Szenvedélybetegségek az iskolákban
Mi,
tanárok, napi munkánk során pontosan látjuk, ahogy évről évre nő a
szenvedélybetegek száma az iskolákban, egyre több a kóros játékfüggő, de
a mobilfüggőség és az internetfüggőség is lassan népbetegséggé növi ki
magát. Az iskolákban, a szünetekben és egyre inkább már az órákon is
láthatjuk ennek a jeleit. Függőség ugyanis nemcsak anyagokkal szemben
alakulhat ki: létezik televízió-, számítógép-, telefon-, chat-,
vásárlásfüggőség is.
A számítógép-függőség tünetei
A
számítógépes függőség több annál, hogy a gyermek egy bizonyos játékot
szeret játszani. A kötődés olyan erős, hogy megvonása dühkitörést és
agressziót vált ki belőle. A számítógépről való letiltással szabályos
elvonási tünetek keletkeznek, ami nyugtalanságban, szorongásban,
pánikban, esetleg vad indulatban nyilvánul meg. A normális, egészséges
ember életében anomália lép fel, amit nem képes kezelni, ezért
pótcselekvéssel igyekszik azt kompenzálni. Látszólag helyreáll az
egyensúly, de valójában szenvedélybetegség tölti ki az űrt. A mentális
jelek segélykiáltások, amik mindig ott lépnek fel, ahol a gyermek
valamilyen érzelmi szempontból magányosnak és elhagyatottnak érzi magát.
Úgy véli, hogy nem kap meg valamit, és ezt a hiányt akarja pótolni a
játék segítségével. Az esetek nagy százalékában a gyermekek nincsenek
tisztában a cselekedeteik és a lelki dolgaik összefüggésével, a szülő
egyszer csak azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem tud már meglenni a
számítógépes játékok által nyújtott talmi ideák és a virtuális világ
nélkül, ahol a kudarcai eltűnnek, sikeres és eredményes lesz.
Ez
a függőség olyan magatartásmódok sorozatát hozza felszínre, amelyeket
addig nem tapasztaltunk. A személyiség nem tud lemondani róla még akkor
sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi, vagy a környezete
tiltásával találkozik. Valahogy úgy indul az egész, hogy a gyermek
látva, beszélgetve másokkal kipróbálja a számítógépes játékokat. Amikor a
környezete nem eléggé ingerdús számára, szülei elhanyagolják, nem képes
sikereket elérni a tanulásban, párkapcsolatban, nincs célja,
értelmetlenné válik az élete (nincsenek programok, a szülők
elfoglaltak), akkor a gyermek olyan világba menekül, ahol ezek a
problémák nincsenek jelen.
Szembetűnő tünetek:
– a gyermek egyre több időt tölt a gép előtt,
– az iskolából hazatérve bezárkózik a szobába, és ha benyit a szülő, agresszív, indulatos hangon válaszol,
– nem érdekli a családja,
– nem éhes,
– elhanyagolja az alapvető szociális szükségleteit,
– nem fontosak már számára azok a dolgok, amik eddig meghatározták életét,
– kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett,
– csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban,
– a baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba,
– egyre kevesebbet tanul,
– a tanulmányi eredménye fokozatosan romlik,
– azt mondja, a számítógépen kell elkészítenie a házi feladatot,
– a realitásérzéke változik, egyre erősebb „sikerforrás” a számítógépes játékok során elért eredmény,
– a számítógépezés tiltását veszekedések, dührohamok, rongálások kísérik.
A
gyermek gyakran elhiteti a szülővel, hogy a számítógép már elavult, és
venni kell egy jobb, modernebb gépet, mert ez már lassú. Az igazi ok
azonban az, hogy a számítógépes játék csak bizonyos hardverek együttes
megléte mellett futtatható, amihez a gyermek a szülőket értelmetlen
beruházásokba hajszolja.
A
szülőnek gyakran nincs meg a kellő alapismerete ahhoz, hogy felismerje a
gyermeke átveréseit. Ha az iskolában a tanár nem képes irányítani az
órai munkát, a gyerek ott is csak játszik, és még a számítástechnikai
ismeretekben is lemarad. A szülő gyakran csak annyit tud gyermekéről,
hogy délután könyvtárba ment, de azt nem tudja, hogy ott csak
játékszenvedélyének hódol: amíg el nem fogy a pénze, játszik megállás
nélkül, majd addig bolyong, amíg újabb pénzt nem szerez, amivel
csillapíthatja a játékszenvedélyét. Ezek a gyerekek céltalanul
csellengnek, és csak azon jár az eszük, hogy tudnának egy újabb potya
körre szert tenni. Tekintetük fáradságról, kimerültségről árulkodik, már
nincs az arcukon semmi jele az érzelemnek. Amint megkapják a
lehetőséget a számítógép használatához, a türelmetlenség és remegő
feszültség átalakul kétségbeesett izgalommá, és mindenen átgázolva
rontanak a számítógéphez. Akkor vesszük észre a betegséget, amikor ki
akarjuk kapcsoltatni velük a számítógépet – ugyanis erre nem képesek.
Amikor megszakad az internetkapcsolat, dühösen és kétségbeesetten,
gyűlöletes arccal akarják elpusztítani a környezetükben található
tárgyakat. A tehetetlen düh elképesztő agresszivitást hoz a felszínre,
ami a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésére szolgáltat mentális
hátteret. Összeszorított ököllel és dühös tekintettel bolyongnak
türelmetlenül, enyhülést remélve. A szenvedélybeteg gyermek már
elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül, lehangolt, depressziós
és szorongó, ha nem játszhat. Gyakran fáradt, álmos, a szemizom
egyensúlyának zavarát okozhatja a túlzott számítógép használat, ami
szédülést okozhat, krónikus szemgyulladások keletkeznek, szemégés,
szemfáradtság, kötőhártya-vörösség, szárazságérzet, betűk összefolyása,
fejfájás, a szemhéjszéli bőr vörössége vagy gyulladása, szúró érzés vagy
könnyezés tapasztalható. Ha ezeket észleli a szülő, joggal gyanakodhat
arra, hogy a gyermeke hazugságokkal leplezi sajátos életvitelét. A
játékhoz pénz kell, ha otthon nem engedik a számítógéphez, akár
bűncselekmény árán is megszerzi azt. Játék közben a gyermek időérzéke
romlik, megfeledkezik a biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés,
tanulás). Nem érdekli más, csak a játék, nem is érzi a cselekedetei
veszélyét, mert elvakítja a szenvedély. A dolgok fontossági sorrendje
megváltozik, olyan világot teremt magának, amiben nincs helye a
problémáknak, és ha a szülő ki akarja ragadni ebből a közegből, akkor
meglepő ellenállásra számíthat.
Mit tehetünk?
A
fiatalok jóval több időt töltenek el a számítógép előtt, mint amennyit
eredetileg kellene. Fokozatosan elszigetelődnek, lógnak az iskolából,
rosszul alszanak, deviáns lesz a viselkedésük és megjelenik a
szuiciditás. Nagy segítség lenne, hogy ha a szülők odafigyelnének a
gyermekeikre és tudnák, milyen programokat használ a csemetéjük. A
számítógépes játékok elsősorban a fiúk figyelmét keltik fel. Társadalmi
párbeszédre és az oktatás megváltoztatására van szükség. Emellett
fontos, hogy a fiatalok megtanulják a családban a tiszteletet, és
nagyobb figyelmet kapjanak az emberi kapcsolatok. A beteg a saját erejét
használja fel a betegség legyőzésére. Hiszen a szenvedélybetegséget
csak legyőzni lehet, gyógyítani nem. Minimálisan 3 hónap szeparáció és
csoportterápiás kontroll segíti elő az átalakulást. A gyerekek
mesterséges örömforrást keresnek a játékokban, tehát ezt kell pótolni
ahhoz, hogy elfelejtsék, illetve ne keressék az olcsó eufóriát. A
viselkedési addikcióktól való elfordulás a legnehezebb. Ha a beteg nem
tud ellenállni a kísértésnek, aztán nem tudja abbahagyni szokását,
kényszeresen visszatér hozzá. Mindezek következtében beszűkül és
korlátozódik egyetlen szenvedélyre. Hibás énképek esetén előfordulhatnak
a kóros feszültség-levezetésnek egészen extrém megnyilvánulásai.
Kényszeresen kárt tehet magában, de az önsértő viselkedésnek nem a
szuiciditás a célja, hanem a feszültség levezetése. A virtuális
világban, amit a játék ad, teljesül a vágy, hogy itt, ellentétben a
valósággal, ők lehetnek a legkiválóbbak, legnagyobbak, legerősebbek,
legszebbek. Könnyebben szocializálódhatnak ebben a világban a legkisebb
nehézség nélkül. Sokan azért kezdenek el játszani, mert elesettnek és
jelentéktelennek érzik magukat igazi lehetőségeik, korlátaik között, a
játékban pedig egyszeriben hatalmasokká, híresekké válhatnak.
Ebben
a világában a kapott szerep megváltoztatja a helyes helyzet
felismerésünket, önértékelésünket, itt képesek vagyunk helytállni és
elviselni a nehézségeket, szembesülni a szürke hétköznapok problémáival.
Szinte rezisztenssé válnak a külső ingerekkel szemben, újra és újra
visszaesnek a játék világába, ahol minden egyszerű és könnyebb. Ha a
játékszenvedély menekülés a valós problémák elől, akkor az betegség. A
szülők, tanárok feladata, hogy eltérítsék a fiatalokat a túlzásba vitt
játéktól azzal, hogy kommunikálnak velük, segítenek a problémáik
megoldásában, és alternatívákat kínálnak fel számukra a szabadidő
tartalmas eltöltésére. A függőség társadalmi következménye óriási.
Felnőttként a szenvedélybeteg gyermek tovább folytatja kisded játékait,
és majd a munkahelyen is a játék fog uralkodni felette, a munkája már
csak másodlagos lesz. A folyamatos játékot csak addig fejezi be, amíg a
főnöke elhalad mögötte. A szenvedélybetegség a teljesítmény rovására
megy, akár a dohányzás, hiszen a dohányosok 20%-kal kevesebbet dolgoznak
társaiknál.
A
szenvedély fokozatosan eszkalálódik, kicsiben kezdődik, és mégis
beláthatatlan következményei lehetnek. Hosszútávon a már gyermekkorban
elvetett mag felnőttkorban csúcsosodik a teljes élet kudarcává. A
játékfüggő a saját és mások egzisztenciáját is veszélyezteti. A családi
kassza mindig megérzi, ha a gyermek szenvedélybeteg, mert felesleges
kiadásokkal terheli a családot, ami normális esetben nem lenne fontos
(gépvásárlás, videókártya-csere, RAM-fejlesztés, alaplapcsere,
internet-előfizetés, okostelefon-vásárlás, adathordozók,
háttértároló-csere, játékszoftverek stb.) Persze a felkészült gyerek meg
tudja indokolni a beruházás szükségességét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése