AZ AGYHÁRTYA GYULLADÁS TÜNETEI ÉS KEZELÉSE

Agyhártyagyulladás tünetei gyerekeknél

Agyhártyagyulladás (meningitis) tünetei és kezelése gyerekeknél

Az agyhártyagyulladás, vagy meningitis a leggyakoribb központi idegrendszeri fertőzéses megbetegedés. Az agyhártyagyulladás során a kórokozó az agyat körülvevő “burkot” támadja meg.

Az agyhártyagyulladás leggyakoribb kórokozói:

A bakteriális eredetű, vagy más néven gennyes agyhártyagyulladás leggyakoribb kórokozója gyermekekben a meningococcus, pneumococcus, vagy haemofilus influenzae  baktérium.

Újszülötteken a szülés közben történ fertőzések következményeként a streptococcus, E. coli és a Listeria monocytogenes. Ezeken kívül persze más baktériumok is okozhatnak agyhártyagyulladás betegséget.

A vírusos vagy más néven savós agyhártyagyulladás lehet elsődleges vagy másodlagos. Az utóbbi esetben az agyhártyagyulladás csak részjelensége a más szerveket betegítő vírusfertőzésnek.

Agyhártyagyulladás kísérheti a mumps, enterovírus, adenovírus, kanyaró, herpesz, bárányhimlő, vagy mononukleózis  vagy influenza fertőzést. Nem gennyes (savós) agyhártyagyulladást okozhat a Lime-kór kórokozója, vagy nagyon ritkán gombák.
 

Az agyhártyagyulladás járványtana:

A bakteriális eredetű agyhártyagyulladás lappangási ideje 2-5 nap. A felsorolt baktériumok felelősek a felső légúti hurutok, és a fül orr gégészeti gyulladásos betegségek nagy részéért. A betegség mechanizmusa az, hogy a felső légúti hurut során vérbe került kórokozó a vérből bekerül a liquor (agyvíz) keringésbe, és az agyhártyán megtelepedve betegséget okoz. Mivel a betegség felső légúti huruttal kezdődik, az orr és torokváladék által fertőz cseppfertőzéssel.

A fül- orr gégészeti betegségek (pl középfülgyulladás, vagy mastoiditis), az anatómiai közelség miatt szintén gyakran okoznak bakteriális agyhártyagyulladást.

A vírusos agyhártyagyulladások esetén a sokféle kórokozónak köszönhetően nem lehet egyértelmű terjedési szabályokat megfigyelni. A kórokozó az esetek zömében ki sem derül, mert csak a szerológiai és vírustenyésztési speciális vizsgálatokkal lehet kimutatni, ami időigényes vizsgálat és a betegség az eredményig sokszor meggyógyul. Az esetek mintegy felében nem derül ki, hogy mely vírus volt a felelős az agyhártyagyulladás kialakulásáért.

Az agyhártyagyulladás tünetei:

A bakteriális agyhártyagyulladás rendszerint hurutos tünetekkel kezdődik, torokfájással, náthával. A meningitis szakasza hirtelen magas lázzal, fejfájással hányással kezdődik, majd kialakulnak a meningeális izgalmi jelek. Tarkókötöttség, nagyfokú elesettség, aluszékonyság léphet fel. A beteg vadászkutya fekvésben helyezkedik el az ágyban.  A sírási hang megváltozása figyelmeztető jel lehet: jellemző a vigasztalhatatlan, bántóan éles “fejhangú” sírás”. Megfigyelhető a viselkedés megváltozása, a beteg kedvetlen, arca és tekintete kifejezéstelen. Görcsök léphetnek fel, hasfájás jelentkezhet. Az állapot és a tudatzavar gyorsan rosszabbodhat, súlyos esetekben kóma, légzési és keringési elégtelenség léphet fel az agyhártyagyulladás következményeként.
 

A csecsemők agyhártyagyulladása nagyon tünetszegényen is folyhat, néha csak bizonytalan tünetek észlelhetők, esetleg a kidomborodó kutacsok jelzik csak a koponyán belüli nyomásfokozódást. Kicsik esetén az sem ritka, hogy viharos gyorsasággal jelennek meg az agyhártyagyulladás jellemző tünetei, előzmények nélkül. Ez a forma gyors lefolyás miatt elég bizonytalan kimenetelű még napjainkban is.

A vírusos agyhártyagyulladás tünetei hasonlóak, de a bevezető tünetek és a betegség kifejlődése a kórokozótól és az alapbetegségtől függően más és más. Amennyiben a kórelőzményben vírusfertőzés szerepel, és agyhártya izgalmi tünethez hasonlító tünetek jelentkeznek, mindenképpen gondolni kell vírusos agyhártyagyulladásra.

Az agyhártyagyulladás diagnózisa:

Az orvos a tünetek alapján valószínűsíti a diagnózist. A vérvétellel képet kap a szervezet állapotáról, illetve a vérkép eredménye irányt mutat, hogy a kórokozó vírus vagy baktérium. Képalkotó vizsgálatokkal (CT,MR kicsiknél koponya ultrahang) kereshetik az elváltozásokat a koponyán belül. A végleges diagnózist a gerincvelő folyadék (liquor) vizsgálata támasztja alá. Az eljárást mellyel a liquort kinyerik, gerinccsapolásnak nevezik (lumbalpunctio).

Az agyhártyagyulladás kezelése:

A kezelés két legfőbb összetevője a kórokozó elpusztítása, illetve az agyi keringés helyreállítása, hogy megszűnjön a koponyán belüli nyomásfokozódás.

Bakteriális fertőzés esetén erős antbiotikum terápia szükséges, melyeket intravénás formában juttatnak a szervezetbe. Gyulladás és agyoedema csökkentő eljárásként szteroidokat, vízhajtó kezelést stb. alkalmaznak. A hányások miatt folyadékpótlás és a sav-bázis egyensúly ellenőrzése és rendezése is a terápia része. Az agyhártyagyulladás tüneti terápiájának része a  görcs ellenes kezelés, láz és fájdalomcsillapítás.

A vírusos savós agyhártyagyulladás terápiája hasonló, ám mivel a vírust a szervezet győzi le, antibiotikumra nincs szükség. Egyes vírusok ellen léteznek antivirális szerek, melyeket ha sikerült beazonosítani a kórokozót, alkalmazhatnak.

A gyermekkori agyhártyagyulladások kórházban kezelendők, súlyosságtól függően nem ritka az intenzív osztályos megfigyelés és ápolás.

Az agyhártyagyulladás szövődményei:

Antibiotikumok
Védőoltások
Fertőző betegségek
(Új lapon nyílnak meg)

Tartós központi idegrendszeri elváltozásokat, agyideg, látó és hallóideg sérülést, mozgászavart okozhat.

Visszamaradhat értelmi fogyatékosság, viselkedészavarok, vagy epilepszia is.

A gennyes folyamat szövődménye lehet a szeptikus állapot.

A bakteriális agyhártyagyulladás általában súlyosabb lefolyású és kezelés nélkül halálos. A vírusos agyhártyagyulladások nagy része magától gyógyul.

A betegség kimenetele függ az életkortól és a kórokozótól.

Az újszülöttek és csecsemők körében a bakteriális agyhártyagyulladás az esetek 20-30%-ban tragikus kimenetelű, nagyobb gyermekek esetén már 98% meggyógyul.  A felnőttek 20-40 % nem éli túl a betegséget.

Az agyhártyagyulladás megelőzése:

A haemofilus influenzae, a streptococcus pneumoniae és a meningococcusok több vállfaja ellen létezik védőoltás. A kullancsok által terjesztett kórokozó ellen is létezik oltóanyag. A morbilli, mumpsz, és varicella vírusa elleni oltások is védenek a kórokozók által okozott agyhártyagyulladás ellen.

Az oltóanyagok többsége csak a gyakoribb alfajok ellen nyújtanak védelmet, így mellette előfordulhat megbetegedés. A sokféle kórokozó miatt a megelőzés szinte lehetetlen, így még napjainkban sem számít ritka betegségnek az agyhártyagyulladás #1 Dr.BauerBela

---