ŐSZINTÉN A VERÉSRŐL-ELSŐ RÉSZ-
Az alábbiakban olvasható gondolatok nem újak és nem forradalmiak. Mindig voltak bölcs és figyelmes emberek minden kultúrában, akik hirdették a gyermekek szocializálásnak erőszakmentes módszereit. de a jótanácsukat a legtöbbször nem vették figyelembe, vagy elutasították és az ebből adódó károk az emberiség számára felbecsülhetetlenek.
"Amikor majd a gyermeket szeretettel és nem félelemmel nevelik, akkor fog az emberiség igazságban és nem erőszakban élni. Amíg a gyereket a nevelő fenyegetése és az apa botja vezérli, addig az emberiséget a rendőr gumibotja, és a börtön félelme kiséri.
Ma nem találunk olyan tudományos közleményt, amely támogatná a gyermekek verését. Ez a vélemény, amelyet az elmeszakértők és gyermek-fejlődéslélektan szakértők és más kapcsolódó területek szakértői is osztanak, évtizedek alatt fejlődött ki és már évszázadokkal ezelőtt is létezett. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek hívei a gyermekek fizikai büntetésének, ahogy az is hamis állítás lenne, hogy nincsenek hívei az asszonyok fizikai büntetésének. Mindkét gyakorlat elterjedt, és azok az emberek, akik másokat megütnek, általában azt hiszik, jogosan, igazolható okkal cselekszenek.
Tartós hatás a gyerekekre
Minden felnőtt által a gyerek ellen elkövetett erőszakos tett, akármilyen rövid és szelíd, élethosszig tartó érzelmi sebhelyet hagy. Bizonyos értelemben ezt személyes tapasztalatunkból is alátámaszthatjuk. Legtöbben elismerjük, hogy a legélénkebb és legkellemetlenebb gyerekkori emlékeink a szüleink által történt sértések voltak. Vannak, akik annyira kellemetlennek találják az ilyen emlékeket, hogy úgy tesznek, mintha mellékesek lettek volna, sőt, viccesek. Megfigyelhetjük, hogy amikor említik, mit tettek velük, mosolyognak. A szégyentől, nem az örömtől mosolyognak. A jelenbeli fájdalom elleni védelem érdekében a múltbeli érzéseket elleplezik. Abból a célból, hogy tagadják és minimalizálják a gyerekverés veszélyeit, sok gyerekverőt hallunk, amint úgy érvelnek: "A verés az még nem gyermek-bántalmazás." Vagy: "Egy kis pöckölés a popsira nem ártott még senkinek." Csakhogy tévednek.
A jólértesült szülők elismerik, hogy a gyerekverés veszélyes méreg. Nem származik belőle jó és nagyon kockázatos. De néhány szülő megkérdezi majd: "Hogy mondhatod, hogy felelős szülő vagy, ha nem kapod el a gyereket, mielőtt át akar rohanni a forgalomban a túlsó oldalra, ha nem náspángolod el jól, hogy megemlegesse, milyen veszélyes az úttesten szaladgálni?"
A tény viszont az, hogy a veréstől a gyerek olyan hatalmas érzelmi zurzavarba kerül, amitől sokkal nehezebben jegyzi meg a tanulságot, amit a szülő belé akar vésni. Az a bizonyos "jó kis elnáspángolás" nem csökkenti a felnőtt haragját és nem javítja a gyerek viselkedését. A gyerekverő felnőttek általában még dühösebbek lesznek, a megvert gyerek pedig még rosszabbul viselkedik majd. Nem azt tanulják meg, hogy a teherautók és a kocsik veszélyesek. Hanem azt, hogy a felnőttek, akiktől függenek, veszélyesek.
Elvesztett bizalom
Az elnáspángolt gyerek nem képes a szülőt a szeretet, védelem és kényelem forrásának tekinteni, melyek minden gyermek egészséges fejlődése szempontjából létfontosságúak. A gyermek szemében a szülő veszély és fájdalom forrásává válik. A félelem, a sértettség és a bizalmatlanság a náspángolás eredményei, s ezek aláássák a gyerek kötődési érzéseit az életében legfontosabb felnőttekhez. Az így elárult gyerek, mint az olyan, akit nem táplálnak megfelelően élelelemmel, melegséggel, pihenéssel, nem fog a lehető legjobb módon éretté válni.
Fenyegetések
Vannak szülők, akik ritkán náspángolnak, vagy egyáltalán nem vernek, de rendszeresen szörnyu dolgokkal fenyegetőznek. "Ha nem vagy hajlandó csendben maradni, amíg telefonálok, egy nagy tuvel bevarrom a szádat!", vagy "Jobb, ha vigyázol, különben valaki majd levágja az ujjadat. Ez történik a rossz kisgyerekekkel, akik olyasmihez nyúlnak, amihez nem szabad." Van, akinek könnyebb így kezelni a gyerekeket, legalábbis ideiglenesen.
Először, amíg a gyerekek elhiszik a felnőtt fenyegetéseit, félelemből engedelmeskednek. Hamarosan azonban megtanulnak csalni és hazugsággal elkerülni a hitük szerint rájuk váró szörnyu büntetéseket. Később, ahogy felfedezik ,hogy ezek üres fenygeetések, arra a (helyes) következtetésre jutnak, hogy a valaha bizalommal szemlélt felnőttek nem megbízhatóak.
Erő
A verés azt tanítja a gyerekeknek, hogy az emberek közti kapcsolat alapja az erő, és az nyer, aki erősebb. Minél gyakrabban vernek valakit, annál valószínubb, hogy olyan felnőtt lesz, aki a többiekkel nem ésszel és jó példával próbál bánni, hanem erővel. Milyen embert írunk le így? Ilyen a családverő, erőszakos "vadállat". Ilyen a szexmániás erőszaktevő. Ilyen az asszonyverő. A csaló, a szélhámos, a bunöző: ezek mind ilyen emberek. És ilyenek a gyávák és az erősökön élősködők, akik másoktól nyerik erejüket,, éppen a felsorolt erőszakosaktól.
Házasságbeli erőszak és verés
Az esetek legnagyobb számában az olyan férjek és asszonyok, akiknek kapcsolatában szerepe van az erőszaknak, a gyerekeikkel is erőszakosak. Az ilyen szülőket biztosan erőszakkal nevelték kiskorukban, vagy láttak másokat megverve, fenyegetve.
A bántalmazó és bántalmazott házastársak, akik verik a gyerekeiket, olyan bántalmazókat és áldozatokat nevelnek, amilyenek ők maguk. A gyerekek azt tanulják meg a szüleik példáján, hogy a csalódás feszültségének levezetése, az egyet-nem-értés kifejezése, a tekintély kifejezése egy náluk kisebb és gyengébb valakinek a bántásával lehetséges. Ezt az elvet látják minden alkalommal, amikor szüleik verekednek és harcolnak, és mindig, amikor a fizikai büntetések elszenvedőiként vesznek részt e folyamatban.
Azt tanulják meg, hogy amint elég nagyok és erősek lesznek, másokat is azzal fognak ellenőrizni, hogy fenyegetik vagy bántják őket. Megtanulják, hogy az rendben van, hogy férj és feleség veri egymást és rendben van, hogy felnőttek gyerekeket vernek.
Ha az olyan gyerekek, akiknek személyisége erőszakos háztartásban alakult ki, felnőnek és saját gyermekeket nevelnek, nagyon nehéznek találják majd a saját maguk által tapasztalt viselkedésekből kilépni. Olyan technikákat fognak alkalmazni, amivel őket nevelték és valószínuleg továbbviszik az erőszak ciklusát, bántják majd ártatlan gyerekeiket. Amikor a verés eltunik majd a családok életéből, akkor elkezd majd eltünni a többi visszaélés is. Nem előbb.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése