ELÖLJÁRÓBAN-
Ezeknek az ártalmaknak a szenvedő alanya minden esetben a gyermek.Az ártalmas környezet ténye mellett nem mehet el a gyermekorvos mert Ő nem csak A Hippocrateszi esküt tette le hanem fel kell esküdjön a gyermek jogainak a védelmére is.Ezek megvédésére minden törvényes eszközt fel kell használjon.
Az anyai elutasítás az elhanyagoló nevelés, a nevelési apátia, mely során a szülő bár érzelmileg a gyermek mellett áll, mégsem törődik megfelelően a gyermek életvitelével, nem irányítja tevékenységeit. Ezek a gyerekek a saját maguk útján járnak, túlságosan nagy szabadságot kapnak és hiányoznak számukra a minták és korlátok. Az elhanyagoló nevelés körébe tartozik a gyermek háttérbe szorítása a testvérekkel szemben. Általában ez sem tudatosan történik meg a szülők részéről, viszont a fejlődés során szintén nagyon erős neurotizáló tényező lehet a testvérféltékenység.
A szülők mellett igen fontos szerepet játszanak a testvérek is a gyermekek szociális fejlődésében. A gyermek számára a testvér érkezése megzavarhatja a már kialakult anya – gyerek kapcsolatot, hiszen megváltozik az érzelmi légkör, lecsökken a gyermekre fordított idő. Jó családi légkörben, ahol a szülők nem szolgáltatnak okot a rivalizációra, nagyon előnyös a gyermek számára, ha van testvére. Lehetővé teszi az alkalmazkodást a különböző helyzetekben, a különböző nemű testvérek esetén elősegíti a másneműekkel való kapcsolat kialakítását is. A gyermek az újszülött testvérre általában még nem féltékeny, hiszen egyértelmű a gyermeknek saját testi fölénye. A gyermek később sem a testvérre lesz féltékeny, hanem arra, hogy az édesanya figyelmét elvonja a kistestvér, vele kevesebb időt tud tölteni és ilyenkor igyekszik akár azzal is felhívni magára a figyelmet, hogy rosszalkodik. Az igazi féltékenység és rivalizáció akkor kezdődik el amikor a kisebb testvér már képes lesz elvenni a játékokat, önállósulni kezd. Ekkor indul meg egy pozíció harc, egyfajta rivalizáció, melyben azonban a gyermek olyan társas viselkedési formákat tanul meg, melyek segítségével később a kortárscsoportokban sokkal jobban fog boldogulni. Ha a szülők nem erőltetik a kisebb testvér szeretetét, akkor az általában magától is kialakul, illetve ha bevonják a nagyobb testvért a kisebb gondozásába, közben mesélnek neki arról, hogy milyen volt ő csecsemőkorában, akkor a rivalizáció és a féltékenység kikerülhető. Az „igazi, szociálisnak is nevezhető kapcsolat akkor kezd a testvérek között kialakulni, amikor már az egyik elérte az iskolást kort” (Ebben az időszakban nagyon gyakoriak a veszekedések, hangos szóváltások, de gyorsak a kibékülések is, és ha a szülők ezekbe a konfliktusokba nem avatkoznak bele, akkor a gyerekek megtanulnak nyerni és veszíteni, elsajátítanak konfliktus megoldási módokat. A testvérhelyzet azokban az esetekben okoz problémát és vált ki magatartászavarokat, ha a szülők valamelyik gyermeket előnyösebb helyzetbe hozzák, erősítik a testvérek közötti rivalizációt, nem veszik figyelembe az egyedi eltéréseket, nem tartják tiszteletben az egyéniségüket a gyermekeknek
A rejtett elutasításnál sokkal gyakoribb anya magatartás a túlzott aggodalmaskodás a gyermek iránt. Az ilyen anya nagyfokú szorongást érez, mely a gyermek növekedését végigkíséri. Vizsgálatok szerint gyakran ennek a magatartástípusnak a hátterében is az ellenséges indulatok húzódnak meg, mivel az édesanya számára a gyermek nagyon sok problémát és feladatot okoz. Ezen ellenséges érzések miatt kialakul benne egy bűntudat, ami aggodalom formájában jelenik meg nála. Ez a fajta magatartás azért veszélyes, mert az anya a szorongásával feszültséget sugároz a gyermeke felé, mely így állandóan frusztrálja a gyermeket. Ez az anyai magatartás leginkább az első gyermek születésénél jelentkezik, a későbbiek folyamán a már meglévő tapasztalat is segíti az anyát.
Súlyos környezeti ártalom a rossz családi légkör, a félelemkeltő, durva, merev szigorú szülői magatartás, a szeretet megvonása, amely során nem tud kialakulni a gyermek biztonságérzete, nem alakulhat ki megfelelően az értelmi és erkölcsi fejlődés alapja sem. A szülők igen gyakran tagadják maguk és a környezet előtt is, hogy nem szeretik gyermeküket, a nem megfelelő bánásmódot sokkal inkább gyermekük rosszaságával és annak hibáival indokolják. Ez ad okot a szülők számára arra, hogy eltiltják a játékoktól, szidást, fenyegetést kap a gyerek és megvonják szeretetüket is. A gyermekben azonban az érzelmek viszzautasítása különböző pszichikus mechanizmusokat indít el, próbál állandóan a szülők kedvében járni, mindig arra koncentrál, hogy nekik megfeleljen, így másra már nem tud figyelni. Másik lehetséges reakció, hogy törekszik arra a gyermek, hogy a figyelmet bármi áron magára irányítsa. Ez lehet bohóckodás, rosszaság is, az a fontos számára, hogy figyeljenek rá, még akkor is ha büntetést kap. Igen súlyos reakció erre a helyzetre, ha a gyermek továbbadja a feszültséget, társaival, más felnőttekkel szemben lesz ellenséges, agresszív, rombolni, kegyetlenkedni kezd
Az alkoholista, deviáns, mentális betegségben szenvedő szülők is nagyon károsan hatnak gyermek fejlődésére. A deviáns család nem tudja biztosítani a gyermek számára a társadalmi stabilitást, de az anyagi szükségleteket sem. A szülők kiszámíthatatlan viselkedése pedig állandóan bizonytalanságban és nyugtalanságban tartja a gyermeket. Ezekben a családokban jellemző, hogy hol túlságosan is kényeztetik a gyereket, esetenként ajándékokkal próbálják kárpótolni az elmaradt szeretetet, hol pedig dühösen, esetleg kegyetlenül bánnak velük. Ehhez párosul még az is, hogy a gyermeket az iskolában és egyéb környezetében is negatívan ítélik meg a családi helyzete miatt. A gyermeket ez bizalmatlanná, visszahúzódóvá teszi, állandósítja benne a szorongást. Alkoholista családokban gyakran előfordul az is, hogy a szülők alkoholos befolyás alatt a gyermeket is itatatják, a gyermek szervezete érzékennyé válik az alkoholra, személyiségfejlődése károsodik.
A túlzott szigorú nevelési módszer is igen károsan hat a gyermek fejlődésére. A szülők a gyermek elé teljesíthetetlen, irreális követelményeket támasztanak, állandóan ellenőrizgetik, utasítgatják őt, rendszeresen csak a hibáikat hangoztatják, hiányzik a dicséret, az elismerés. A szülők ezekben az esetekben arra törekednek, hogy a gyermek tisztelje őket, hogy fennmaradjon a szülői tekintély. A gyermek minden önálló véleményét, kezdeményezését és kritikáját szigorúan megtorolják, megvonják a szeretetet, esetleg testileg is bántalmazzák. Ennek a nevelési stílusnak az ellenkezője az elkényeztető nevelés, mely során a szülők nem kívánják meg a gyerektől azokat a feladatokat, melyeket képességei és életkora szerint elvárhatnának tőle, általában elvégeznek helyette minden feladatot segítik és óvják azokban a helyzetekben is, amikor arra nincsen objektív indok. Ezek a szülők féltik a gyermekeiket, nem engedik őket barátkozni sem, viszont a hibáik felett szemet hunynak, túlságosan is sokat dicsérik őket, akkor is ha olyan dolgot végeznek el, ami életkorukban már elvárható lenne. Mindkét nevelési stílus kórosan befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését, azonban a legveszélyesebb ennek a kettőnek a váltogatása. Ez a következetlen nevelés, melyet a követelmények labilitása és váltogatása jellemez. A szülő hangulatától függ, hogy egy adott cselekedetet elismer vagy éppen büntet. Általában a szülő elsődleges nevelési módja az elhanyagolás, és amikor a bűntudat már nagyon erőssé válik nála, akkor minden figyelmével a gyermek fel fordul és vagy túlzott szigorral vagy pedig éppen túlzott engedékenységgel viszonyul felé.
A túlzott szigor vagy az elkényeztetés a gyermek önállóságát veszélyezteti, csökkenti a realitáshoz való alkalmazkodást, a stabilitáshoz és a biztonsághoz való érzését. Az elhanyagoló nevelés következtében önbizalomhiány, depresszív állapot, befolyásolhatóság alakul ki. Az elhanyagoló nevelés következtében a gyermek korán önállósodik, olyan társaságot és helyzeteket keres, amiben sikerélménye lehet. Ez pedig elindíthatja egy deviáns karrier felé.
A viszonylag jó családi körülmények között élő gyermekeknél is bekövetkezhetnek sérülések. Az egyik ilyen gyakori szituáció a szülők válása, vagy a kapcsolat megromlása. Az szülők egymás közötti viszályai a gyermekben igen mély érzelmi válságot idéznek elő. A szülők iránt érzett bizalom, szeretet ezekben az estekben gyakran haraggá, indulattá alakul át. A gyermek ezekben az esetekben dekoncentráltá válik, nem csak magatartása, hanem tanulmányi eredményei és társas viszonyai is megromlanak.
Fontos esemény a gyermek iskolába lépése, mely az önállósodásnak egy igen kitüntetett szakasza. Ha ebben az időszakban a szülők nehezítik vagy gátolják a gyermek önállósodását illetve leválási törekvéseit, akkor az negatívan hat a gyermek fejlődésére.
Dr.Bauer-Kismama-blog
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése