Mi baja van a gyermekemnek?

Mi baja van a gyermekemnek?

Két dolgot olvashatsz a gyerekekről az interneten vagy a könyvekben. Az egyik, hogy minden gyerek más ütemben fejlődik és a különbözőség nem ad aggodalomra okot. A másik, hogy ha egy gyerek nyugtalan, heves és figyelmetlen, akkor hiperaktív. Mindkettőben van igazság és hamisság is.

Azt le kell szögeznünk, hogy valóban minden gyermek más ütemben fejlődik, az egyik már egy évesen jár, a másik másfél évesen indul csak el. Ez nem ok a feltételezésekre, hiszen előfordulhat, hogy az a baba, amelyik 12 hónaposan teszi meg első lépéseit, később ügyetlenebb lesz társainál, a másik totyogó viszont élsportolóvá válik.

 Az is gyakori, ha egy csecsemő nyugtalan, állandóan sír, talán mert fáj a hasa vagy mert több intimitásra vágyik. Csak egy tényező nem teszi indokolttá, hogy hiperaktivitásról beszéljünk.Valóban minden gyermek (és felnőtt) más.

Az viszont szintén bizonyos, hogy a hiperaktív gyermekek fejlődésében már csecsemőkorban eltérések mutatkoznak. A motorikus zavarokat mozgásfejlődésük megkésettsége vagy kimaradása jelezheti (leggyakrabban mászás), az idegrendszerük éretlenségét alvás problémák, éjszakai ágybavizelések, ingerlékenység stb. is megmutathatják. Érdemes tehát – mindenféle túlzott aggodalom nélkül – észrevenni az apró jeleket, és egyelőre találgatások nélkül segíteni a gyermek fejlődését. Ha gyermekedről a későbbiekben kiderül, hogy sem figyelemzavarral, sem motorikus zavarral nem küzd, semmi hátránya nem fog származni, ha tornáztatod, masszírozod, fejleszted képességeit  – akár szakember közreműködésével együtt. Később ennek meglesz a gyümölcse, akár hiperaktív a gyermeked, akár nem. Amennyiben utólag mégis kiderül, hogy gyermeked figyelemzavarral vagy egyéb nehézséggel küzd, azt mondhatod: odafigyeltél a jelekre és a javulásuk érdekében megtettél mindent, amire lehetőséged volt. Azt biztosan állíthatom, hogy ezek a korai fejlesztések senkinek sem ártottak még, és mivel a gyermekek tanulási nehézségeit mozgás – és beszédfejlődési zavarok (mozgás fázis kimaradása, betűtévesztés stb. ) is megelőzik, csak könnyítesz gyermeked életén!

Szóval, ne félj szembenézni azzal, hogy gyermeked más, azzal nehezebb szembenézni, ha nem az ösztöneidre hallgatsz és indokokat találva későn kezded meg gyermeked fejlesztését.  

Az ADHD-s gyerekeket általában 6-7 vagy 12 éves korukban viszik el szakemberhez. Óvodáskor végén még rengeteg a lehetőség, kiskamasz korban azonban visszafordíthatatlan fázisba kerülhetnek a problémák. Minél hamarabb észleled, annál jobb, és minél hamarabb kezdesz meg egy fejlesztést, annál nagyobb esélye lesz gyermekednek arra, hogy nem, vagy csak kisebb mértékben lesznek nehézségei.

Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) megnevezés amerikából származik és figyelemzavarral kísért hiperaktivitást takar.

Nézzük, melyek az ADHD fő jellemzői a különböző gyermekkorokban:

Csecsemőkor

Napközben kevesebbet alszik az átlagosnál, sokat sír.  Mozgékony, hangos, ingerlékeny. Nyugtalan és követelőző. Etetési, szoptatási problémák lépnek fel, esetleg emésztési nehézségei akadnak, hasfájós. Kései mozgásfejlődés /akár kimarad a kúszás, mászás/ jellemezheti.

Kisgyermekkor

Nem hallja meg, ha hozzászólsz, az utasításokat nem hajtja végre -még ha válaszol is – mert mire megtenné, elfelejti feladatát. Legtöbbször nyughatatlan, állandóan izeg-mozog. Egész nap futkos, szaladgál, zajong, azt érzed „nem lehet leállítani”. Hiába viszed minden nap friss levegőre, focizol vele, majd játék otthon, neki mindig új ingerre van szüksége – kifogyhatatlan az igénye. Nyugalmi helyzetben fészkelődik, jár a lába de akár verbálisan is megnyilvánulhat a nyugtalanság, megállás nélkül beszél. Kielégíthetetlen igénye van a figyelemre, zaklat, piszkálódik. Kiabálva beszél, zörög, kopácsol, mindig van valami a kezében. Tevékenységeit félbehagyja, egyszerre több dologgal játszik, akár közben könyvet nézeget (iskolás korban egyszerre több könyvet is olvas párhuzamosan – sok esetben pedig nem ér a végére). Erős reakciók jellemzik, egyik pillanatban nevetgél a másikban zokog, esetleg őrjöng. Nem tud kivárni, mindent azonnal akar. Látszólag direkt mindennek az ellenkezőjét csinálja. Rajzolási nehézségek, finommotorikus és/vagy nagymozgásos problémák jelentkeznek. /Nem tud hintázni, a cipőfűzőjét nem tudja bekötni/. „Túl” okos. Viselkedése elmarad a kortársaitól. Figyelmenehezen leköthető, de ha erősen érdekli őt valami (motivált!), akár hosszabb ideig is képes koncentrálni. Kettes csoportokban jól működik: ha egy felnőtt van vele, akkor a megnevezett problémák nem vagy csak kis mértékben jelentkeznek. Amint még egy személy belép a körbe, magatartása megváltozik. Figyelemfelkeltés céljából vagy akár rossz konfliktus kezelés okán bántalmazza társait. Személyfüggő, kevés felnőttet tisztel. Sok esetben magas az intelligenciája, kortársainál többet tud, tájékozottabb. Akár óvodás korban megtanulhat írni-olvasni vagy olyan ismeretekre szert tenni, amely csak iskolás korban jellemző. Persze vannak közöttük gyengébb képességűek is, akiknek komoly gondot jelent a betűket felismerni, leírni vagy a számokkal bánni, ez később tanulási zavart okozhat.

Iskolás kor

Magatartásbeli problémák jellemzik. Nyugtalan, órákon nem tud egy helyben ülni. Nem képes a feladatra koncentrálni, ezért bohóckodik, zavarja az órát. Szabadidőben provokálja, piszkálja, irányítja társait, próbál felettük uralkodni. Ugyan sokan zseniálisan okosak, figyelmetlenek, ezért olyan feladatok során is hibáznak, amiből egyébként nagyon jók. Azt érzed, hogy okos, mégis gyengébben teljesít. Némelyikük viszont komoly nehézségekkel küzd az iskolában. Keveri a betűket vagy nehezen megy a számolás. Ennek óvodáskorban vannak tünetei, nézzük, melyek azok:

Diszlexia:

nem tudja melyik a jobb és bal keze

térben rosszul tájékozódik

ügyetlen, akár egy helyben állva is elesik a lábában

keveri a napszakokat

hosszú szavakat nehézséggel mond ki

szókincse szegény

nem tudja elmesélni miről szól egy mese vagy akár nem képes elmondani összefüggően, amit gondol

rövid távon rosszul emlékszik

Diszkalkúlia:

számfogalma kialakulatlan

összefüggéseket nehezen ismer fel

keveri a számjegyeket, számképeket

gyenge számemlékezet

rossz számolási technika

rövid távú memória

gondolkodás, lényegkiemelés kialakulatlan

gyenge a tájékozódása térben és időben

nyelvi kifejezőképessége gyenge

zavarok a nagymozgásban

Diszgrágfia:

ceruzafogása rossz

helytelen betűsorrend

betűkerekítési – összekötési probléma

írásjelek elhagyása

tagolási nehézségek

bizonytalan írásvonal

Ha a fentiek nagy része jellemző a gyermekedre, ne halogass segítséget kérni, mert minél hamarabb kap fejlesztést, annál kevesebb nehézségekkel fog majd küzdeni az iskolában.

Serdülőkor

A koncentrációval akadnak nehézségei, de figyelmét hosszabb ideig tudja összpontosítani. Motorikus zavar is jelen van, de képes jobban figyelni önmagára. Tanárnak tanul, ezért azokból a tantárgyakból jó, ahol a pedagógussal jó a kapcsolata.

Felnőtt kor

A tünetek általában enyhülnek vagy elmúlnak, de a gyermekkorból hozott lelki sérülések nyomot hagynak, és ez a viselkedésminta nehézségeket – depressziót, nyugtalanságot, önkontroll hiányát – okoz. Azok, akik fejlesztéseken esnek át, és a szülő elfogadással, sajátos nevelési technikákkal tűzdelve kezeli a problémát, a felnőtt hiperaktív megtanulja kezelni önmagát.

Az ADHD három fő típusa:

1. Hiperaktív-impulzív: minimum hat tünetét mutatja a hiperaktivitásnak és az impulzivitásnak, figyelmetlenséggel kapcsolatos tünetei azonban nincsenek

2. Figyelemhiányos: minimum hat tünetét mutatja a figyelemzavarnak, de kevesebb, mint hat hiperaktív-impulzív tulajdonsággal rendelkezik

3. Kombinált típus: Hiperaktív, impulzív és figylemhiányos tüneteket is produkál, legalább hatot az ismertek közül. Legtöbb ADHD-s ebbe a kategóriába tartozik, ahogy én kisfiam is.

Amennyiben nagyrészt ráismersz csemetédre, ne halogass segítséget kérni, egyedül nem megy – én tudom… Ha viszont a fenti jellemzőkben csak egyik-másik problémával találkozol, elképzelhető, hogy gyermeked nem ADHD-s. Viszont, ha gondod van a gyermeknevelésben, örömmel segítek Ne #1 Dr.BauerBela

---