CSÁSZÁRMETSZÉS LELKI HÁTTERE, MI AZ, AMIT A BABAMASSZÁZZSAL PÓTOLHATUNK…
Amikor döntés születik a császárról, kevés orvos gondol arra, milyen lelki hatást fog mindez gyakorolni a kismamára, aki esetleg papás, természetes, beavatkozásoktól mentes szülésre, élete egyik legfontosabb eseményére készült. Sok nő egy életen át készül az anyaságra, a szülésre, s aztán egyszer csak a műtőben találja magát, ahol ő maga semmit sem tehet a baba megszületéséért. Persze sok anya és baba köszönheti az életét ennek a műtéti eljárásnak.
Benne talán csak évek múlva válik egyre kínzóbbá az űr, ami az elmaradt szülésélmény helyén tátong. Ez akkor is így történhet, ha életmentő császármetszésre került sor. Hosszasan tépelődik a miérteken: mi lett volna, ha csak később megyek be a kórházba, amikor már valóban megindult a szülés? Mi lett volna, ha összeszedem magam, és nem adom fel? Sok anya fogalmazza meg, hogy a császármetszés során elveszítette kapcsolatát korábbi önmagával vagy a gyermekével. Bűntudata van, mert félbehagyott valamit. Nem élhette át azt a diadalmas szülés utáni állapotot, hogy minket ettől kezdve semmi baj nem érhet, hiszen sikerült! Nem bizonyosodhatott meg arról, hogy vannak olyan, önmaga előtt is rejtett erőtartalékai, amelyek átsegítik a nehéz helyzeteken.
A császármetszés is lehet jó szülésélmény, és szükségszerű, valamint a hüvelyi szülés is válhat rossz élménnyé, traumává. De a jó születés – szülésélmény hiánya a magzatnak és az anyának egyaránt okozhat traumát. A császármetszés a sebészi beavatkozáson túl, jelentős emocionális élményt is okoz, ami negatív szülésélmény estén negatív érzelmeket generálhat. Ebben az esetben „két percen” belül változik meg minden, ezért mindkettőjüknek hiányzik a megváltozott létbe való átmenet élménye. Az anyának a gyermek anyjává válása, és hogy a szülés megtapasztalása nyomán már nem lehet kislány, a gyermeknek: saját erejének megismerése a szűk szülőcsatornával szemben, amit leküzd. Nincs átmenet, nincs folyamat, amelyben a magzat önmagát annak részeseként élhetné meg. Minden, vagy semmi hatás éri őt. Ráadásul, sok kórházban csak huszonnégy óra múlva kapja meg az anya babáját.. Az újszülöttek az első néhány órában nagyon élénkek, íntenzívek, figyelmesek, készek a kapcsolatfelvételre. Kimaradhat az a csodálatos, közvetlen születés utáni fázis, és a kötődést elősegítő időszak, amikor a mama hasára teszik újszülöttét, megnézheti, megérintheti őt, a baba pedig hallja az anya szívverését. Ezen ingerek összessége segíti a születéskor az újszülöttben a stresszhormonok normalizálódását, melynek szintje ilyenkor megemelkedik. Nehéz folytatás, nehéz kezdés után! Lehet, hogy a baba iránti szeretet nem ott, a műtét alatt születik meg, amikor egy pillanatra odatartják a mama feje mellé, hanem csak napokkal, esetleg hetekkel később, hiszen a vajúdás és szülés által kiváltott hormonális és lelki átalakulásokat nem lehet csak úgy varázsszóra előidézni. Sok nő, akinek császármetszése volt, megfogalmazza, hogy olyan érzése van, hogy a babát csak kölcsönkapta volna. Nehezen kötődnek, úgy érzik nem rendes anyák. A baba és a mama elkülönítése, a szülés utáni kötődési folyamat megzavarása további nehézségeket szülhet, ám mindez nem törvényszerű. Ezekben az úgynevezett elszeparált helyzeteket megélt csecsemőknél igazoltan gyakoribb a túlzó, vagy mértéktelen sírás, a szoptatási, illetve táplálási nehézség, alvászavar, kólika. Ha a nő bizalommal teli érzelmi támogatást kap, a kötődés iránti aggodalom fokozatosan helyet ad a baba iránti örömnek.
Az elmaradt ölelés és ismerkedés pótolható, a kötődés kialakítható! Ennek egyik legjobb eszköze a babamasszázs. Legkésőbb otthon vetkőztessük le a babát, és fektessük meztelen hasunkra, miközben egy puha takaróval betakarjuk. Megtapasztalhatjuk finom kis bőrének érintését, ő pedig az ölelő melegséget és az ismerős szívdobbanásokat. Tapasztalni fogjuk, hogy elkezdi keresni a mellbimbót, és ha késve is, egyszer csak találkozni fog a tekintetük. A baba életének első napjaiban vezesse az anyai ösztön, ölelje, ringassa, cirógassa gyermekét. A kicsi hamarosan felnő a masszázshoz, így ebben a szakaszban a szeretet és a bizalmat adhatjuk át érintésünkkel.
A császármetszést követő lábadozás alatt feküdjünk sokat kisbabánkkal, és kezdjük el masszírozni. A császármetszéssel világra jött babák általában hajlamosabbak a letargiára, ezért is fontos a masszázs, mely megadja gyermekünknek a szükséges stimulálást
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése