Talán abból a tényből indulnék ki hogy egy megvizsgált betegért minden felelősség téged terhel,legyen az szakmai,etikai vagy akár jogi vonatkozású. Ez a köztudatban is jól ismert szempont és nagyon nagy felelősséget ró a kezelő orvosra legyen az felnőtt vagy beteg gyermek. Visszaemlékszem hogy amikor mozielőadáson voltunk volt olykor –olykor egy beszólás előadás közben hogy pl Grósz doktor urat kérjük az előcsarnokba-
A lemondást az áldozatkészséget azt már az orvosi egyetemen vállaltuk,ami aztán állandósult az egész szakmai tevékenységünk Folyamán.
A gyermekgyógyászati gyakorlatnak azonban mégis van egynéhány jellemzője az orvosi sürgősségi ellátás időben való rögzítését tekintve-
A gyermekkorban sokszor elképesztően gyorsan következnek be a szövődmények,vagy kerülnek katasztrofális helyzetbe az életfontosságú szervek működései. Amikor igényelik a szülők azonnal menni kell így sokszor elkerülhetjük a sokszor előálló kellemetlen vádaskodásokat vagy elhúzódó jogi elmarasztalásokat. A gyermekpatológia nem olyan igényű mint pl-egy krónikus szívelégtelenségben szenvedő 8o éves beteg-amire egyesek azt mondják 1-2 óra múlva ott leszek.
Főként az újszülött vagy 3-4 hónapos korú csecsemők-ugyancsak az ilyen szempontból ebbe a kategóriába esnek.
A mindenért –aggódó-anyukák akik minden minimális panaszért azonnal orvosi ellátást igényelnek. A hosszú orvosi gyakorlatom arra késztet hogy tekintettel kell lenni az –anyai megérzésre-/instinctio maternis/mert bizony ez nem egyszer beigazolódik.
Ha kiépített pacientúrád van már egy visszautasított vizsgálat a paciens elvesztéséhez vezethet.
Külön fejezet a –neurotikus környezet-igényeiknek a kielégitése sokszor kevésbé igazolt esetekben .Ezeknek a megoldása ha elfogadták paciensnek,egyéni elbírálás alá esik.
Megalapozott vagy alapozatlan indokkal igényelt vizsgálatot lássunk el azonnal mondjunk le életünk egyes kegyes adományairól és –VIZSGÁLJUK MEG A GYEREKET. #1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése