MI A GOND?

Azt veszed észre, hogy a hatéves gyermekednek semmi önfegyelme nincs. Ha meglát valamit, akkor az azonnal kell neki. Ha mérges, teljesen kikel magából. „Normális, ha egy gyerek így viselkedik? – tűnődhetsz rajta. – Ki fogja nőni, vagy eljött az idő, hogy önfegyelemre tanítsam?”

MIT KELL TUDNOD?

Ma nincs értéke az önfegyelemnek. „Engedékeny társadalmunkban a felnőtteket és a gyermekeket állandóan arra biztatják, hogy azt tegyék, amit szeretnének – írja dr. David Walsh. – A jó szándékú és a pénzhajhász tanácsadóktól egyaránt folyton csak azt halljuk, engedjünk az ösztöneinknek.” *
Már kicsi korban fontos önuralomra nevelni a gyerekeket. Egy hosszú távú kísérletben a gyerekeknek négyéves korukban pillecukrot adtak, mindegyiküknek egyet. Azt mondták nekik, hogy ha szeretnék, azonnal megehetik, de ha várnak egy kicsit, akkor türelmük jutalmául kapnak egy másikat is. Azok a gyerekek, akiknek volt önuralmuk, a középiskola befejezésekor kiegyensúlyozottabbak, alkalmazkodóbbak és jobb tanulók voltak, mint a társaik.
Súlyos következményei lehetnek, ha nem tanítjuk önfegyelemre őket. A kutatók feltételezik, hogy a gyermekek idegrendszerére hatással van, amit átélnek. Dr. Dan Kindlon szerint ez azt jelenti, hogy „egy erős jellem kialakulásához neurológiai változások szükségesek. Ez talán nem valósul meg, ha túl engedékenyek vagyunk a gyermekeinkkel, és nem tanítjuk meg nekik, hogy álljanak ellen a kísértéseknek, várják ki a sorukat, és ne akarják a vágyaikat azonnal kielégíteni.” *

 MIT TEHETSZ?

Mutass példát. Neked van önuralmad? Azt látja a gyermeked, hogy egy forgalmi dugóban kijössz a sodrodból, a sorban bevágsz mások elé, vagy félbeszakítasz másokat? „A lehető legjobb módja, ha segíteni akarunk a gyermekeinknek önfegyelmet kifejleszteni az, ha mi is uralkodunk magunkon” – írja Kindlon. (Bibliai alapelv: Róma 12:9.)
Beszélj a következményekről. A korának megfelelően értesd meg a gyermekkel, miért jó, ha féken tartja az ösztöneit, és miért rossz, ha nem uralkodik magán. Lehet, hogy a gyermeked mérges, mert igazságtalanul bántak vele. Ilyenkor segíts neki elgondolkodni a következőkön: Ha bosszút állsz, jobb lesz vagy rosszabb? Van más megoldás is? Mi lenne, ha elszámolnál tízig, és várnál, míg megnyugszol? Lehet, hogy egyszerűen csak el kellene onnan sétálnod? (Bibliai alapelv: Galácia 6:7.)
Biztasd a gyermekedet. Dicsérd meg, amikor uralkodni tud magán. Mondd el, hogy nem mindig könnyű elfojtani a vágyakat, de ha sikerül neki, az annak a jele, hogy erős jellem. A Bibliában ez áll: „Mint egy áttört, fal nélküli város, olyan az az ember, aki nem tartja féken szellemét” (Példabeszédek 25:28). Ezzel szemben: „Jobb a haragra lassú ember annál, aki erős” (Példabeszédek 16:32).
Gyakoroljátok el. Játsszatok szerepjátékokat, melynek mondjuk az lehetne a neve, hogy „Mit tennél?” vagy „Jó választás, rossz választás”. Beszéljétek meg, milyen helyzetek fordulhatnak elő, és játsszátok el, hogyan lehet rájuk reagálni. Minősítsétek jónak vagy rossznak a reakciót. Legyél kreatív. Használhatnál bábukat, rajzokat, de bármilyen más módszert is, amivel élvezetessé és tanulságossá teheted a játékot. A cél, hogy a gyermek megértse, jobb, ha uralkodik magán, mintha ösztönösen cselekszik. (Bibliai alapelv: Példabeszédek 29:11.)
Legyél türelmes. A Biblia szerint „bolondság köttetett a gyermek szívéhez” (Példabeszédek 22:15). Ezért ne várd, hogy egyik pillanatról a másikra kifejlessze az önuralmat. Egy könyv ezt írja: „Ez egy hosszú és lassú folyamat, melyben vannak visszaesések, majd újabb előrelépések” (Teach Your Children Well). De megéri az erőfeszítést. A könyv szerint „ha egy gyermek tud várni, sokkal könnyebb lesz visszautasítania a kábítószert 12 évesen, vagy a szexuális kapcsolatot 14 évesen”.