Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2016. január 22., péntek

A GYERMEKKORI FÉLELMEK



A gyermekkori félelmek
A fa túl magas, a víz túl mély és a szomszéd gyerek túlságosan idegen - ha a gyerekek gyakran megszeppennek, annak különböző okai lehetnek. A pszichológusok megpróbálnak rávilágítani arra, mennyi és mekkora félelem az, ami még normálisnak mondható, s hogy a szülők mily módon tudnak segíteni gyermekeiknek.
A gyerekmedencében vidám pancsolás folyik, a gyerekek sikongatnak. Gondtalanul gázolnak a vízben, róják köreiket, sorban állnak a csúszdánál és csónakáznak a matraccal. A fedett medencében elszabadult a pokol. Csak a hatéves Judit nem vesz részt semmiben. A kis elsőosztályos törölközőjébe csavarva kuporog anyja mellett a napozószéken. Judit bátortalan, s mint oly sokszor, most sem segít a rábeszélés. Nem a víztől való félelem az egyetlen, ami gúzsba köti őt. "Judit sohasem volt túl bátor", meséli az anyukája. "Amikor kisebb volt, a játszótéren még a csúszdára sem merészkedett fel, mindig mellettem ült a padon. Legyen az az iskolában vagy születésnapi zsúron, mire ő erőt vesz magán, kisebb örökkévalóság telik el. Nem értem, miért ilyen félős."
FÉLELEM ÉS ÖRÖM EGYÜTT JÁR

A félelem ugyanúgy az élethez tartozik, mint az öröm. Sok szülőt tanácstalanná tesz az a felismerés, hogy a gyerekek is kedvetlenek, bizonytalanok és bátortalanok lehetnek, s hogy nem mindig vidámak és gondtalanok, ahogy azt elvárnánk tőlük. Hiszen semmit nem kívánunk magunknak annyira, minthogy gyermekeink gondtalanul élhessék az életüket. De verejtéktől nedves tenyerű, remegő térdű gyerekekkel már a legkisebbek között is találkozhatunk. Ha még annyira is szeretnék a szülők a félelemtől távol tartani csemetéiket, sokszor bizony tanácstalanok és nem tudják, mit tegyenek. Orvoshoz kell menni, ez a kislánynak rémálmokat okoz, az iskola minden reggel hasfájással indul, és az uszodai fejesugrás is félőssé teheti a gyerekeket. Pedig mindezek az események egytőlegyig az élethez, a valósághoz tartoznak.
A FÉLELEM FONTOS LÉTELEM!
Mindemellett nagyon is fontos, hogy a gyerekek ne csak hősiesen és bátran vegyék az akadályokat. A félelmek nélküli élet illúzió. Heves szívverés nélkül nem megy, s ennek jó oka van. A félelem, mint minden más pozitív és negatív érzelem is, egyszerűen az élethez tartozik. Védelmez, megerősít és szükséges a túléléshez. Aki kicsit visszafogottan fordul az ismeretlen felé, az nem teszi ki magát olyan könnyen annak a veszélynek, hogy vakon belesétál a csapdába. Van, aki szerint a bátorság csak a fantázia hiánya. A rámenősek azonban gyakran nem ismerik fel a kockázatokat. De a félelem nem csak biztonsági háló, amely megvéd bennünket a lezuhanástól. Bármilyen abszurdnak is hangzik, megtanít bennünket arra, hogyan egyensúlyozzunk a kötélen. S akkor a legeredményesebb, ha legyőzése által kitágítjuk korlátainkat.
SZELLEMEK, BOSZORKÁNYOK, GONOSZ ÁLLATOK
A gyermeki borzongás teljesen normális dolog. Tehát nem az a probléma, ha a gyerekek néha bizonytalanok és bátortalanok. A félelmet kell tapasztalniuk ahhoz, hogy az életben megállhassák a helyüket. A kor és a fejlettségi szint szerint a félelemmel teli látomások különböző alakot öltenek.
a Míg a legkisebbek mindentől megborzonganak, ami félelmetesnek tűnik számukra, mint például az árnyékok a falon, sötét bútorok vagy egy lebegő függöny, addig a négyévesek világába bevonulnak a fantáziaalakok: szellemek, gonosz állatok, boszorkányok.
a Iskoláskortól a félelmek még reálisabbá válnak: gyilkosok, emberrablók, szexuális bűntények elkövetői játsszák a főszerepet.
Ehhez járul még az a félelem is, hogy az iskolában helyt kell állni, s hogy összeveszhetnek a velük egykorúakkal. A gyermeki félelmeknek nem kell aggasztania a szülőket, bátorítanak a pszichológusok. Probléma csak akkor alakul ki, ha a gyerekek nem tudják, hogy álljanak ellen szorongásaiknak, s ha csupa-csupa félelemből már egy lépést sem mernek tenni.
"ÖRÖKLŐDIK?"
A szülők gyakran ruházzák át félelmeiket gyerekeikre. Tény, hogy néhány gyerek félénkebb és bátortalanabb, mint többi társa. Kevesebb kockázatot vállal, s csak ritkán bízik meg képességeiben: számára a fa mindig túl magas, a víz túl mély, a szomszéd gyerek túlságosan idegen és a matekdolgozat túl nehéz. Mindemellett egyetlen gyerek sem születik félős nyuszinak. Minden fiú és lány természeténél fogva kíváncsi és kalandra éhes. Fel akarja fedezni a világot. Mégis megtörténhet, hogy némely gyermek később félelmeitől indíttatva csak biztosra szeretne menni. Az ok gyakran a hiányzó tapasztalatban keresendő. A félős gyerekek gyakran nem elégítették ki megfelelően az élményéhségét. Az ember bátorsága és magabiztossága már korán eldőlhet, s gyakran a neveltetés határozza meg öntudatlanul azt az utat, amelyen gyermekeik járni fognak. Pontosan azok a szülők teszik a legrosszabb szolgálatot gyerekeiknek, akik hajlamosak arra, hogy minden félelemtől, erőfeszítéstől és kellemetlenségtől megóvják őket.
A FÉLELMEKKEL SZEMBESÜLNI KELL!
Csak az tanulja meg legyőzni félelmeit, aki konfrontálódik velük! Ha nehéz is elviselniük a szülőknek, néha bele kell engedniük a csemetéket kockázatos helyzetekbe, mert a gyermeki fejlődésben elengedhetetlen lépés, hogy a kicsik kipróbálhassák fizikai képességeiket, s hogy félelmeiket maguk mögött hagyhassák. Ha az a véleményem, hogy valamit nem tudok megoldani, mégis túlteszem magam a problémán, hatalmas lépést teszek előre saját fejlődési folyamatomban. Egy ilyen lépés bizalmat kelt és bátorít az új dolgokkal való szembesülésre. Minden alkalommal, amikor a felfedezési vágy győzedelmeskedik a félelem felett, a gyermek egója és öntudata erőteljes sikerélményben részesül. Aki saját fejlődésében sem elég bátor, megkockáztatja, hogy gyermeke is gyengévé válik, mert nem ismerheti meg saját korlátait, s nem válhat erőssé a félelmeivel szembeni harcban. A félelem ragályos, mint az influenzavírus, s nem ritkán késői következményekkel is jár: hiányzó önbizalom s a kapcsolatoktól való félelem követheti.
Aki a gyerekeket távol tartja a fejlődéssel együtt járó félelmektől, az a félelemtől való félelemre neveli őket: tehetetlenné, függővé és a félelem támadásaival szemben védtelenné. A bátortalan szülő gyermekét is elbizonytalaníthatja. A gyerekek szüleik példáját követve nőnek fel. Ha apa és anya kellemetlen érzéseit túlságosan kimutatja például a pókokkal, az orvosnál tett látogatással vagy idegenekkel szemben, akkor megnő annak a veszélye, hogy a gyerekek átveszik félelmeiket. Csak aki konfrontálódik a félelemmel, tanul meg túljutni rajta.
BÍZTASSUK, BÁTORÍTSUK!
A gyermekeknek bíztatásra van szüksége ahhoz, hogy túlnőhessenek magukon.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése