A szülői veszekedés
hatása a gyermekre
Mit ne mondjak, nem könnyű téma. Magyarországon az agresszió
kérdése még most is sok helyen tabu, ha megtörténik, ha nem. Az alábbiakban nem
a családon belüli erőszakról szeretnék beszélni, hanem arról az esetről, amikor
a szülők között konfliktus alakul ki. Tudom a legtöbb család ara törekszik,
hogy ez ne forduljon elő, de a legjobb családban is megesik, hogy valamiben nem
egyeznek a szülők. Nem verekedésről beszélek, csak esetleg hangos szóváltás
vagy kicsit komolyabb nézeteltérés, amikor heves érzelmek jelennek meg.
Sokszor kérdezték tőlem szülők, odafigyelnek, hogy ne a gyerek előtt történjen mindez, de talán hallja. Mit lehet tenni, hogy ne legyen traumatikus a gyereknek?
Azt gondolom valóban a legfontosabb, hogy igyekszünk elkerülni az összezördüléseket, de néha bizony a legjobb családban is megesik.
Jó, megtörtént a veszekedés, de mi van ilyenkor a gyerekkel?
Hogyan dolgozzák fel ezt, hogy imádott szüleit veszekedni látja?
Hogyan lehet elkerülni, hogy nem alakuljon ki probléma, zavar, ne adj’ Isten trauma a gyerekeknél?
Vegyük sorra! Azt hiszem, nem kell hosszasan taglalnom, hogy a folyamatosan veszekedő szülők gyermekei gyakran traumatikus, neurotikus tünetekkel küzdenek. Nem érti, mi történik körülötte, legalábbis ritka, hogy ilyen családokban valamelyik szülő hosszas magyarázkodásba kezdene. Sajnos az ilyen családban felnövő gyerekek vagy maguk is agresszívek, hiszen azt tanulták, hogy a konfliktusok egyetlen megoldása az agresszió. Vagy szorongókká válnak, hiszen a család is félelmetes, hát még a világ. Szerencsére viselkedésterápiával jól javítható a dolog. De a család örök feszült hangulatát még egy ilyen terápia sem javítja. Csak, ha a szülők együttesen fordulnak pszichológushoz, és próbálnak változtatni a helyzeten.
Sajnos ez az örök veszekedős állapot nagyon jellemző a válás előtti időszakban. Mint tudjuk ez az időszak mindenkit megvisel, kicsit, nagyot egyaránt. Ha bármilyen visszaesést, viselkedésbeli változást látunk a gyereken, forduljunk szakemberhez!
Nézzük azokat a csalásokat, ahol szinte egyáltalán nincs veszekedés, de még nézeteltérés sincs. Mindig minden felhőtlen(nek tűnik!!!)Talán mindenki ezt az ideális állapotot szeretné. Sokáig gondoltam, milyen jó, aki ilyen szuper szülő tud lenni , na meg persze ilyen nyugodt. Ám egyszer egy ilyen család, akiket már régebben ismertem, jelentkeztek nálam, hogy nagy baj van a gyerekkel!! Elkezdte az óvodát és teljesen megváltozott, szorong, szinte senkivel nem akar szóba állni, még mesét sem akar hallgatni… Többszöri találkozó, hosszas beszélgetés és a részletes vizsgálat kiderítette, hogy a gyerek nem tud beilleszkedni az óvodába. Az óvodai élet, a nagy betűs élet, csak kicsiben. Vannak hangoskodó, csúfolódó gyerekek, meg kedves barátok, akik néha mással játszanak, szóval ez már a kemény valóság. Kiderült, hogy a kisgyerek, aki addig soha nem látott és nem is nagyon találkozott agresszióval, egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele az óvodában sem. A mesékben sem bírta elviselni, hogy a legkisebb királyfit kinevetik a testvérei stb. Be kell valljam, nagyon meglepődtem! Hiszen tényleg azt gondoltam, milyen rosszat tesz, ha a gyerek hangos szóval találkozik.
Ezután a szülőkkel megbeszéltem, hogyan segíthetik gyermeküket, és egy bő fél éven belül rendeződött a helyzet. Na persze a szülők nem kezdtek el otthon színpadi veszekedéseket produkálni, csak ha nézeteltérésűk volt, ezután otthon és nem a garázsban bonyolították le, amikor a gyerek már alszik. Mert valljuk be, apró nézeteltérések mindenhol előfordulnak. Bárkivel megeshet, hogy ideges, mert rossz napja volt a munkahelyén. Az egészből a tanulság, hogy őszintén ki kell mutatni az érzelmeinket, még a negatívakat is, mert még segítheti is a gyereket.
Igen, tehát nézeteltérés van.
Talán a gyerek nincs jelen, de hallja a másik szobából, mert hidd el, hogy hallja, még, ha nem is mutatja. Vagy, ha már alszik, akkor elhiheted, hogy a másnapi első arckifejezésedből, ideges hanghordozásodból ki fogja találni.
Minden ilyen esetben az a legfontosabb, hogy ha már elég idős a gyerek magyarázzuk el neki, hogy, mi történt. Na nem a témát, csak azt, hogy apa és anya valamiben nem értenek egyet, néha bizony van ez így.
A másik fontos dolog, hogy a gyerek lássa és érezze a konfliktus megoldását. Tehát lássa azt, hogy 1-2 óra múlva apa és anya összeborulva nyugodtan beszélget, vagy elcsattan a csók, hiszen ez azt jelzi a gyerek felé, hogy most már minden rendben. Plusz még azt is megtanulta, hogy egy kapcsolatban előfordulnak néha nézeteltérések, de azokat meg lehet oldani és egy kis szócsatából nem lesz világháború. Ez nagyon fontos tudás a gyerek számára, mert gondolom, te is ismersz olyan embereket, akik a kapcsolataikban, ha egy kicsi nézeteltérés, veszekedés adódik, vagy elmenekülnek, vagy azt hiszik, itt a világ vége, jön a válás. Ha elmenekül, akkor sajnos nem tanulta meg, hogyan kell konfliktusokat megoldani. Kedves szülők ezt megtanítani is a mi feladatunk. Ha megrémül egy kis probléma kapcsán, akkor soha nem látta a szüleit vitázni, és azt hiszi, hogy ez tragédia. Most nem azt mondom, hogy kezdjetek el vitázni a párotokkal, csak, ha valami probléma van, akkor ne bujkálva próbáljátok megoldani, mert a gyerek mindent le tud olvasni az arcotokról, és próbáljátok a negatív hangulatotokat is felvállalni, mert az is csak arra ösztönzi, hogy a problémák arra valóak, hogy megoldjuk őket, és ezek által csak előrébb jut az ember.
#1 Dr.BauerBela
Sokszor kérdezték tőlem szülők, odafigyelnek, hogy ne a gyerek előtt történjen mindez, de talán hallja. Mit lehet tenni, hogy ne legyen traumatikus a gyereknek?
Azt gondolom valóban a legfontosabb, hogy igyekszünk elkerülni az összezördüléseket, de néha bizony a legjobb családban is megesik.
Jó, megtörtént a veszekedés, de mi van ilyenkor a gyerekkel?
Hogyan dolgozzák fel ezt, hogy imádott szüleit veszekedni látja?
Hogyan lehet elkerülni, hogy nem alakuljon ki probléma, zavar, ne adj’ Isten trauma a gyerekeknél?
Vegyük sorra! Azt hiszem, nem kell hosszasan taglalnom, hogy a folyamatosan veszekedő szülők gyermekei gyakran traumatikus, neurotikus tünetekkel küzdenek. Nem érti, mi történik körülötte, legalábbis ritka, hogy ilyen családokban valamelyik szülő hosszas magyarázkodásba kezdene. Sajnos az ilyen családban felnövő gyerekek vagy maguk is agresszívek, hiszen azt tanulták, hogy a konfliktusok egyetlen megoldása az agresszió. Vagy szorongókká válnak, hiszen a család is félelmetes, hát még a világ. Szerencsére viselkedésterápiával jól javítható a dolog. De a család örök feszült hangulatát még egy ilyen terápia sem javítja. Csak, ha a szülők együttesen fordulnak pszichológushoz, és próbálnak változtatni a helyzeten.
Sajnos ez az örök veszekedős állapot nagyon jellemző a válás előtti időszakban. Mint tudjuk ez az időszak mindenkit megvisel, kicsit, nagyot egyaránt. Ha bármilyen visszaesést, viselkedésbeli változást látunk a gyereken, forduljunk szakemberhez!
Nézzük azokat a csalásokat, ahol szinte egyáltalán nincs veszekedés, de még nézeteltérés sincs. Mindig minden felhőtlen(nek tűnik!!!)Talán mindenki ezt az ideális állapotot szeretné. Sokáig gondoltam, milyen jó, aki ilyen szuper szülő tud lenni , na meg persze ilyen nyugodt. Ám egyszer egy ilyen család, akiket már régebben ismertem, jelentkeztek nálam, hogy nagy baj van a gyerekkel!! Elkezdte az óvodát és teljesen megváltozott, szorong, szinte senkivel nem akar szóba állni, még mesét sem akar hallgatni… Többszöri találkozó, hosszas beszélgetés és a részletes vizsgálat kiderítette, hogy a gyerek nem tud beilleszkedni az óvodába. Az óvodai élet, a nagy betűs élet, csak kicsiben. Vannak hangoskodó, csúfolódó gyerekek, meg kedves barátok, akik néha mással játszanak, szóval ez már a kemény valóság. Kiderült, hogy a kisgyerek, aki addig soha nem látott és nem is nagyon találkozott agresszióval, egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele az óvodában sem. A mesékben sem bírta elviselni, hogy a legkisebb királyfit kinevetik a testvérei stb. Be kell valljam, nagyon meglepődtem! Hiszen tényleg azt gondoltam, milyen rosszat tesz, ha a gyerek hangos szóval találkozik.
Ezután a szülőkkel megbeszéltem, hogyan segíthetik gyermeküket, és egy bő fél éven belül rendeződött a helyzet. Na persze a szülők nem kezdtek el otthon színpadi veszekedéseket produkálni, csak ha nézeteltérésűk volt, ezután otthon és nem a garázsban bonyolították le, amikor a gyerek már alszik. Mert valljuk be, apró nézeteltérések mindenhol előfordulnak. Bárkivel megeshet, hogy ideges, mert rossz napja volt a munkahelyén. Az egészből a tanulság, hogy őszintén ki kell mutatni az érzelmeinket, még a negatívakat is, mert még segítheti is a gyereket.
Igen, tehát nézeteltérés van.
Talán a gyerek nincs jelen, de hallja a másik szobából, mert hidd el, hogy hallja, még, ha nem is mutatja. Vagy, ha már alszik, akkor elhiheted, hogy a másnapi első arckifejezésedből, ideges hanghordozásodból ki fogja találni.
Minden ilyen esetben az a legfontosabb, hogy ha már elég idős a gyerek magyarázzuk el neki, hogy, mi történt. Na nem a témát, csak azt, hogy apa és anya valamiben nem értenek egyet, néha bizony van ez így.
A másik fontos dolog, hogy a gyerek lássa és érezze a konfliktus megoldását. Tehát lássa azt, hogy 1-2 óra múlva apa és anya összeborulva nyugodtan beszélget, vagy elcsattan a csók, hiszen ez azt jelzi a gyerek felé, hogy most már minden rendben. Plusz még azt is megtanulta, hogy egy kapcsolatban előfordulnak néha nézeteltérések, de azokat meg lehet oldani és egy kis szócsatából nem lesz világháború. Ez nagyon fontos tudás a gyerek számára, mert gondolom, te is ismersz olyan embereket, akik a kapcsolataikban, ha egy kicsi nézeteltérés, veszekedés adódik, vagy elmenekülnek, vagy azt hiszik, itt a világ vége, jön a válás. Ha elmenekül, akkor sajnos nem tanulta meg, hogyan kell konfliktusokat megoldani. Kedves szülők ezt megtanítani is a mi feladatunk. Ha megrémül egy kis probléma kapcsán, akkor soha nem látta a szüleit vitázni, és azt hiszi, hogy ez tragédia. Most nem azt mondom, hogy kezdjetek el vitázni a párotokkal, csak, ha valami probléma van, akkor ne bujkálva próbáljátok megoldani, mert a gyerek mindent le tud olvasni az arcotokról, és próbáljátok a negatív hangulatotokat is felvállalni, mert az is csak arra ösztönzi, hogy a problémák arra valóak, hogy megoldjuk őket, és ezek által csak előrébb jut az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése