Agyhártyagyulladás:
tünetek, kezelés
Avagy ismerjük
meg azt, amitől félünk!
Az agyhártya-gyulladás az a kórkép,
amelyről az átlagember alig valamit tud, és amit tud, az sokkal inkább pánikot,
félelmet keltő, mint a valóságot híven tükröző információ.
h i r d e t é s
Napjaink egyik
vezető híranyaga valamennyi televíziós-és rádiócsatorna híradójában, valamennyi
napilap az első oldalon foglalkozik vele. Azzal a kórképpel, amelyről az
átlagember alig valamit tud, és amit tud, az sokkal inkább pánikot, félelmet
keltő, mint a valóságot híven tükröző információ. Természetesen a GYÓGYHÍREK,
mint viszonylag kis példányszámú lap nem vállalkozhat arra, hogy gyökeresen
megváltoztassa a hazánkban lassan már-már eluralkodó pánikhangulatot.
Tekintettel azonban arra, hogy főként gyermekes szülők olvassák ezt az újságot,
és hogy sajnos a gyermekek korosztálya is igencsak érintett ebben a kérdésben,
kötelességünk, hogy ezzel a témával foglalkozzunk.
Az
elkövetkezőkben nem várjanak részletes számadatokat arról, hogy kik, mikor,
hogyan betegedtek meg Magyarországon gennyes agyhártyagyulladásban, hiszen ezt
nap mint nap olvashatják a napilapok hasábjain. Inkább megpróbálunk közérthető
formában néhány alapvető tudnivalót leírni az agyhártyagyulladás tüneteiről, a
betegség lefolyásáról, a kórokozókról, a betegség terjedésének módjáról.
Reméljük, hogy ezzel segítünk olvasóinknak, hogy a sok-sok téves és
félinformáció helyett valóban pontos ismereteket szerezhessenek erről a
valamennyiünket érdeklő és érintő betegségről, és segítsünk abban, hogy a
mindenkiben érthetően kialakult félelmeket eloszlassuk.
Először is, mi
tulajdonképpen ennek a betegségnek a lényege, és hogyan keletkezik? A gyulladás
a meningitis esetében a lágy agyhártya(ák) gyulladását jelenti, vagyis a
kórokozó a központi idegrendszerbe kerül, azt betegíti meg. Eközben számtalan
biokémiai folyamat zajlik le, melyek során többféle, részben a kórokozó,
részben saját immunrendszerünk által termelt anyag, fehérvérsejt stb. gyűlik a
gyulladás helyére, az agyhártyára, és ott különböző reakciókat eredményez.(pl.
vérbőség, vizenyő, szövetkárosodás stb.) Ezeknek a folyamatoknak a
következményei jelennek meg a klinikai tünetek formájában. Ezeket észleli a
beteg, és ezek alapján születik meg az első vizsgáló orvos diagnózisa, melyet a
laboratóriumi vizsgálatok tesznek bizonyossá.
Sajnos azonban
a klinikai tünetek nem minden esetben vetik fel egyértelműen az idegrendszeri
gyulladás lehtőségét, mert hasonlatosak lehetnek a télen egyébként gyakori
influenza-szerű megbetegedések tüneteihez. Van azonban néhány alapvető
jellemző, melyek fennállása a laikusokban is fel kell, hogy vesse, a betegség
az idegrendszert is érintheti.
Ezek a tünetek
a következők:
- Általában magas láz
- Erős fejfájás
- A tudati állapot zavartsága (a beteg nem reagál a helyzetnek megfelelően, vagy egyáltalán nem reagál az ingerekre, esetleg csak fokozottan aluszékony, vagy éppen ellenkezőleg túlzottan nyugtalan, csecsemőknél vigasztalhatatlan, semmire sem szűnő, magas, sipító hangú sírás jelentkezhet)
- A beteg elesett, rossz általános állapotú, közérzete rossz, a gyermek nem játszik, fekszik, nem eszik, nyűgös, nyugtalan, vagy folyamatosan alszik.
- Járása bizonytalanná válik, szédül, hányingere van, hány.
- Esetleg látászavarról számol be.
- Lefektetve típusos esetben jellegzetes módon fekszik, ún. vadászkutya-tartásban (oldalán fekszik, lábait sokszor felhúzva, fejét hátraszegi, és ellenáll, ha előre akarjuk hajlítani)
- Súlyos esetben a testén kiütések jelennek meg, melyek száma gyorsan nő. Ezek a kiütések valójában apró bevérzések, melyek rendkívül súlyos állapotra utalnak.
- Összességében, ami leginkább jellemző az agyhártyagyulladások minden formájára, függetlenül attól, hogy milyen kórokozó okozza, az a folyamat rendkívül gyors előrehaladása, gyakorlatilag az órák alatt bekövetkező rosszabbodás, mely a megfelelő orvosi kezelés nélkül többnyire végzetes.
- Éppen ezért a felsorolt tünetek bármelyikének észlelésekor egyértelműen az tanácsolható a szülőknek, hogy azonnal vigyék orvoshoz a gyermeket, aki ezután speciális klinikai vizsgálatokkal megerősíti, vagy elveti a meningitis diagnózisát.
Amennyiben az
agyhártyagyulladás gyanúja az első orvosi vizsgálat alapján nem zárható ki, a
beteg kórházba, lehetőség szerint fertőző osztályra kerül, illetve olyan
osztályra, ahol a megfelelő elkülönítése a többi beteg védelmében lehetséges. A
biztos diagnózist a laboratóriumi vizsgálatok, elsősorban az agyfolyadék
(liquor) különböző vizsgálatai alapján lehet felállítani. Így lehet különbséget
tenni a vírus, illetve a baktérium okozta agyhártyagyulladás között, illetve a liquor
tenyésztésével a kórokozó baktériumot lehet pontosan azonosítani. Mivel ez
utóbbi 1-2 napot vesz igénybe, de addig a kezeléssel nem lehet várni, már az
első agyfolyadék vizsgálatok, a klinikai kép és a különböző ún. gyorstesztek
alapján megkezdhető a beteg gyógyítása.
A gyógykezelés
valamennyi gennyes agyhártyagyulladásos esetben igen komplex, intenzív ellátást
igénylő feladat, melyre kizárólag csak jól felszerelt kórházi körülmények
között kerülhet sor. A kezelési elvekre vonatkozó szakmai irányadások
gyakorlatilag egységesnek tekinthetők az egész országban, s ezen előírások
megegyeznek a nemzetközi gyakorlatban a világ fejlett országaiban alkalmazott
és eredményes gyógyító elvekkel. A gyorsabb és pontosabb diagnosztikának, az
egyre modernebb gyógyszereknek, az intenzív therápia fejlődésének és a
rehabilitációnak köszönhetően napjainkban a gennyes agyhártyagyulladás okozta
halálozás csökken, és csökken a komolyabb idegrendszeri károsodások (pl.
nagyothallás) kialakulása.
A jelenlegi
magyarországi probléma kapcsán sokan valószínűleg életükben először
szembesültek azzal, hogy ez a betegség hazánkban, bár igen kis számban, de
minden évben előfordul, és bizony vannak halállal végződő esetek is. Azt
gondolom, sok betegséggel kapcsolatban vagyunk így, hogy el sem tudjuk
képzelni, hogy mi, vagy hozzátartozóink elkaphatják, megbetegedhetnek benne.
Szintén a mostani események hívták fel arra a figyelmet arra, hogy milyen
sokféle kórokozó lehet ugyanannak a betegségnek a hátterében, és hogy bizony
vannak olyanok ezek között, melyek terjedése emberről emberre a többinél
gyorsabb, kifejezettebb, vagyis ami járványos megbetegedést is okozhat. Melyek
ezek?
Agyhártyagyulladást
okozhatnak baktériumok és vírusok. A vírusok okozta megbetegedés sokkal
enyhébb, sokkal jobbindulatú, mint a bakteriális. Ezek közé tartozik például a
kullancsok által terjesztett vírusok okozta agyhártya és agyvelő gyulladás. De
számtalan enterovírus, mumpsvírus, egyes baktériumok, gombák is okozhatják ezt
az ún. limfocitás meningitist. A kullancsencephalitis ellen már évek óta
forgalomban van aktív és passzív immunizálásra alkalmas védőoltás. Ilyen
vírusos agyhártyagyulladás jelentkezett járványos formában tavaly Romániában.
A baktériumok
okozta gennyes agyhártyagyulladás (meningitis purulenta) okozza hazánkban most
a riadalmat. Az előzőekben ennek e tünettanát, kórlefolyását vázoltam. De ezt a
kórképet is nagyon sokféle baktérium okozhatja, és ezek közül csak néhány
ölthet járványos formát.
Gyerekekről
lévén szó, tudnunk kell, hogy minden korcsoportnál más-más baktérium okoz
elsősorban agyhártyagyulladást.
- Újszülöttkorban legjellemzőbb a Escherichia coli (bélben élő baktérium), a "B" csoportú Streptococcus (a szülőcsatornából kerülhet az újszülött szervezetébe, ha az anya baktériumhordozó)
- Csecsemő-és kisgyermekkorban
- Haemophilus influensae b (jelenleg már kötelezően védőoltást kapnak ellene a csecsemők)
- Neisseria meningitidis (meningococcus , több, mint 10 altörzse ismert, közülük elsősorban az "A" és "C" tipusok felelősek a komolyabb járványokért. Hazánkban főleg a "B" típus található meg, amely az egyedien előforduló (sporadikus) esetekért felelős.)
- Streptococcus pneumoniae (az ún. lebenyes tüdőgyulladás gyakori kórokozója)
Láthatjuk
tehát, hogy a gyermekeknél különösen nem egységes ez a kórkép, habár a klinikai
tünetek gyakorlatilag azonosak. Mivel azonban különbözőek a kórokozók, így
eltérő a védekezés módja és a gyógykezelés is.
Az újszülöttek
fertőzése mindig a közvetlen környezetből, az anyától, az ápoló személyzettől
ered. A "B" csoportú streptococcus a termékeny nők igen magas
százalékában a hüvelyben megtalálható, azonban csak nagyon kis arányban jut át
a gyermekbe, és ezek közül is csak minimális esetben okoz megbetegedést. De a
kórkép veszélyessége miatt ma már a legtöbb terhesgondozóban ellenőrzik, hogy a
várandós mama nem hordozó-e, és ha igen, akkor megfelelő prevenciót végeznek a
szülés előtt.
A haemophilus
influensae b elleni védőoltás kötelezővé és ingyenessé tétele nagy eredmény
volt az elmúlt évben, hiszen egy valóban súlyos betegség vált ezzel
kivédhetővé. Magyarországon ez a baktérium okozza a csecsemők és kisgyermekek
agyhártyagyulladásának legnagyobb részét. Második helyen áll a jelenlegi
járvány kapcsán sokat emlegetett meningococcus. Ez egy tokos baktérium, mely
csak az embert betegíti meg, cseppfertőzéssel terjed, sok egészséges ember
hordozhatja, a megfertőzöttek 99,5 %-ban csak jelentéktelen felsőlégúti
megbetegedést okoz, és csak 0,5 %-ban jut át az ún. vér-agy gáton és bejutva a
központi idegrendszerbe kialakul a meningitis purulenta. A vér-agy gát egy
olyan védelmi vonala a szervezetnek, ami számos anyagnak, többek között
kórokozóknak is meggátolja a bejutását az agyba. Ennek a gátnak az épsége
szoros kapcsolatban van az immunrendszerünk épségével. Amikor az ellenállásunk
jelentősen legyengül, legeslegelsősorban akkor van esély arra, hogy pl. a
meningococcus átjuthasson ezen a vér-agy gáton, és betegséget okozzon.
Immunrendszerünk
karbantartása nemcsak az agyhártyagyulladás kivédése, de az évnek ebben a
szakában gyakori felső légúti betegségek és influenza-szerű megbetegedések
elkerülésében is fontos. Kétségtelen tény, hogy a legyengült szervezet könnyen
megfertőződik a légúti betegséget okozó baktériumokkal, vírusokkal, és ezen
első betegség miatt kialakuló további ellenálló-képesség csökkenés azon
kórokozók számára is lehetővé teszi a megtelepedést, amelyek egyébként az
egészséges szervezetre nézve csak minimális veszélyt jelentenek.
A felső légúti
megbetegedések, és a gennyes agyhártyagyulladás számunkra most lényeges
kórokozói (haemophilus, meningococcus, pneumococcus) mind cseppfertőzéssel
terjednek. A cseppfertőzés elsősorban a zsúfolt, rosszul szellőző helységekben
jelent veszélyt (pl. tömegközlekedési eszközök, várótermek, de a
bevásárlóközpontok, mozik is.) Vagyis minden olyan hely, ahol sok ember van egy
légtérben huzamosabb ideig, és a szellőztetés nem kielégítő. Természetesen a
különböző kórokozók terjedésének, fertőzőképességének mértéke különböző,
ahogyan különböző az emberek fogékonysága is a betegségekre. Például nagyon
nagy a tovaterjedés, megfertőződés valószínűsége az influenza vírus esetében.
Ugyanakkor a meningococcusnál a tovaterjedés valószínűsége csak 50 %, és a
megfertőződés esetén a betegség kialakulásának valószínűsége még ennél is
sokkal kisebb, mindössze 0,1 %. Vagyis, ha 1000 ember szervezetébe bejut a
meningococcus naktérium, akkor csak 1 lesz közöttük, akinél agyhártyagyulladást
fog okozni.
Összességében
tehát mit tehetünk mi azért, hogy megvédjük gyermekeinket és magunkat ettől a
betegségtől és mit tettek, illetve tesznek a járványügyi szakemberek?
Minden fertőző
betegség elterjedésének megelőzésében a legfontosabb, hogy mindazokat, akik
hordozhatják a kórokozót, el kell különíteni a többi egészséges embertől. Ez az
ő érdeküket is szolgálja, mert így lehetséges, hogy valamennyi potenciálisan
fertőzött egyén a megfelelő orvosi ellátást időben megkaphassa, illetve, hogy a
jelen esetben megelőzésképpen adható gyógyszert biztosan megkapja. Ennek az
éremnek a másik oldala az, amit az egészséges emberek tehetnek a megelőzés
érdekében. A fertőzöttek, illetve baktériumhordozók családtagjai szintén a
megelőző gyógyszeres kezelést kapják meg, így náluk a megbetegedés nem várható.
Mivel ez a kezelés tulajdonképpen a meningococcus baktériumot távolítja el a
torokflórából, ezzel a továbbfertőzés lehetősége is megszűnik.
Az utóbbi
években fejét felütő egy-egy járvány komolyan felvetette a meningococcus elleni
védőoltás szükségességét, legalábbis a fokozottabban veszélyeztetett (pl.
károsodott immunrendszerű) csoportok körében. Ezen a helyen nem feladatunk, és
nem is vagyunk hivatva arra, hogy az oltás bevezetése ellen, vagy mellette
kardoskodjunk. Tudni kell, hogy ez a megbetegedés egyedi előfordulású
hazánkban, a járványt okozó törzs csak extrém ritkán okoz megbetegedést, de
vannak olyan embercsoportok, akiknél a veszélyeztetettség fokozottabb. Az átlag
egészséges lakosság esetében azonban, mint a fenti számadatok mutatják a
megbetegedés valószínűsége sokkal kisebb. Ezért inkább a gyógyszeres prevenciónak
van jelentősége a fertőzésveszélynek kietetteknél, illetve az általános érvényű
megelőző intézkedéseknek, mint pl. a cseppfertőzés lehetőségének csökkentése,
zsúfolt helyek kerülése, az immunrendszert gyengítő erős fizikai megterhelés
kerülése, kielégítő táplálkozás, vitaminfogyasztás fokozása. A védőoltás
alkalmazása elsősorban az immundeficiens betegeknél, és esetleg a zsúfolt
környezetben, a szokásosnál rosszabb körülmények között élőknél (pl.
sorkatonák) lehet indokolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése