Mikor túlterhelt a gyerek?
2010. március 18. 07:53
már komplett napirendjük van. Reggel
úszás, délelőtt a kötelező óvodai foglalkozások, délután valamilyen
zenei, vagy sportfoglalkozás, esetleg kézműves kör. Programok sokasága,
amikből a szülő választ. Hol a határ?
..de hát szereti!
A legtöbb szülő, aki túlterheli a gyerekét ezzel takaródzik. A legtöbb
gyerek szereti azokat a helyeket, ahol játszhat. Ezeknek a
foglalkozásoknak a többsége még az általános iskola alsó tagozatának
végéig játékos. Játékos, mert ha nem volna az, a gyermek nem szeretné a
szülő pedig nem fizetne a foglalkozásokért. A gyermek által látogatható
játékos helyeknek tehát csak a szülők pénztárcája szabhat határt. Ám a
szülők nem mindig tudják eldönteni, mi az amivel valóban jót tesznek a
gyereküknek.
Honnan tudhatod, hogy a gyerek túl van terhelve?
Teremts ésszerű kereteket!
Helyes, ha a szülők megengedik a gyerekeknek, hogy kipróbálják magukat mindenféle újdonságban. Ám egy nagy óvodás, kisiskolás gyereknek egészen biztos, hogy túl sok, ha mondjuk hegedűórára jár heti 2 alkalommal, sport foglalkozásra ugyanennyit és még ezen felül van valami hobby szakkör, amire visszük. Terheljük a gyereket fokozatosan, és vegyük figyelembe a képességeit. Legyenek arányban egymással a mozgásos és kulturális programok, s egyáltalán nem baj, hogyha nem jár verseny szerűen sportolni, vagy nem olyan zenét választ, amiben nehéz sikereket elérni.
Hasznos idő – szabadidő
Gyakori, hogy a szülők a saját meg nem élt vágyaikat engedik rá a gyerekre. Ha anyuka mindig is imádta a lovakat, de az ő idejében nem volt rá mód, hogy lovagolni lehessen, akkor a gyerek könnyen találja magát lovardában. Ha apuka basszusgitáros akart lenni, akkor a gyerek könnyen kap gitárt szülinapjára. Álljunk meg egy szóra! A gyerekünk nem a mi saját kicsinyített lényünk. Ő saját igényekkel megáldott ember. Lehet, hogy őt valami egész más fogja érdekelni. Figyeljünk rá, engedjük, hogy megtalálja önmaga vágyait. Ez pedig akkor lehetséges, ha a szülő IDŐT tölt a gyerekkel. A közösen eltöltött, szeretetben átélt idők sokkal fontosabbak, többet adnak a gyerek lényéhez, mint a legeslegjobb fejlesztő játszóházak.
Minden gyermek más és más tűréshatárral rendelkezik. Általában a lányok kicsit teljesítmény centrikusabbak, jobban „feláldozzák magukat” egy kis szeretetért. A fiúk pedig sokkal keményebbnek igyekszenek látszani egy kis apai jó szóért. Mi volna, ha a szeretet és az apai jó szó az „csak úgy” is járna? Ha nem kéne teljesítmény ahhoz, hogy a gyereket önmagáért szeressük? Írd ide a kommentekhez, ha véleményed van a témáról...
Honnan tudhatod, hogy a gyerek túl van terhelve?
- Korán elalszik, vagy éppen képtelen leállni, túl van pörögve még este későn is.
- Péntekre, vagy akár már csütörtökre is hisztis, nehezen kezelhető.
- Hétvégén nagyon sokat alszik.
- Nem tud eléggé figyelni, koncentrálni.
- Dührohamokat kap, máskor pedig enerváltnak, kimerültnek tűnik.
- Pszichoszomatikus betegségeket kap (Gyomorfájás, hányás, fejfájás, asztma, allergia, stb.)
- Kapkod, csapong.
Teremts ésszerű kereteket!
Helyes, ha a szülők megengedik a gyerekeknek, hogy kipróbálják magukat mindenféle újdonságban. Ám egy nagy óvodás, kisiskolás gyereknek egészen biztos, hogy túl sok, ha mondjuk hegedűórára jár heti 2 alkalommal, sport foglalkozásra ugyanennyit és még ezen felül van valami hobby szakkör, amire visszük. Terheljük a gyereket fokozatosan, és vegyük figyelembe a képességeit. Legyenek arányban egymással a mozgásos és kulturális programok, s egyáltalán nem baj, hogyha nem jár verseny szerűen sportolni, vagy nem olyan zenét választ, amiben nehéz sikereket elérni.
Hasznos idő – szabadidő
Gyakori, hogy a szülők a saját meg nem élt vágyaikat engedik rá a gyerekre. Ha anyuka mindig is imádta a lovakat, de az ő idejében nem volt rá mód, hogy lovagolni lehessen, akkor a gyerek könnyen találja magát lovardában. Ha apuka basszusgitáros akart lenni, akkor a gyerek könnyen kap gitárt szülinapjára. Álljunk meg egy szóra! A gyerekünk nem a mi saját kicsinyített lényünk. Ő saját igényekkel megáldott ember. Lehet, hogy őt valami egész más fogja érdekelni. Figyeljünk rá, engedjük, hogy megtalálja önmaga vágyait. Ez pedig akkor lehetséges, ha a szülő IDŐT tölt a gyerekkel. A közösen eltöltött, szeretetben átélt idők sokkal fontosabbak, többet adnak a gyerek lényéhez, mint a legeslegjobb fejlesztő játszóházak.
Minden gyermek más és más tűréshatárral rendelkezik. Általában a lányok kicsit teljesítmény centrikusabbak, jobban „feláldozzák magukat” egy kis szeretetért. A fiúk pedig sokkal keményebbnek igyekszenek látszani egy kis apai jó szóért. Mi volna, ha a szeretet és az apai jó szó az „csak úgy” is járna? Ha nem kéne teljesítmény ahhoz, hogy a gyereket önmagáért szeressük? Írd ide a kommentekhez, ha véleményed van a témáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése