Nagy korkülönbség esetén egykeként nőhet
fel több testvér közt is a gyerek
A tudatos családtervezés feltételeit és igényét a minden
korábbinál hatékonyabb egészségügyi ellátás, és a korszerű fogamzásgátló
módszerek teremtették meg. A szülők biztosabbak lehetnek benne, hogy gyermekük
egészségben föl is nő, így eleve kevesebbet akarnak vállalni. Kevesebb gyerek
közül pedig több az egyke, az első, az utolsó és a középső a
"fészekaljban".
Alfred Adler (1870-1937) osztrák pszichiáter munkája során
nagy figyelmet szentelt a gyermekek családbeli pozíciójának, nevelésének és
mindezek személyiségfejlődésre gyakorolt hatásának. Így a testvérek sorrendjét
illetően is számos megfigyelést tett és elméletet alkotott. Szerinte minden
gyereknek megvan az igénye arra, hogy csak rá figyeljenek, külön is
foglalkozzanak vele, különösen a nagyon meghatározó 2-3 éves korig. Mindenki
ebben a korban tanulja meg, hogy léte, lénye fontos, és ekkor gyűjti össze azt
a bizalomtartalékot, amire szüksége van a szülőkhöz, később pedig a többi
emberhez fűződő kapcsolatában. Miután a szoptatás alatt is teherbe lehet
esni, fogamzásgátlás nélkül könnyen megesik, hogy akár évenként is születik
újabb kistestvér. Ez azonban nem csak az anyának lehet megterhelő. A gyerekek
számára is az volna ideális, ha több időt tölthetnének a szülők különös
figyelmének haszonélvezőiként. Így van ez az elsőkkel és a másodikokkal
egyaránt.
Ha a testvérek 2-3 évenként követik egymást, akkor a második gyerekre is több idő és személyes gondoskodás jut; hiszen nővérkéje vagy bátyja már szobatiszta, és ha kell, egyedül is el tudja foglalni magát. Amint ezt Adler is hangsúlyozza, a javasolt 2-3 éves korkülönbség inkább átlag. Az ideális érték nagyban függ az első gyerek temperamentumától is. Persze a másodiké sem lényegtelen, de ekkor az még talány. Ha az első baba nyugtalan, sírós vagy örökmozgó típus, akkor jobb, ha tovább van egyedül, ha béketűrő, nyugodt "fajta", hamarabb jöhet a következő.
Ha a második testvér nem érkezik meg idejében, az első egyke
maradhat testvére mellett is - véli Adler. Az egyedüli gyerek az
átlagosnál több odafigyelést kap a családban, ami kicsi korban mindenképpen
előny. Idővel aztán némi hátrányt is szenved azáltal, hogy a szociális verseny
feladatainak megoldásában nem szerez gyakorlatot. Konkurencia híján nem kell
megharcolnia bizonyos dolgokat, nem kell annyira alkalmazkodnia, kevésbé
tanulja meg, hogy társaival való kapcsolatában mikor kell határozottnak,
"akaratosnak" lennie, és mikor kell engednie. Később azért is nehéz
feladat az egykéé, mert a szülők teljes figyelmét neki kell (el)viselnie.
Adler szerint, ha a testvérek közötti korkülönbség lefelé
vagy fölfelé nagyobb, mint hét év, akkor a korosztályát egyedül képviselő
gyerek gyakorlatilag egykeként nő fel. A testvérsorban utolsó, késői gyerek
esetében a nagyobb testvérek gondoskodása is a pici felé fordul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése