Iskoláskorú gyermekek
problémái - agresszió a köbön
Mivel iskoláskorban gyermekünk
ismét egy kicsit önállóbbá válik, fontos a korlátok kijelölése, illetve a napi
odafigyelési idő alkalmazása a problémák elkerülése érdekében.
Továbbá fontos a rendszeres
családi tanácskozás, ahol bármelyik családtagot érintő
problémát megbeszélhetjük.
Ha mindezek ellenére mégis problémás helyzetbe kerül
gyermekünk, az alábbiak szerint reagáljunk:
Ha gyermekünk kárt okozott
(például valamit eltört vagy ellopott, félelmet vagy fájdalmat okozott
valakinek), akkor ne szorítsuk szemrehányó "miért?" kérdésekkel
sarokba. Ide tartozik az a kérdés is, hogy "Miért tetted ezt
tönkre?". Az ilyen kérdéseket a gyerekek gyakran egyáltalán nem tudják
megválaszolni.
Próbáljuk meg
inkább nyugodtabb helyzetben tisztázni,
hogyan történt a problémás eset.
Mondhatjuk a következőt: "Meséld el nekem, mi történt!" Beszéljük meg
ezenkívül azt is, hogyan lehet a kárt jóvátenni: saját pénzéből vagy a saját
munkájával kell megtérítenie.
Az ilyen tisztázó beszélgetéseket tárgyilagos hangnemben
folytassuk le, anélkül, hogy hangunkból ideges számonkérés
érződne, mert ebben az esetben gyermekünk elutasítva érezné magát.
Az ilyen
beszélgetések során világosan és egyértelműen mondjuk el a gyermekünknek, hogy
nem helyeseljük viselkedését. Igyekezzünk azonban azt is megérteni, miért
cselekedett gyermekünk erőszakosan. Lehet, hogy több
figyelemre van szüksége, több sikerélményre, dicséretre, elismerésre, több felügyeletre és
irányításra vagy más példaképre.
A bolti lopást vagy az osztálytárs elpáholását nem
tekinthetjük gyerekcsínynek. A rendőrségnek amilyen
gyorsan csak lehet, el kell kapni a tettest és problémás viselkedésével
szembesíteni kell őt. Az elkövető így érzi, hogy bűnös magatartásának közvetlen
következményei vannak. A gyereknek éreznie kell a kárt, és ennek a kárnak
a felszámolásáért való fáradozást.
Minden gyereknek, akinél tartós magatartásprobléma
kialakulásának veszélye áll fenn, lehetőséget kell kapnia arra, hogy
szabadidejében szociálpedagógiai kezelésre járhasson,
hogy más példaképet is lásson, és a szülői házon kívül fontos, tartós,
megbízható kapcsolatot tudjon kiépíteni jóindulatú, segítőkész felnőttekkel.
Mindennap tudnunk
kell, hogy
van a gyermekünk, jól érzi-e magát vagy rossz a hangulata. Tudnunk kell, hogy gyermekünk nem
vált-e éppen erőszak áldozatává az iskolában vagy a szabadidejében, nem
fenyegetik, zsarolják vagy kínozzák más gyerekek vagy fiatalok. Mint az alábbi
videóban:
Az iskolai erőszakot a tanároknak komolyan kell venniük,
hiszen fontos, hogy az ártalmatlan birkózásokat a veszélyes tanulói erőszaktól
megkülönböztessék. Az áldozatokat bátorítani kell,
hogy szavakkal és testileg is védekezzenek, anélkül, hogy ők maguk támadójukat
erőszakosan megütnék.
Nagyon hatásos lehet egy küzdősport megtanulása, ami fejleszti az érzékelést és önbizalmat ad, de fegyelmet és
korrektséget is követel. Gyermekünket azonban arra is biztatni kell, kérjen
segítséget felnőttektől.
Nem könnyű a gyermeknevelés felelőssége, de sok-sok szeretettel, türelemmel és nem utolsósorban meghitt családi
légkörrel sokat tehetünk gyermekeink agressziójának megfékezéséért, illetve
kordában tartásáért.
Összefoglaló
tanácsok:
- A családi problémák gyakran könnyen
felszámolhatók a családi tanácsban, feltéve, hogy minden
résztvevő érdekelt a megoldásban. Vegyük komolyan gyermekünk
ellenvetéseit.
- Fogadjuk el, ha a nevelők
vagy a tanárok gyermekünket bírálják. Ne tüntessük fel gyermekünk
problémás magatartását ártalmatlan színben.
- Működjünk együtt az óvodával, iskolával.
- Ügyeljünk a zavart érzékelésfejlődés
jeleire. Ilyen jellegezetes jelzések lehetnek a
nyugtalanság, hiperaktivitás, koncentrációs nehézségek, motorikus
bizonytalanság, félénkség, hiányzó finommotoros készségek:a festés,
barkácsolás, stb. terén, jobb-, balkéz-bizonytalanság, diszlexia,számolási
nehézségek.
- Fontos együttműködnünk az óvodával,
iskolával, háziorvossal, hogy még idejekorán segítséget
tudjunk találni gyermekünk számára.
- Természetesen a gyerekeknek is meg kell
tanulniuk a frusztrációkat agresszív magatartás nélkül feldolgozni. Ebben mi szülők, úgy segíthetünk gyermekünknek, ha naponta
felajánljuk számára a megértő beszélgetés lehetőségét.
Gyermekünk későbbi fejlődési szakaszában, a sok
mélyreható változási folyamat által meghatározott pubertáskorban is érvényesek
a fenti tanácsok.
- Maradjunk vele napi párbeszédben, továbbra is adjuk meg a szabályokat és normákat, de fokozatosan
egyre több szabad teret is biztosítsunk a számára, hogy kifürkészhesse az
életet, hiszen ez a fejlődési szakasz az elválással és az önállósodással
ér véget.
- Gyermekünk azonban fiatal
felnőttként is érezze, hogy nálunk bármikor szívesen látott, kedves
vendég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése