Mit kell tudni
dióhéjban a pajzsmirigyről és betegségeiről?
Több
évtizedes tapasztalatom alapján a betegek a következő kéréseket szokták
feltenni:
1. Mi
a pajzsmirigy, milyen hormonokat termel? Mi a pajzsmirigy feladata a szervezet
működésében?
A pajzsmirigy
kicsi, 20-40 g nagyságú, jelentéktelen, különösebb törődést nem igénylő szerv -
gondolják sokan, pedig helytelen működése minden alapvető életfolyamatunkra, és
ezáltal az egész szervezetünkre kihat.
A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő
belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont
trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel. Ezek
mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH)
keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy
által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet
anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működésért, a
fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén
fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését csökkentik a
koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi
idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és
nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés) állapotunkat is.
Fontos tudni,
hogy jóllehet a T3 és a T4 , a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni,
azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További
gond, hogy az un. normál (referencia értékeket) nem a hazai
körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai
különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. Fontos tudni azt is, hogy a
hormonoknak a mennyiségét mérik, azonban azok funkcióját nem. Erre jó és
gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon)
szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt
a hajnali órákban). A TSH biológiai "erőssége" is
egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok),
betegségek (pl. láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos,
de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
2. Mi
a golyva (strúma)? Mi a jód szerepe a pajzsmirigy működésében?
A strúma a
pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti. A növekedés lehet a pajzsmirigy
egyenletes, amely érinti mind a két lebenyt, esetleg a középen lévő összekötő
részt ("isztmusz"-t). A növekedés mértéke eltérő lehet az alig
nagyobbtól a már nyelési és légzési zavarokat okozó méretig. Az esetek másik
részében csak az egyik részre lokalizálódó göb jelenik meg a mirigyben. A
strúma gyakran látható, tapintható. Alapvető elv: soha nem szabad az orvosnak
megfeledkeznie arról, hogy a beteg nyakát megtekintse és megtapintsa! A
pajzsmirigy méretéről, göbeiről további információt nyújthat az ultrahangos
vizsgálat. Fontos tudni, hogy az ultrahangos vizsgálat nem helyettesítheti a
beteg panaszainak megismerését és tapintást.
A T3 és a T4
hormon képződése a pajzsmirigyben zajlik. A magzat 12. hetétől már képes saját
hormontermelésre. A folyamat alapja, hogy a szervetlen jód beépül szerves
formába és ott raktározódik a "tireoglobulin" nevű nagy
fehérje molekulában. Amennyiben a szervezet számára nem áll rendelkezésre
elegendő jód, akkor a hormonképződés károsodik. A jódhiányos területeken ezért
alakult ki a golyva és a következményes kretenizmus. Napjainkba a világméretű
programnak köszönhetően a jódhiány lényegesen visszaszorult. A jód hiányában
kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig
fokozza a pajzsmirigy működését stimulálja osztódásra a sejteket, s ez a folyamat
golyvaképződéshez vezet.
Ebből az
következne, hogy a jódozással (a só jódozásával és jód tabletta bevitelével)
minden megoldható lenne. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy
azokban az afrikai országokban, ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták
gyakorlatilag eltűnt a kretenizmus és csökkent a göbös megbetegedések száma, de
ugyanakkor más természetű (autoimmun eredetű) betegségeké viszont
emelkedett. Fontos azt megjegyezni, hogy egészséges egyénekben a jódpótlás
alapvető, de az anorganikus jód bevitele (főleg túlzott formában!) káros
lehet. A hormonok képződésében lényeges szerepe van a "szabad oxigén
gyököknek" és az ezeket befolyásoló szelénnek. Sajnos Európa
szelénhiányos terület, ezért a szelén pótlása egészségesek számára is fontos. A
pajzsmirigy göbök lehetnek túlműködőek ("meleg"), ill.
csökkent funkciójúak ("hideg") göbök. Ezek eldöntése azonban
izotóp vizsgálattal lehetséges, amely képet alkot nem csak a pajzsmirigy
méretéről, hanem annak működéséről is. Már itt meg kell jegyezni, hogy a
bevezetőben említett autoimmun eredetű betegségek miatt nem elegendőek a
hormonok szintjének meghatározásai, hanem immunológia tesztek is szükségesek! (ezek
sajnos gyakran elmaradnak). Azt kell tudnunk, hogy a mirigy túl-, ill.
alacsony működése egy állapot. Az okok kiderítésében az immunológiai
vizsgálatok segítenek.
3. Melyek
a csökkent és a túlműködés tünetei és következményei?
Amikor a
pajzsmirigyhormon szintje még csak kismértékben tér el a normálistól, a tünetek
nem jellegzetesek, így általában nem is tulajdonítanak nekik jelentőséget.
Enyhe fáradékonyságon és a koncentrációs képesség romlásán kívül más nem
érzékelhető. Komolyabb esetben az anyagcsere lelassul, lassabb lesz a mozgás, a
beszéd, a gondolkodás is, érdektelenség alakulhat ki, ami könnyen összetéveszthető
a depresszióval. Aluszékonyság, hízás, szorulás, fázékonyság lesz jellemző, az
arc felpuffad, a haj ritkává és szárazzá válik, gyakran hullik is, csökkent a
libidó (nem vágy!), meddőség, menstruációs zavarok, végtagzsibbadás
magas vérnyomás, testszerte vizenyő (ödema) lépnek fel.
Ezzel ellentétben a pajzsmirigy túlműködik (hyperthyreosis),
ha a kelleténél több hormont termel. Ennek oka lehet a túl sok jódbevitel, a
pajzsmirigy jóindulatú sok hormont termelő daganata, mérgezés, fertőzés vagy az
agyalapi mirigy túlzott TSH-termelése. Leggyakoribb formája a Basedow-kór,
amely egy főleg nőket érintő autoimmun betegség, és a pajzsmirigy
megnagyobbodásával (golyva), valamint a hormonszint hirtelen
megemelkedésével jár. A szem kidülledése, izmainak duzzadása és kettős látás
kísérheti. A pajzsmirigy túlműködésének gyakori tünete a gyors mozgás, beszéd
és gondolkodás, szapora pulzus, szívritmuszavar, ingerlékenység, idegesség és
álmatlanság, jó étvágy mellett fogyás, hasmenés, izzadás, csökkent meleg tűrés,
valamint a meleg nedves bőr. A túl sok pajzsmirigyhormon nőknél cikluszavart
okoz, férfiaknál csökkenti a spermaképződést, így meddőséghez vezethet.
TSH-receptor elleni antitest meghatározás szükséges, mivel ez az antitest
felelős a betegség létrejöttéért (sajnos ennek meghatározása gyakran nem
történik meg).
4. Mik
azok az autoimmun betegségek? Melyek a pajzsmirigy autoimmun betegségei?
Az
immunrendszer feladata a szervezet saját szöveteinek és sejtjeinek ("integritásának")
védelme. Amennyiben ebben hiba támad, akkor az immunrendszer sejtjei és az
általuk termelt fehérjék (antitestek) saját szöveteik, "antigénjeik"
ellen támadnak és ez a sejtek működésének gátlásához, esetleg a működésük
növekedéséhez vezethet. Az autoimmun betegségeknek didaktikai okokból
elkülönítjük a szisztémás és az egy-egy szervre lokalizálódó szerv-specifikus
formáit. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy öröklődnek, főleg nőkben
fordulnak elő és gyakran társulnak egymással (pl. pajzsmirigybetegség cukorbetegséggel,
meddőséggel stb.) Az autoimmun eredetű szerv-specifikus
pajzsmirigybetegségeknek két fő formája ismert: az autoimmun
pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór.
A krónikus
autoimmun kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy
érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg
hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a
betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a
pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos.
Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is
szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a
tünetmentes forma ("szubklinikus") is jelentős rizikófaktora
számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el:
o
Hiperfunkciós stádium
A betegség
kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló
jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre ("destruktív
hyperthyreosis").
o
Hipofunkciós stádium
A betegség
kezdetétől számított 8. héttől 4-6 hónapig.
o
Regenerációs stádium
A betegség
kezdetétől számított 7-12 hónap.
o
Definitív stádium
Ha a
regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos,
enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett,
de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van).
A hypothyreosis
egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A
szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és
az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az
irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is
megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5 mU/l-re
csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus
hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának
fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető
lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis
megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e
pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét,
spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus
készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe
venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már
fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem
csökkent (élettani hormonértékek!). A kezelés szerencséra nem a műtét,
hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg
pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). "Ne a
laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget"!
A Basedow kór a
pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik
antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén
örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése,
strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A
betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest
pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már
gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy
működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6
hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat
gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem
elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is
szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp
kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a
szemtünetek kialakulásának kockázatát!
5. Melyek
a pajzsmirigy göbös betegségei?
A pajzsmirigy
göbös betegségei azért is fontosak, mert ide tartoznak a jó és rosszindulatú
daganatai is. Ezek egyrészt fokozott működéssel járó göbök lehetnek, amelyek
sok hormont termelnek ("meleg" göbök). Ezek kimutatásához a
pajzsmirigy megtapintása és hormon-meghatározások mellett izotópos vizsgálat is
szükséges. A túlműködés a hagyományos gátlószeres kezeléssel csak átmenetileg
gyógyítható (!), a készítmény elhagyása után a túlműködés ismét jelentkezik. A
végleges gyógyulás izotóp terápiától, esetleg műtéttől várható.
Fontos:
ezek nem autoimmun betegségek!
A rosszindulatú
daganatok nem járnak túlzott hormon-termeléssel, különböző méretű "hideg"
göbök formájában jelentkeznek. A diagnosztizálásukhoz az un. tumor marker (thyreoglobulin)
meghatározása és szövettani, citológiai vizsgálat szükséges ("vékonytű
biopszia"). Kezelésük műtéttel és izotóppal lehetséges.
A pajzsmirigy
bal lebenyében túl sok hormont termelő daganat u.n. "meleg göb"
Van-e kapcsolat a pajzsmirigy és a terhesség,
ismételt vetélések és a meddőség között? Társul-e a PCO-hoz?
A terhesség a
pajzsmirigy számára kihívást jelent, mert egyrészt megnövekszik a jódigény,
másrészt csökken az anyai jód hozzáférhetősége. Fokozódik a terhesség alatt a
pajzsmirigy hormonjainak lebomlása, másrészt a méhlepény (placenta)
által termelt hormon a hCG önmagában fokozza a terhes pajzsmirigyének méretét
és funkcióját egyaránt. Ebből következik, hogy a TSH szint az első
trimeszterben (három hónapban) alacsonyabb ("fiziológiás
hiperthyreosis"), ezért a perifériás hormonok (T4 szint)
meghatározása nélkül a TSH nem elegendő a pajzsmirigy funkció megállapításához.
A magzat
fiziológiás transzplantátum, amelynek kilökődését számos védő genetikai,
immunológiai és hormonális mechanizmus akadályozza. Ezen védő faktorok eredményeképpen
az autoantitestek titere a terhesség alatt általában csökken, a szülést
követően viszont emelkedik. Amennyiben ez a fiziológiás védő mechanizmus sérül (genetikai
és környezeti faktorok miatt), akkor a szülést követő 3-12 hónap múlva
autoimmune gyulladást (post-partum thyreoiditis) alakulhat ki a szülések
3-17 %-ban. Ennek népegészségügyi jelentőségét az adja, hogy ez a betegség a
hypothyreosis egyik leggyakoribb oka, korai felismerése azért is fontos, mert
szubklinikus formában is jelentos rizikófaktora lehet menstruációs és
fertilitási zavaroknak, spontán abortuszoknak, az újszülöttek mentális
retardációjának, az anya későbbi szívbetegségeinek. Bebizonyosodott az is, hogy
policistás petefészek betegségségben (PCO) szintén gyakori az autoimmun pajzsmirigy
gyulladás.
A jódhiánynak
és a fokozott jódbevitelnek speciális szerepe van pajzsmirigybetegségekben. A
hazai adatok azt mutatják, hogy a terhesek 56,3 %-ában jódhiány mutatkozott és
a jód pótlására a gravidák közel felében napi 100-150 µg-ot meghaladó jódid
dózisra volna szükség. A csökkent jódbevitel következtében a gravida
pajzsmirigyhormon képzése a normálisnál viszonylag alacsonyabb. A terhesség
első 10-12. hetében a magzat még az anya keringéséből kapja a
pajzsmirigyhormont, amely a szervek kifejlődéséhez szükséges. Legújabb
vizsgálatok szerint amennyiben ez nem áll megfelelő mennyiségben a magzat
rendelkezésére, az újszülöttekben elsősorban a neuro-psychiatriai fejlődés
elmaradása figyelhető meg.
A fentiekből
következik a jódprofilaxis fontossága a terhesség, illetve a szoptatás alatt,
ez napi 250-300 µg, ennek pótlására a jódozott konyhasó használata önmagában
nem elegendő, napi 150-200 µg jód kiegészítő bevitele szükséges. A jódpótlás
megkezdése már a kívánt terhesség előtt 1-2 hónappal ajánlott. A jódbevitel
Janus-arcúságát mutatja, hogy az autoimmun pajzsmirigy-betegségre hajlamos
betegekben azonban az autoimmun folyamat fellángolását eredményezheti, ezért is
kell törekedni a pajzsmirigybetegség pontos megállapítására még a terhesség előtt
(család-tervezés!!!!). További rizikófaktort jelenthet, ha az anyának
korábban fiú gyermeke volt. A magzati eredetű sejtek ugyanis beépülnek a
pajzsmirigybe és több évtizeddel a szülést követően is kimutathatók és un.
mikrokimerizmust hoznak létre. Ez a jelenség magyaráztot ad arra a
megfigyelésre, hogy azokban az anyákban, akik korábban fiú gyermeket szültek az
autoimmun pajzsmirigybetegség többször fordul elő.
A fenti
népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra,
hogy 2009. április 16. - 17. között Washingtonban megrendezzék azt a
Szimpóziumot, ahol igyekeztek összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai
és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek
közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat. Ezen túlmenően ajánlásokat
dolgoztak ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt.
A
legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
o
A terhesség
alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
o
A terhesség
idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
o
A pajzsmirigy
hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a
terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket
összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
o
A terhesség
alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye
lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
o
A pajzsmirigy
betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos
betegségei) öröklődhetnek.
6. Befolyásolja-e
a pajzsmirigy hormonjai a szív működését?
Mind a
csökkent, mind a fokozott pajzsmirigyműködés árt a szívnek. A túlműködés
eredményeképpen gyors szívműködés és ritmuszavarok alakulnak ki. Ez
legjellemzőbb az un. meleg göbök esetében. A pitvari eredetű ritmuszavar (pitvari
fibrilláció) az esetek 20-2 5%-ban túlműködő, gyakran kicsiny "meleg"
göb áll. A göb gyógyításával a ritmuszavar is megszűnik. A csökkent
pajzsmirigyműködés szívelégtelenséghez, lassú szívműködéshez ("mixödemás
szívbajhoz") vezet. További gond, hogy ezekben a betegekben lényegesen
magasabb a koleszterin szint és megnő az érelmeszesedésből származó
szívbetegség kockázata is.
7. Hatnak-e
a pajzsmirigy hormonjai a hajképződésre, oka lehet-e a kopaszságnak?
Életkortól és
egyéntől függően naponta 60-100 hajszálat hullatunk el. Az is természetes, hogy
fésülködéskor, vagy hajmosáskor több hajat veszítünk, mint egyébként.
Normálistól eltérő hajhullásról csak akkor beszélhetünk, ha azt vesszük észre,
hogy a korábbinál jobban hullik a hajunk, fénytelenné, töredezetté válik,
reggel, ébredés után a párnánkon sok hajszálat találunk, vagy már kisebb
fizikai hatás alkalmával is csomókban szakad ki hajunk. Ezekben az esetekben
minden alkalommal érdemes kideríteni, hogy milyen okok állnak a háttérben. A
haj növekedésének alapja a hajhagyma, amelynek képződését számos örökletes és
hormonális tényező befolyásolja. A hajhagymák növekedésének három fázisa van.
Az első az u.n. "anagén", ez növekedés gyors fázisa, amely
időszakban a haj növekedése 28 naponként akár 1 cm-t is elérhet. Ez az időszak
néhány évig is tarthat. Ezt követi az u.n. "katagén" szakasz,
amely a gyors növekedés végét jelenti és néhány (2-3 ) hétig tart. Majd a "telogén"
fázis köszönt be, amikor a hajhagymák nyugvó állapotba kerülnek. Ez az
összes hajszál 10-15%-át is jelentheti és 100-120 napig is eltarthat. Lényeges
ez a szakasz is, mert biztosíthatja a kihullott hajszálak utánpótlását.
A Journal of
Clinical Endocrinology & Metabolism folyóiratban 2009-ben közölt
kutatási eredmények kimutatták, hogy a nőkből kozmetikai műtétek során kivett
hajhagymák növekedése hogyan változik pajzsmirigy hormonok hatására. A kivett
hajhagymákat tenyésztették és vizsgálták az egyes fázisokat a pajzsmirigy két
hormonjának: a trijódtironinnak és a tiroxinnak a jelenlétében. Meglepetésükre
azt figyelték meg, hogy ezek a hormonok növelték az anagén fázis hosszúságát,
sőt fokozták a bőr pigmentációját is. A kísérlet azért jelentős, mert felhívja
a figyelmet arra, hogy a pajzsmirigy hormonjainak hiánya felelős lehet a nők
fokozott hajhullásáért, másrészt reményt is ad a hatásos kezelésre Fontos
azonban hangsúlyozni, hogy a hajhullás gyakran nem csak a csökkent
pajzsmirigyműködés következménye, hanem a hajhagyma elleni autotoimmun folyamat
következménye is lehet, amelyet szintén lehet gyógyítani.
8. Van-e
kapcsolat az elhízás és a csökkent pajzsmirigy működés között?
A csökkent
pajzsmirigy működése elhízáshoz vezet. Ez a folyamat lehet fokozatos és
viszonylag gyors is. Jellemző, hogy a beteg viszonylag kevés ételt fogyaszt,
diétázik és ennek ellenére nem tud fogyni. Ilyenkor a legkülönbözőbb diétával
kínozzák magukat, pedig a megfelelő kezeléssel a testsúly fokozatosan
redukálható. Az elhízás gyakorta fokozott szőrnövéssel is társulhat, mivel a
zsírszövet aktívan vesz részt a hormontermelésben és elősegíti nőkben a
szőrnövekedést (férfias típusú szőrösödés). Ilyenkor a legfontosabb, az
elhízásban szerepet játszó hormonok szintjének meghatározásával diagnózishoz
tudunk jutni és el lehet kezdeni az oki kezelést.
9. Van-e
kapcsolat az allergiás és a pajzsmirigy betegségek között?
Az allergiás
betegségek lényegében autoimmun kórképek. Az allergiás kórképekben az un 1.
típusú immunreakció zajlik, amelynek lényeges, hogy az allergén (pollen,
gyógyszer stb.) elleni immunreakcióban az IgE típusú, antitestek vesznek
részt és ez azonnal, gyors szöveti immunválaszt eredményez. Ezért nem meglepő,
hogy az allergiás betegségek (asthma, lisztérzékenység, cöliákia,
csalánkiütés, bélgyulladások stb.) gyakran társulnak a pajzsmirigy
autoimmun betegségeivel. Ez a kisérletesen is igazolt adat azért fontos, mert
felhívja az orvos és betege figyelmét arra, hogy ezekben a betegségekben nem a
pajzsmirigy, a tüdő, az izületek vagy a bőr a beteg, hanem a hiba az
immunrendszerben van! Ezért szükséges a holisztikus, integratív szemlélet, amely
az embert egységes egésznek tekinti és nem az egyes szerveket, panaszokat
kívánja gyógyítani, ill. enyhíteni, hanem a szervezet egészére koncentrál.
Fontos tudni,
hogy az immunológiaiialg aktív gyógyszerek nem egyszerűen elnyomják az
immunreakciókat, hanem modulálják és a helyes irányba tudják "visszabillenteni".
10. Okozhat-e
a pajzsmirigybetegség szembetegséget?
A szem nem vagy
nehezen gyógyuló gyulladásai hátterében pajzsmirigy-betegség állhat. Mivel a
szemtünetek megelőzhetik, ill. több hónappal követhetik a pajzsmirigy
immunológiai ("autoimmun") megbetegedését, ezért a diagnózis
hónapokat késhet, pedig ebben a kórképben a minél előbbi kórisme és kezelés a
beteg szeme világának megmentését jelentheti.
A klinikai
tünetek egyes betegekben és a betegség különböző stádiumaiban eltérőek
lehetnek. Kezdetben domináló a fényérzékenység, fokozott könnyezés, fejfájás,
idegentest-érzés, később lép fel a szem körüli duzzanat (ödema),
kötőhártya gyulladás, látászavar, homályos, majd kettőslátás. Feltűnő lehet a
szem "kidülledése", a szaruhártya károsodása, szemizmok
hegesedése. Az első szakaszban dominálóak a gyulladásos tünetek (ún.
"nedves szem"), később a gyulladásos tünetek "kiégnek"
és már sajnos hegesedéssel járó szimptómák váltják fel.
o
Mikor gondoljon a beteg pajzsmirigybetegséghez
társuló szembetegségre?
Ha nem vagy
nehezen befolyásolható fentebb említett panaszok lépnek fel és korábbiakban
pajzsmirigybetegség miatt kezelték, ha az allergiásnak tartott szembetegség az
addig alkalmazott kezelésre nem javult. A diagnózishoz nem elegendők a
hormonális vizsgálatok, hanem szakirányú immuno-endokrin kivizsgálás, részletes
speciális immunológiai tesztek és az esetek egy részében CT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése