A gyermekkori félelmek
A fa túl magas, a víz túl mély és a
szomszéd gyerek túlságosan idegen - ha a gyerekek gyakran megszeppennek, annak
különböző okai lehetnek. A pszichológusok megpróbálnak rávilágítani arra,
mennyi és mekkora félelem az, ami még normálisnak mondható, s hogy a szülők
mily módon tudnak segíteni gyermekeiknek.
A gyerekmedencében
vidám pancsolás folyik, a gyerekek sikongatnak. Gondtalanul gázolnak a vízben,
róják köreiket, sorban állnak a csúszdánál és csónakáznak a matraccal. A fedett
medencében elszabadult a pokol. Csak a hatéves Judit nem vesz részt semmiben. A
kis elsőosztályos törölközőjébe csavarva kuporog anyja mellett a napozószéken.
Judit bátortalan, s mint oly sokszor, most sem segít a rábeszélés. Nem a víztől
való félelem az egyetlen, ami gúzsba köti őt. "Judit sohasem volt túl
bátor", meséli az anyukája. "Amikor kisebb volt, a játszótéren még a
csúszdára sem merészkedett fel, mindig mellettem ült a padon. Legyen az az
iskolában vagy születésnapi zsúron, mire ő erőt vesz magán, kisebb
örökkévalóság telik el. Nem értem, miért ilyen félős."
FÉLELEM ÉS ÖRÖM
EGYÜTT JÁR
A félelem
ugyanúgy az élethez tartozik, mint az öröm. Sok szülőt tanácstalanná tesz az a
felismerés, hogy a gyerekek is kedvetlenek, bizonytalanok és bátortalanok
lehetnek, s hogy nem mindig vidámak és gondtalanok, ahogy azt elvárnánk tőlük.
Hiszen semmit nem kívánunk magunknak annyira, minthogy gyermekeink gondtalanul
élhessék az életüket. De verejtéktől nedves tenyerű, remegő térdű gyerekekkel
már a legkisebbek között is találkozhatunk. Ha még annyira is szeretnék a
szülők a félelemtől távol tartani csemetéiket, sokszor bizony tanácstalanok és
nem tudják, mit tegyenek. Orvoshoz kell menni, ez a kislánynak rémálmokat okoz,
az iskola minden reggel hasfájással indul, és az uszodai fejesugrás is félőssé
teheti a gyerekeket. Pedig mindezek az események egytőlegyig az élethez, a
valósághoz tartoznak.
A FÉLELEM
FONTOS LÉTELEM!
Mindemellett
nagyon is fontos, hogy a gyerekek ne csak hősiesen és bátran vegyék az
akadályokat. A félelmek nélküli élet illúzió. Heves szívverés nélkül nem
megy, s ennek jó oka van. A félelem, mint minden más pozitív és negatív
érzelem is, egyszerűen az élethez tartozik. Védelmez, megerősít és
szükséges a túléléshez. Aki kicsit visszafogottan fordul az ismeretlen felé, az
nem teszi ki magát olyan könnyen annak a veszélynek, hogy vakon belesétál a
csapdába. Van, aki szerint a bátorság csak a fantázia hiánya. A rámenősek
azonban gyakran nem ismerik fel a kockázatokat. De a félelem nem csak
biztonsági háló, amely megvéd bennünket a lezuhanástól. Bármilyen abszurdnak is
hangzik, megtanít bennünket arra, hogyan egyensúlyozzunk a kötélen. S akkor
a legeredményesebb, ha legyőzése által kitágítjuk korlátainkat.
SZELLEMEK,
BOSZORKÁNYOK, GONOSZ ÁLLATOK
A gyermeki
borzongás teljesen normális dolog. Tehát nem az a probléma, ha a gyerekek néha
bizonytalanok és bátortalanok. A félelmet kell tapasztalniuk ahhoz, hogy az
életben megállhassák a helyüket. A kor és a fejlettségi szint szerint a
félelemmel teli látomások különböző alakot öltenek.
a Míg a
legkisebbek mindentől megborzonganak, ami félelmetesnek tűnik számukra,
mint például az árnyékok a falon, sötét bútorok vagy egy lebegő függöny, addig
a négyévesek világába bevonulnak a fantáziaalakok: szellemek, gonosz
állatok, boszorkányok.
a Iskoláskortól
a félelmek még reálisabbá válnak: gyilkosok, emberrablók, szexuális bűntények
elkövetői játsszák a főszerepet.
Ehhez járul még
az a félelem is, hogy az iskolában helyt kell állni, s hogy összeveszhetnek a
velük egykorúakkal. A gyermeki félelmeknek nem kell aggasztania a szülőket,
bátorítanak a pszichológusok. Probléma csak akkor alakul ki, ha a gyerekek nem
tudják, hogy álljanak ellen szorongásaiknak, s ha csupa-csupa félelemből már
egy lépést sem mernek tenni.
"ÖRÖKLŐDIK?"
A szülők
gyakran ruházzák át félelmeiket gyerekeikre. Tény, hogy néhány gyerek félénkebb és
bátortalanabb, mint többi társa. Kevesebb kockázatot vállal, s csak ritkán
bízik meg képességeiben: számára a fa mindig túl magas, a víz túl mély, a
szomszéd gyerek túlságosan idegen és a matekdolgozat túl nehéz. Mindemellett
egyetlen gyerek sem születik félős nyuszinak. Minden fiú és lány természeténél
fogva kíváncsi és kalandra éhes. Fel akarja fedezni a világot. Mégis
megtörténhet, hogy némely gyermek később félelmeitől indíttatva csak biztosra
szeretne menni. Az ok gyakran a hiányzó tapasztalatban keresendő. A félős
gyerekek gyakran nem elégítették ki megfelelően az élményéhségét. Az ember
bátorsága és magabiztossága már korán eldőlhet, s gyakran a neveltetés
határozza meg öntudatlanul azt az utat, amelyen gyermekeik járni fognak.
Pontosan azok a szülők teszik a legrosszabb szolgálatot gyerekeiknek, akik
hajlamosak arra, hogy minden félelemtől, erőfeszítéstől és kellemetlenségtől
megóvják őket.
A FÉLELMEKKEL
SZEMBESÜLNI KELL!
Csak az tanulja
meg legyőzni félelmeit, aki konfrontálódik velük! Ha nehéz is elviselniük a szülőknek,
néha bele kell engedniük a csemetéket kockázatos helyzetekbe, mert a gyermeki
fejlődésben elengedhetetlen lépés, hogy a kicsik kipróbálhassák fizikai
képességeiket, s hogy félelmeiket maguk mögött hagyhassák. Ha az a véleményem,
hogy valamit nem tudok megoldani, mégis túlteszem magam a problémán, hatalmas
lépést teszek előre saját fejlődési folyamatomban. Egy ilyen lépés bizalmat
kelt és bátorít az új dolgokkal való szembesülésre. Minden alkalommal, amikor a
felfedezési vágy győzedelmeskedik a félelem felett, a gyermek egója és öntudata
erőteljes sikerélményben részesül. Aki saját fejlődésében sem elég bátor,
megkockáztatja, hogy gyermeke is gyengévé válik, mert nem ismerheti meg saját
korlátait, s nem válhat erőssé a félelmeivel szembeni harcban. A félelem
ragályos, mint az influenzavírus, s nem ritkán késői következményekkel is jár:
hiányzó önbizalom s a kapcsolatoktól való félelem követheti.
Aki a
gyerekeket távol tartja a fejlődéssel együtt járó félelmektől, az a félelemtől
való félelemre neveli őket: tehetetlenné, függővé és a félelem támadásaival
szemben védtelenné. A bátortalan szülő gyermekét is elbizonytalaníthatja. A gyerekek szüleik
példáját követve nőnek fel. Ha apa és anya kellemetlen érzéseit túlságosan
kimutatja például a pókokkal, az orvosnál tett látogatással vagy idegenekkel
szemben, akkor megnő annak a veszélye, hogy a gyerekek átveszik félelmeiket. Csak
aki konfrontálódik a félelemmel, tanul meg túljutni rajta.
BÍZTASSUK,
BÁTORÍTSUK!
A gyermekeknek
bíztatásra van szüksége ahhoz, hogy túlnőhessenek magukon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése