Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2017. június 25., vasárnap

Nemi fejlődés gyerekkorban



Kiindulópontunk: valamennyien egy női nagyhatalomtól függően kezdjük életünket. Tehát az, hogy jó-e élni, a világon lenni, vagy sem, a nőkön múlik...
Miután a fiúk is a női nagyhatalomtól függve kezdik az életüket, beépítenek magukba női attitűdöket is: és ez már önmagában azt jelenti, hogy nincs olyan férfi, akiben ne lennének női attitűdök, női személyiségvonások!

A nemek kialakulása

Akkor jön el az identifikációs azonosítási modellváltás, amikor óvodáskorba kerül a gyermek. Ekkor észreveszi, hogy férfinak lenni jobb, kiváltságosabb helyzet, mint nőnek. És ekkor "becsúszik" egy férfi-identifikáció a lányoknál is. Tehát kisiskolás korra minden kislányban vannak maszkulin vonások, és minden fiúban feminin tulajdonságok. Csakhogy van egy nagy különbség: ha egy lányban a feminin vonások dominálnak, az rendben van, őbelőle nő lesz. Ám ha egy fiúban válnak uralkodóvá, és nem tud visszaváltani legkésőbb serdülőkoráig, akkor baj lesz férfivoltával! Ahogy egy professzor mondta: "Sok a hímnemű - kevés a férfi."

Érthető, hogy az egész férfias személyiségfejlődés eltorzul, és esetleg elmarad, ha egy fiú csak női identifikációs lehetőséggel találkozik, mert a családból elment a papa, mert az általános iskolában meg a gimnáziumban alig van férfi tanár, s így állandó feminin hatásoknak van kitéve.
A bűntudat káros!

A maszturbációnak, onániának semmiféle személyiséget vagy szexualitást károsító hatása nincs. Nem okoz hátgerincsorvadást, miként impotenciát sem. Viszont óriási károsító hatása van annak a bűntudatnak, szorongásnak, ami ráépülhet.

Szexuális vágy, korhatár nélkül

Az, hogy valaki nem csak nő, és nem csak férfi, a szexuális fejlődést alapvető módon befolyásolja, és jobb, ha ezt az ember fölvállalja. Általában ez a másik nemmel való barátságokban szokott realizálódni, és nem okoz zavart az ember életében.

Zavart okoz viszont a kulturális hagyományokban az a létező naivitás, hogy a kisgyerek lelke hófehér, amiben nincs semmiféle szexuális vágy. Ez nem igaz! Szexuális vágy kezdettől fogva van, csak együtt létezik a szeretet és a szexuális izgalom. A gyerek aziránt érdeklődik szexuálisan, akit szeret, és ez természetes menete a fejlődésnek. Azaz összefonódik a szexus az érzelmekkel.

Vagyis a gyerek nem szexuális érdeklődésű a szülőkkel, nem akar lefeküdni velük, hanem erotikus érdeklődésű a szülők iránt, és ezt a maga módján kielégíti. Leselkedik, hálószobatitkok után kutat stb.

Erre a környezete a következőképpen reagál: szeretni lehet a szülőt, sőt kell, de szexuálisan érdeklődni iránta nem szabad! Ez le van tiltva a családokban. Tehát a dolog érzelmi része zöld utat kap, a szexuális része tiltott. Ennek következtében, mire a gyerek a serdülőkorba ér, a kettő már külön vágányokon fut, külön vágányon az érzelem, külön vágányon a szexus. Ha megnéznénk egy kiskamasz nemi életét, akkor kiderülne, hogy intenzív szexuális életet él, önkielégítés formájában.

Játék önmagunkkal...

Az önkielégítés teljesen természetes jelenség. Ugyanis szexuális vágyak vannak a gyerekben, ám szociálisan és érzelmileg éretlen ahhoz, hogy partnere legyen. Tehát saját magának lesz a szexuális partnere.

És aki azt mondja, hogy ővele soha az életében nem fordult elő gyerekkorában ilyesmi, vagy tudatosan nem mond igazat, vagy elfojtotta magában saját múltját. Azt gondolom, hogy az autoerotizmus végigkíséri az ember életét, nagyjából a halálig megmarad...
Prof. Dr. Popper Péter

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése