fázisba tereljük a szituációt, ami a
problémamegoldáshoz vezet el. Ez csak akkor lehetséges, ha már elcsitultak az
indulatok. Ilyenkor kezdeményezhetjük, hogy megbeszéljük a gyerekkel, mi
történt, mi a nehézség és mit lehetne kitalálni közösen, hogy legközelebb ne
forduljon elő az adott konfliktus.
Lássuk tehát a
gyakorlati lépéseket még egyszer:
A konfliktusos helyzet
közben:
1. Tisztázza gyermekével mivel lehetne a segítségére. – Például ha egy áruházi
vásárlás alkalmával unott ténfergésében lapogatni kezdi a barackokat a
gyümölcspultnál, ne ripakodjunk rá vagy szidjuk meg, hanem mondjuk azt, hogy
nagyobb segítség lenne, ha mellettünk nézelődne vagy felülne a bevásárlókocsi
elejére.
2. Fejezze ki rosszallását. – Tisztán és egyértelműen hozzuk a gyerek tudomására
érzéseinket viselkedésével kapcsolatban. Tegyük ezt úgy, hogy egyértelmű
legyen, hogy a helyzetre és a nem a gyerek személyére utalunk.
3. Fejezzük ki elvárásainkat felé. – Legyen egyértelmű a gyerek
számára mit várunk tőle.
A konfliktusos helyzet
után, ha makacs a probléma:
4. Adjunk alternatívát, hogyan teheti jóvá helytelen viselkedését, mi
az, ami számunkra elfogadható megoldást jelentene. – Együtt ötletelve közös listát
készíthetünk a lehetséges megoldásokról. Például: „Ha legközelebb hasonló
helyzet alakul ki, nézzük, mit találjunk ki, hogy megelőzzük a bajt.” Minden
kerüljön fel a listára, az is, ami nem kivitelezhető, de ötlet szinten
felmerül. A végén válasszuk ki a mindenkinek megfelelő alternatívát. Fontos,
hogy a gyereket is bevonjuk a döntésbe.
5. Aktívan vegyünk részt abban, hogy a gyerek megtapasztalja tettei
következményeit. – Ha nem tartott be egy megállapodást, akkor meg kell tapasztalnia a
következményét. Ez ne büntetést jelentsen, szankciót vagy elvonást, hanem a
következmény érvényesítését. Ha például rendetlen volt az áruházban és nem
fogadott szót, akkor fontos tudnia, hogy a következő alkalommal nincs közös
együttlét, de legközelebb lesz alkalom arra, hogy ő is megmutassa, képes
elfogadni a közös szabályokat.
Ezzel a szemlélettel
a gyerekek azt tanulják meg, hogy nem áldozatok vagy ellenségek egy-egy
helyzetben, hanem aktív problémamegoldók, akik később maguk is hasonló
módszerrel tudják tisztázni egyéb konfliktusaikat az életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése