Gyermekkori
szívbetegségek
A veleszületett szívbetegségek sok problémát okozhatnak,
de vannak kevésbé veszélyes formái is, amiket azonban szintén kezelni kell.
A veleszületett
szívbetegségek kialakulásának oka valamilyen fejlődési rendellenesség, mely a
gyermeket még az embrionális, magzati korban éri. Néhány esetben ez a
rendellenesség oly mértékű, hogy a szív további fejlődését részlegesen, vagy
akár teljesen megakadályozza.
Mekkora az esély a szívbetegségre?
A veleszületett
szív-érrendszeri betegség a gyermekek körülbelül 0,8 százalékánál fordul elő.
Ez azt jelenti, hogy minden ezer megszületett gyermekből nyolc fejlődési
rendellenességgel születik.
E
rendellenességek kialakulásában az örökletes tulajdonságok ugyanúgy szerepet
játszanak, mint a környezeti tényezők. Ez utóbbiak lehetnek a terhesség alatti
fertőzések, de a magzat károsodását okozó anyagok is, mint például egyes
gyógyszerek vagy az alkohol. Az összes veleszületett szívbetegségnek csupán 3 százaléka
származik génbetegségből, 5 százalékát kromoszóma-rendellenesség okozza, míg a
legtöbb esetben több tényező együttes jelenlétére vezethető vissza a baj. Ez
utóbbiakban az ismétlődés kockázata mintegy 1,5-2 százalék.
Mit jelent pontosan a szívebetegség?
A veleszületett
szívbetegségek egy része olyan súlyos keringési zavarokat idéz elő, hogy azok
már a születés után fellépő tünetekből gyaníthatóak. Másik részük azonban csak
később, néhány hónapos korban, de lehet, hogy csak fiatal felnőtt korban okoz panaszt.
Defektusok
- A betegségek közül a leggyakoribb - 25-30 százalék -, a kamrai sövény defektusa, amikor is kis nyílás található a kamrák közötti sövényen. Ha nagy a nyílás, nehézlégzés, izzadás jelentkezik, a gyermek a fejlődésben visszamarad. Gyakoriak a légúti betegségek, fertőzések és nem ritka az asztmához hasonló, makacs, kilégzési nehézséget okozó hörghurut sem. A rendellenességek majdnem tíz százalékát teszik ki a pitvari sövény különböző mértékű hiányai, s ugyanilyen gyakorisággal fordul elő fennmaradó ductus arteriosus (vagyis nem szűnik meg az összeköttetés a magzati tüdőartéria és az aorta között).
- Pitvari sövényhiánynál a jobb és a bal pitvart egymástól elválasztó sövényen van lyuk, legtöbbször annak következtében, hogy a születés előtt meglévő foramen ovale (a magzati életben meglevő nyílás a jobb és a bal pitvar között) nyitva marad. E kis nyílásnak a magzati keringésben van szerepe és születés után, amikor a tüdő megtelik levegővel és a jobb szívfél keringése is megindul, spontán bezáródik.
- A pitvari szeptum defektusban (a szív pitvari sövényén átjárható lyuk van) szenvedő gyermek általában panaszmentes, ezért régebben ritkán diagnosztizálták csecsemőkorban. Ha nagy a nyílás, akkor mozgáskor légszomj jelentkezhet. E gyermekek hajlamosabbak a légúti fertőzésekre, de a fejlődésben, táplálkozásban nem maradnak el egészséges társaiktól.
Tüdőverőér szűkülete
Kisebb arányban
fordul elő a nagy tüdőverőér szűkülete, az aorta szűkülete, s az úgynevezett
Fallot tetralógia. Ez utóbbi a legnagyobb bal-jobb sönttel járó fejlődési
rendellenesség, melyben egyszerre négy baj is jelen van.
- A jobb kamra kiáramlási pályájának szűkülete, melyet okozhat például a pulmonális billentyű szűkülete.
- Kamrai sövényhiány.
- A jobb kamra izomzatának túltengése.
- Az aorta rendellenes eredése.
A betegséget
cianózis (kékeslila nyálkahártya- és bőrelszíneződés) mellett domború,
óraüvegszerű körmök, dobverőhöz hasonlóan kiszélesedett utolsó kézujjpercek
jellemzik. Gyermekeknél - enyhe esetektől eltekintve - nyugalomban is van
nehézlégzés, s a fejlődésben is visszamaradnak. Enyhébb elváltozáskor a
nehézlégzés csak mozgáskor jelenik meg. A tünetek súlyossága gyakran az
újszülöttkortól kezdve fokozódik, s a cianózis körülbelül négy hónapos korban
jelenik meg. Jellemző tünet, hogy a járni tudó gyermek gyakran leguggol, mert
akkor a cianózis csökken. Jellegzetesek a hirtelen fellépő rohamok, melyek
hirtelen cianózisfokozódással, erős nehézlégzéssel, nyugtalansággal járnak.
Figyelmeztető jelek
Számos egyéb
veleszületett szívbetegséget ismerünk még, attól függően, hogy melyik
billentyűt, nagyeret, vagy üregi kapcsolatot érinti a rendellenesség. A tünetek
háttere mindegyiknél az elégtelen keringés, a rossz oxigénellátás. Ha a
csecsemő nehezen táplálható, izzad, elkékül (cianózis), légzése nehéz,
aluszékony, ha későbbi életkorban indokolatlanul fáradékony, ha mozgásra
elkékül, vagy kisebb mozgásra kifullad, ha gyakran szenved légúti betegségben,
ha asztmás rohamai vannak, mindig gondolni kell a szívbetegség fennállására.
Ma már, hála a
jól szervezett újszülöttkori és gyermekorvosi szűrővizsgálatoknak, a
szívbetegségek nagy hányadát idejében, még a panaszok jelentkezése előtt
felfedezik. A megelőzésben fontos szerepe van a terhesség alatti egészséges
életvitelnek, a fertőzések kerülésének, a megfelelő táplálkozásnak. Az
életvitellel meg nem előzhető, kisebb fejlődési rendellenességek időben
felismerhetőek, ha gyermekünket figyeljük. Ha az előbbiekben vázolt tünetek
bármelyikét észleljük gyermekünknél, haladéktalanul jelezzük azt a
gyermekorvosnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése