Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. január 22., péntek

DOKTOR ÚR,MIÉRT NEM ESZIK A GYERMEK -//

Doktor úr, nem eszik a gyerek!"

Gyermekorvosi tanácsok
 
Több mint harmincéves gyermekorvosi működésem alatt az egyik leggyakoribb panasz, amit szülőktől hallottam, ez. volt: „Doktor úr, nem eszik a gyerek!" Sokan a kollégák közül egyszerűen „nem hallják" meg e panaszt, nem tartják betegségnek, nem figyelnek rá. Tisztelet a kivételinek. Részemről mindig komolyan vettem, mert minden étvágytalanság mögött van valami, amit ha kiderítünk, meg is 'tudjuk szüntetni, s mindjárt megszűnik a panasz is, és újra eszik a gyermek.
Az étvágytalanságnak két fő oka van:
  1. Betegség miatt;
  2. Nervózus - azaz idegi, psychés okok miatt.

A betegség miattiak a következők:
Újszülött korban:
  1. Agyvérzés utáni állapot - nehéz szülésnél.
  2. Fejlődési rendellenességek: ezek közül főleg a veleszületett szívhibáknál  (komoly szívhibás gyermeket nem lehet meghizlalni), nyelőcső, gyomor és belek rendellenességeinél.
  3. Anyagcserezavaroknál.
  4. Súlyosabb sárgaságnál.
  5. Meghűlés esetén (Grippe).
  6. Egyéb fertőzés esetén mint pl. a tüdőgyulladásnál, torokgyulladásnál, hasmenésük különböző fajainál.

Csecsemőkorban:
  1. Szájfertőzés esetén  (száj- és ínygyulladásnál, kis vírusos eredetű szájfekélyek - aphták - esetén, mandulagyulladásnál, .torokgyulladásnál).
  2. Meghűlés (Grippe) esetén.
  3. Hólyaghurut,  vesemedence-gyulladásnál.   (Ezeknek igen  gyakran csak egyetlen tünete van: a hányinger, hányás időnként, esetleg alhasi fájdalom és sápadtság kísérheti még. Ezen tüneteknél mindig nézessünk vizeletet!)
  4. Bélfertőzések, hasmenéseknél.
  5. Gyakori már ebben a korban az idegi, psychés ok is. (Túletetés, étel erőltetése utáni negativitás már az étel látása esetén is!)
  6. Vashiány.
  7. Krónikus (hosszain tartó) tünetszegény fülgyulladásnál, az úgynevezett látens otitisnél.

Gyermekkorban:
  1. Heveny és hosszan tartó fertőző betegségeknél. (Ezek főleg a TBC, májgyulladás,   kanyaró,   vérlhas,   salmanellafertőzés, vérképzőirendszeri betegségek, rosszindulatú daganatos megbetegedések.)
  2. Szájbetegségek.
  3. Gyomorsavhiány (vagy éppen a sok sav okozta sorozatos gyomorhurutok miatt).
  4. Gyomorrontás (Gastritis).
  5. Gyomor- vagy nyombélfekély (már 8-9 éves gyermeknél is láttam gyomorfekélyt).
  6. Zsírszékletnél, melynek okai lehetnek:

    a.) sárgaság, ha az epe nem jut de a bélbe,

    b.) hasnyálmirigy betegsége, ha fermenthiány áll fenn,

    c.) vékonybél felszívódászavara (Coeliakia),

    d.) béltuberkulózis esetén,

    e.) mindenféle felszívódási zavarban (Malabsorptiós syndroma).


Egyes gyógyszerek miatt:
Lázcsillapítók, Erythran syrup, Sumentrolim és a többi sulfonamid, D-vitiamin túladagolás esetén és még nagyon sok gyógyszer szedésekor.
 
Külső tényezők miatt:
  1. Szabad levegő hiánya: a bezártság.
  2. Mozgáshiány.
  3. Nagy nyári melegben.
  4. Hibás szokásoknál: ha „tömjük" a gyereket, ez főleg egykéknél jellemző.
  5. Iskolai túlerőltetésnél, túlméretezett magánórák esetén,.
  6. Feszültség, szorongás, félélem esetén.   (Főleg   családi   problémáik miatt: iszákos, verekedő férj, veszekedéseik, válások, túl szigorú, úgynevezett spártai nevelés stb.)
Átmeneti korban - a pubertásnál:
Ez főleg idegi, nervózus étvágytalanság és kizárólag serdülő lányok megbetegedése. Mikor is összeütközésbe kerül valamiért a gyermek a szüleivel, és dacreakcióként lép fel a „nem evés", és olyan méreteket ölthet, hogy teljesen lesorvadva, még halálhoz is vezethet. Ilyenkor leg­jobb kezelés a környezetváltozás — kiszakítva a szülői fennhatóság alól -, ez magában már megoldja a problémát!
Mit tegyünk tehát?
Önök is láthatják, hogy az étvágytalanságot komolyan kell venni. A beteg gyermeknél legyünk türelmesek! Ha meggyógyul heveny vagy hosszam tartó betegségéből, s elmaradnak gyógyszerei is, újra jól fog enni. Természetesen ilyenkor minden esetiben orvosi ellátás és kezelés szükséges. A betegségek és rossz szokások közül külön kiemelném a következőket:
Vashiány. Én már két és fél hónapos kontói kezdve adok vasat minden csecsemőnek, akár jó a vérképe, akár nem. Természetesen Folisavval és C-vitaminnal együtt, evés előtt, mert így jó a felszívódása. (Ha esetleg nem elég a csecsemő gyomorsava, nem szívódik fel Folsav és C-vitamin nélkül a vas.) Ez a vas lehet: Tardyferon tablettácska, ha egészben sikerül vele lenyeletni, ha nem, úgy jobb az ennek megfelelő erősségű vas szirup 3-4 hónapig adva. (Nem a Fercupár, mert annak egy napi adagja egy üveg lenne, amit képtelenség kicsivel megetetni.) Ha azután ennek ellenére kifejlődik a vashiány - amit laborvizsgálat után tudok eldönteni -, vagy olyan gyereket hoznak hozzám, amelyik még sohasem kapott vasat és nagyon rossz a vérképe — haemoglobinja, szérumvasa -, úgy Jectofer injekciókat adok, aminek, ilyen esetben „csodás" a hatása. Már kb. a második után feltűnően javul az étvágy, „pirosodik" a gyermek, nagyokat1 és mélyen alszik, kipihenten ébred, és sokkal mozgékonyabb, mint annak előtte. Hangsúlyozni kívánom, hogy ezt az injekciót körzeti orvos kollégák, sőt még a gyermekorvosok nagy része is nem szívesen adja, mert komoly bajt csinál, ha véletlenül „vénáiba megy". Nagyon körültekintőnek kell lenni adásánál1, és ezért eme gyógyszer kórházak, klinikák gyógykezeléséhez tartozik inkább. Serdülő leányoknak mindig adjunk vasat! Nagyon fontos a későbbi utódaik egészsége érdekében.
A bélférgességet emelném ki külön. Nálam azzal kezdődik a „hízó-kúra" - ha van gilisztája a gyermeknek, ha nincs -, hogy Vermox tablettával féreghajtást csinálok, azaz egy-két tabletta - életkortól függően - bajt akkor sem csinál, ha esetleg nincs féreg. Ugyanis mind Magyarországon, mind a világ többi államában szinte minden második gyermek bélférges. Mit összeszedhet elsősorban a homokozó homokjából, földből, hisz ezek fertőzöttek leginkább többfajta petével is, s bizony egy kézmosás nélkül elfogyasztott vajaskenyérrel megeszi a petéket is. A férgek aztán „elszívják" a táplálékot a gyermektől, vérszegénységet okoznak és következményes étvágytalanságot. Természetesen vannak olyan férgek is, melyek kiűzése, elpusztítása hosszabb és más tablettás kúrát igényel, némelyiknél még kórházi kezelés is kell.
Sok sav, kevés sav. Ma már egy nagyon egyszerű laboratóriumi vizsgálattal, az acidoteszttel, vizeletből megállapítják azt, hogy sok-e a sava valakinek, vagy kevés. Nem kell már „csövet nyelni", csak két kis tablettácskát éhgyomorra, s utána csak pisilni. Gyomor savhiánynál ter­mészetes, hogy nehezebben emészt: a gyermek, gyomorpanaszai vannak, nyugtalan, nehezen alszik, fáradtan ébred. Sok savnál meg sorozatos gyomorhurutjai (gyomorrontásai) lehetnek, mik szintén étvágytalanságot okoznak.
Ne tömjük a gyereket! Ha koráinak megfelelő a súlya, sőt, ha felette is van, bízzuk rá, hogy mennyit alkar enni. Ilyenkor ugyanis csak annyit fogad el, amennyi létfenntartásához szükséges, a többit ösztönösen visszautasítja. Ha erőltetjük, ilyenkor reflexesen, étvágytalanság alakul ki törvényszerűen! Tehát ne alkalmazzunk etetéskor: fenyegetést, büntetést, figyelemelvonást - mint pl. a mese, a játék közben szájba dugott falatok. Ne engedjük az ételek válogatását! Ha - akár az első kanál ételnél — fintorog, vonakodik, azt az evést hagyjuk ki .teljesen, de várjuk meg a következő rendes idejét, akkor már kellőképpen éhes lesz, és mindent megeszik. Járt nálam olyan kisded, akinek szájában lógott reggeltől estig a cumisüveg tele jaffával, természetes, hogy a szörp cukortartalma elvette az étvágyát a többi ételtől.
Ne terheljük túl a nagyabb gyermekeket. Biztosítsuk nekik a család szeretetteljes nyugalmát, gondoskodjunk problémamentességükről, ne akasszunk vállaikra túl sok törhet, akár iskolai, akár családi is az. Kezeljük a felnőttekkel egyenrangú félként (ez vonatkozik a kicsikre is), kerüljük a családi perpatvarokat, s főleg a válást, mert ez igen nagy lelki terhet ró minden gyermekre, s természetes, hogy étvágytalansághoz vezethet!
Szükséges vitaminokról se feledkezzünk meg. A D-vitamin - noha újabban jóval kisebb mennyiségben, mint eddig adtuk - szükséges az érés befejeződéséig, a pubertás végéig, a gyermek kéthetes korától. Ezenkívül főleg a téli hónapokban: a sok C-vitamin (kisebbeknek 4-5-öt, nagyobbaknak 6-io-et is lehet adni naponta), amivel nagyon jól megelőzhetjük főleg a vírusfertőzéseket. Ezenkívül nagyon hasznosak a sok vitamint tartalmazó szereik: Vitacolán syrup és a Polyvitaplex 8 és 10.
Befejezésül: Legfontosabb a fenti betegségek kizárása, mert akár csak egy esetén is hiába „teszi ki a lelkét" az orvos vagy a szülő, nem fog enni a gyermek. Igen sokszor - ezenkívül - elegendő egy jó tanács a helyes táplálást illetően, s máris megszűnt a panasz. Beavatkozni kb. mintegy 30-40%-ban kell. Vitacolánnal, sósavpepszinnel - ha éppen ez kell -, Jectofer injekcióval, esetleg B 12 injekciókkal és ritkán Nerobolettával, még mindig sikerült a havonkénti egy-két kilós hízásokat biztosítani, ha egyáltalán kellett hizlalni a gyereket, s nem volt már eleve túlsúlyos.
Természetesen a fentiekben csak a legfontosabbakat soroltam fel, s nem térhetek ki minden tényezőre, amely étvágytalanságot okozhat. A kollégák - ezen kívüli - jól bevált módszereit, tanácsait, receptjeit pe­dig köszönettel fogadom, hisz ötvenöt éves fejjel sem szégyenlek újat és használhatót tanulni.
DR. HALASY MIKLÓS

  
Előző fejezet Következő fejezet
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése