A féltékenység valószínűleg az egyik legrosszabb dolog, ami
velünk történhet. Korra, nemre való tekintet nélkül mindenkit a kétségbeesésbe
taszíthat ez az áldatlan állapot, amikor egy kedves személynek vagy dolognak a
birtokát mással kell megosztani. Ismeretes szerelmi, szakmai, baráti, és nem
utolsó sorban testvéri féltékenység.
Minden családi anekdotatárban találkozhatunk olyan
történetekkel, amikor a nagyobbik gyermek a korábban várva várt kistestvért
hirtelen „visszavitetné a gólyával” vagy szívesen odaajándékozná a szomszédnak,
esetleg tettlegességgel is nyomatékot ad ilyen irányú kívánalmainak.
A gyerekek persze a legtöbb esetben kifejezetten örülnek a
kistestvérnek, érdeklődéssel figyelik anyjuk gömbölyödő pocakját, és alig
várják, hogy új játszótársat kapjanak. Aztán anya a gömbölyödő pocakkal együtt
eltűnik néhány napra, és mire visszatér, valami végérvényesen megváltozik. A
kiságyban ott az új játszótárs, akivel – legalábbis kezdetben – meglehetősen
kevés számú játékot lehet játszani. És ez még nem minden: úgy tűnik, anya és
apa sem kárpótol a játszótárs nélkül töltött percekért, hiszen állandóan az új
bőgőmasina körül legyeskednek.
A testvérféltékenység ugyan a későbbi években is
fel-felbukkanhat, de a kisgyermekben különösen megvan az a vágy, hogy kizárólag
ő birtokolja az anyai és az apai szeretetet. A kicsik azonban ritkán
fogalmazzák meg pontosan vágyaikat, ezért általában kerülőutakon fejezik ki
ellenérzéseiket, vagy vonják magukra a figyelmet.
Az óvodás korú, és az annál kisebb gyerekek nehezebben
viselik el, hogy a szülőkön, elsősorban az anyán osztozni kell. Ilyenkor fordul
elő, hogy egy-két játék „véletlenül”; a kiságyban landol, vagy túl hevesre
sikerül a kisebb megszeretgetése. A nagyobb testvér esetleg arról fantáziál,
hogy mi lenne, ha tündérek, manók vagy egyéb lények vinnék magukkal a kishúgot
vagy kisöccsöt, lehetőleg örökre.
A nagyobb, 7-8 éves gyermek a felnőttek nagy megelégedésére
gyakran játssza azt, hogy ő az új jövevény mamája, babusgatja, gondozza a
kisebbet, míg máskor ugyanez a gondoskodó nagylány vagy fiú őrjítő hisztit
rendez, ha nem játszhat pontosan azzal a kisautóval, amivel éppen a kicsi
foglalatoskodik. Akármennyire ellentmondónak tűnik e kétfajta megnyilvánulás, a
gyermek mindkét alkalommal a féltékenység oldására tesz többé-kevésbé sikeres
kísérletet.
A gyerekek féltékenysége nem mindig a másik piszkálásában,
játékai elszedésében nyilvánul meg. Az idő múlásával a nagyobb gyermek
fokozatosan elkezd ragaszkodni a kicsihez, elfogadja helyét és jelenlétét a
családban, indulatait viszont éppen az ellen fordítja, akinek a kegyeiért a
harc folyik. Előfordul, hogy direkt bosszantja a mamát, tiltott dolgokat
cselekszik, vagy korábbi életévekre jellemző szokásokat vesz fel, például
bepisil, nem hajlandó egyedül elaludni, nem akar óvodába, esetleg iskolába
menni, hiszen olyan nehéz megérteni miért kell egész nap távol lenni, miközben
az édesanya otthon van a kicsivel.
A testvér iránt érzett szeretet nem zárja ki a testvér iránt
érzett féltékenységet. Ezért a szülő semmiképpen se keseredjen el, ha a
gyerekek között néha fellángol a versengés. Ha nagyobbnak és kisebbnek korához
mérten egyformán jut szeretetből és odafigyelésből, nem fajulnak végzetessé a
nézeteltérések. Egy-két tanácsot viszont érdemes megfogadni annak érdekében,
hogy minél kevesebb zökkenővel történjen az új jövevény elfogadása.
Egyes szakemberek szerint testvérek között az ideális
korkülönbség 2-3 év, mivel a nagyobbik gyermek ilyenkor már szobatiszta,
önállóbb, nem igényli olyan mértékben a kizárólagos azt a törődést, mint
korábban. És ami a legfontosabb, ideális esetben erre a korra már kialakul az a
bizalom, mely minden későbbi kapcsolatának, így a testvéréhez fűződő
viszonyának is alapja lesz. A korkülönbséget tekintve persze nem létezik
aranyszabály, a kistestvér fogadtatása, az esetleges érzelmi viharok függnek a
csemete temperamentumától is. Ez további kérdéseket von maga után, hiszen nem
biztos, hogy a legtemperamentumosabb gyerekben dúlnak a legnagyobb viharok.
Mindenekelőtt készítsük fel gyermekünket korához mérten a
kistestvér érkezésére. Tegyük ezt akkor is, ha a nagyobbik gyermek még egészen
kicsi, még beszélni sem tud, ne intézzük el annyival, hogy úgysem érti, miről
van szó. Szerencsés, ha úgy intézzük, hogy a kistestvér hozzon valamilyen apró
ajándékot a nagyobbnak.
Beszéljünk neki arról, hogy a születendő baba nem csak a
szülőké lesz, hanem az övé is, az egész családé. Ha kicsit nagyobb, meséljünk
neki arról, hogy hol fog aludni, hogyan fogjuk gondozni, hogyan fogunk együtt
vigyázni rá. Amennyire lehetséges, oszlassuk el aggodalmait, válaszoljunk
kérdéseire, biztassuk, hogy tegyen fel kérdéseket. Számoljunk be a „nagyobb
testvérséggel” járó előnyökről, persze ne essünk túlzásokba, ne ígérjünk
olyasmit a gyereknek, amit nem tudunk betartani, és ne tegyünk úgy, mintha őt
jobban szeretnénk. Ha a baba már megérkezett, bízzuk a gyermekre a fogadtatást,
hagyjuk, hadd találjon rá saját maga a megfelelő csatornára, ne erőltessünk
semmit.
Ha előrelátó szülők voltunk és úgy gondoljuk, hogy
felkészítettük a nagyobbat a kistestvér szeretetteljes fogadására, nos mindezek
ellenére is kiborulhat az a bizonyos bili, akár a szó legszorosabb értelmében
is. Fontos, hogy ilyenkor legyünk türelmesek, tapintatosan csillapítsuk az
indulatkitöréseket, ne büntessük a gyereket érzéseiért. Ha azt tapasztalja,
hogy nem jár büntetés ezekért, az amúgy is szorongást keltő, gondolatokért, fantáziákért,
sokkal hamarabb megnyugszik érzelmi hullámzása.
Jó, ha érzi önmaga fontosságát, amit a legkönnyebben úgy
érhetünk el, hogy „felnőttes” feladatokat adunk neki a kisbaba körül, de
próbáljunk időt szakítani a kettesben eltöltött tevékenységekre is. Ilyenkor
jöhet a meseolvasás, példának okáért a Hamupipőke, melynek története
tökéletesen alkalmas a testvérféltékenység feloldására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése