Mely esetekben
okozhatnak károsodást a magzati vírusfertőzések?
A méhen belüli
fertőzésnek jellegzetes, ultrahanggal felismerhető jelei lehetnek a magzaton és
a mellékrészeken (méhlepény, magzatvíz) egyaránt. Az anatómiailag károsodott
szervek működése is megváltozik, amit ultrahangos áramlásvizsgálatokkal szintén
ki lehet mutatni. A gyanút megerősítheti a terhes nő kikérdezése, hiszen
először ő fertőződik meg. További segítséget nyújtanak a kialakult betegség tünetei,
bár ahogy már említettük, ezek sokszor rejtve maradnak. Pontos diagnózist a
megfelelő laborvizsgálatokkal lehet felállítani: a további teendőket a
fertőzést kiváltó vírus, valamint az általa okozott elváltozás ismeretében kell
meghatározni. A legrosszabb esetben sajnos a terhesség megszakításának
felajánlása is szóba jöhet, jobb esetben azonban a gyógyszeres kezelés vagy a
szülésig tartó egyszerű megfigyelés is elegendőnek bizonyul.
Rubeola
A rubeola a
gyermekkorban jelentkező kiütéses betegség, ami a szervezett oltási
kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot okoz a terhesség során
(a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni kötelező MMR védőoltást 15 hónapos
korban kell beadni). A vírus magzatkárosító hatása miatt a családtervezés vagy
a terhesség elején mégis ajánlott a rubeolaszűrés elvégzése, ahol
ellenanyagteszttel ellenőrzik a védettséget. A gyermekkorban nem immunizált
vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés előtt ajánlott
beoltani: a terhesség előtti immunizálás később már életre szóló védelmet
biztosít az anyának. Az MMR oltás terhesség alatt nem adható, mivel a vakcina
élő hatóanyagokat tartalmaz.
A vírus a
vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a terhesség első harmadában okozhat
fejlődési rendellenességet. Elsősorban hallás- és látáskárosodás, néhány
esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat elő. Ultrahangvizsgálattal a máj és
lép megnagyobbodásai is felfedezhetőek, emellett károsodhat a méhlepény, ami
ilyenkor jelentősen megvastagszik és meszesedés is gyakran látható benne. A
vírusfertőzés hatására a magzat visszamarad a fejlődésben és kimutatható a
belső szervek működési zavara is. A már kialakult magzati fertőzésre nem
létezik gyógyszer, ezért a fertőzés megelőzése a legfontosabb.
Cytomegalovírus
(CMV)
A legtöbb méhen
belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus (másnéven cytomegáliavírus) felelős,
amelyet sok ember tünetmentesen hordoz magában. A CMV leginkább a legyengült
immunrendszerű szervezetben okoz gondot, ami a legtöbbször lázzal, torok- és
fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint étvágytalansággal jár együtt. A
betegségen átesett személyek többször is elkaphatják a vírust, vagyis a
rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a fertőzést követően. A magzat
fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az anya először betegedett meg: a
fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40 százalékos eséllyel kaphatja meg a
vírust. A CMV előfordulása újszülöttekben 0,4-2,3 százalék között mozog, de
csak minden tizedik baba mutat a betegségre utaló tüneteket.
A fertőzöttség
ultrahangos vizsgálattal valószínűsíthető a következő jelek alapján: a
méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve máj- és lépduzzanat
jelenléte. Az ultrahangos képek alapján nyert gyanút további
laborvizsgálatokkal lehet igazolni. A CMV-fertőzés korai stádiumban
gyógyszerekkel is jól kezelhető, ennek hiányában később körülbelül 10 százalék
fölött várható súlyos rendellenesség kialakulása.
Herpes simplex
vírus (HSV)
A herpes
simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a HSV-2. Mindkettő a bőr és
nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az ajkakon (herpes labialis)
és a szem szaruhártyáján (herpes simplex ceratitis), míg a HSV-2 elsősorban a
nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a környező területeken (herpes
genitalis) okoz elváltozást. A herpeszvírusok a fertőzött területtől függően a
szájból vagy a száj környékéről származó váladékkal, az elváltozásokkal való
közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban nemi kontaktus útján vihetőek át (a
vírus a nyálkahártya apróbb sérülésein keresztül képes átadódni). A fertőzésen
a népesség legkevesebb harmada, a zsúfoltabb körülmények között élők több mint
háromnegyede átesik.
A tüneteket
mutató terhes asszonyoknál mindössze egy százaléknál kisebb arányban várható a
magzat fertőződése, ami ultrahangvizsgálattal az előzőekben már leírt jelek
alapján (a méhlepény károsodása, máj- és lépduzzanat) ismerhető fel. A
születendő magzat azonban 40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán
keresztül, ami szintén súlyos fejlődési rendellenességekhez, például
agyvelőgyulladáshoz vezethet. A nemi szervi herpeszek egyébként nem zavarják a
terhességet és a szülést sem, aminek oka, hogy a fertőzésen már átesett
kismamák szervezetében a magzatot is óvó ellenanyagok termelődnek. Veszélyesnek
kizárólag azok az eseteket minősülnek, amikor az elsődleges fertőzés súlyos: ez
egyrészt spontán vetélést okozhat a terhesség első harmadában, később pedig
akkor járhat halálos kimenetellel a magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem
termelődik elég ellenanyag az anya szervezetében. Az aktív herpeszes tüneteket
mutató várandós nők esetében ez utóbbi miatt császármetszés alkalmazása is
szükségessé válhat (a császármetszés előnyeiről és hátrányairól lásd korábbi
cikkünket: Egyre gyakoribb, de korántsem veszélytelen a császármetszés).
Parvo B19 vírus
A parvo B19
vírus gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az ennél idősebbek 40 százaléka
azonban nem mutat védettséget. A vírus cseppfertőzés révén terjed: a legnagyobb
veszélynek az imént említett korosztállyal találkozó várandós anyák vannak
kitéve. A fertőzést kiütések és az ezzel egy időben jelentkező ízületi
fájdalmak jelezhetik: a tünetek körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél
fordulnak elő. Nagyjából minden harmadik magzat fertőződik méhen belül és a
kialakult magzati fertőzések 10 százalékában fordul elő vetélés. A parvo
B19-cel történő fertőződés nem okoz magzati rendellenességet.
Varicella-zooster
vírus (VZV)
A
varicella-zooster vírus (VZV) jellegzetessége, hogy az első fertőzést követően
bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást követően övsömört
idéz elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, ami
egész életre szóló védettséget jelent a vírussal szemben. A betegség
cseppfertőzés (már a lappangási idő alatt) és pörkök útján terjed. A betegség
lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői
érzőidegdúcban bújhatnak meg. Előfordulhat, hogy a vírus soha többé nem okoz
tüneteket, de megesik, hogy egy bizonyos lappangási időt – a szervezet
immunrendszerének gyengülését – követően újból aktivizálódik.
VZV-fertőzés
körülbelül minden hatezredik terhességnél fordul elő, többnyire már idősebb
korban. A terhesség első harmadában 10 és 50 százalék között okoz magzati
rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott, meszes méhlepény mellett a
központi idegrendszer, a szem és a végtagok rendellenességei figyelhetőek meg.
A terhesség utolsó hetében elkapott fertőzést az érintett magzatok 30 százaléka
nem éli túl.
A bárányhimlő
elleni védőoltás nem tartozik a kötelező oltások közé, de ajánlott, különösen a
terhesség előtt álló, bárányhimlőn át nem esett nők számára. A rubeolához
hasonlóan a bárányhimlő esetében is még a családtervezés során ellenőrzik, hogy
rendelkezik-e az anya védettséggel.
Hepatitis B
A hepatitis B
vírust a vér, a vérkészítmények, a szövetnedvek és más váladékok – ondó,
hüvelyváladék, nyál – terjesztik: a fertőződés szexuális úton vagy igen kis
mennyiségű vér vírusos szennyeződése során történik (ez utóbbi bőrsérülések,
tetoválás, akupunktúra, intravénás droghasználat, véletlen tűszúrásos sérülések
vagy szervátültetés útján történhet). A tünetmentes hordozók és a krónikus
betegek évekig, de akár életük végéig is fertőzőképesek maradhatnak.
A vírus
előfordulási gyakorisága a világ különböző részein 0,2 és 20 százalék között
mozog. A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő fertőzés ritkán fordul elő:
amennyiben mégis megtörténik, ultrahanggal a máj- és lépduzzanat mellett a
növekedés visszamaradása látható. Magzati rendellenesség kialakulása ebben az
esetben nem várható. A magzati fertőződéssel szemben különleges jelentőséggel
bír a vírushordozó anyák újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése,
mert a gyermekből is vírushordozó, később pedig krónikus májbeteg válhat. Az
újszülöttek 95%-os eséllyel fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem
kapnak védőoltást. Itt is a megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetében
rutinszerűen szűrik a várandósokat, szükség esetén pedig oltást adnak az
újszülöttnek.
Influenza
Az influenza
nem jelent veszélyt a fejlődő embrióra, a magas láz viszont már problémákat
okozhat, ezért ezt feltétlenül csillapítani kell. A láz néha enyhíthető egy
hűvös zuhannyal is, azonban ha ez nem segít, akkor a megfelelő gyógyszerrel
kell csökkenteni a testhőmérsékletet. Bár több olyan hatóanyag is létezik,
amelyek szedése a terhesség során is biztonságosnak ítélhető, a legfontosabb
alapelv mégis az, hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki kell kérni a
terhességet gondozó orvos tanácsát. A láz- és fájdalomcsillapítók közül például
az acetaminofent vagy a klórfenamint tartalmazó készítmények ajánlhatóak, de az
orvos számos tényező, így például az egyénenként változó érzékenység alapján
mérlegeli, hogy valóban adható-e egy készítmény. A várandós kismamák
mindenképpen keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben magas láz, mellkasi
fájdalom vagy intenzív köhögés jelentkezik.
Meg kell még
említeni, hogy ha különösen nagy megbetegítő-képességű influenzavírusról van
szó, akkor átmeneti gyulladásos reakcióként ritkán folyadékfelgyülemlés alakulhat
ki a magzat mellkasában. Ez a folyadék azonban az anya gyógyulását követően
felszívódik, így nem okoz magzati problémát.
Az influenza
elleni védőoltás (úgynevezett split vakcina) adása csak a terhesség első három
hónapjában nem javasolt, utána viszont igen. Előnye, hogy az anyán kívül az
újszülöttet is védi körülbelül hathónapos koráig.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése