TÚLZOTT ENGEDÉKENYSÉG
Amikor az újszülött sír két etetés között, ahelyett, hogy nyugodtan aludna, a szülők felveszik, járkálnak vele, és akkor csendben marad, legalábbis egy időre. De tegyük csak vissza az ágyikójába, rögtön kezdi az egészet újra. Nem kell azonban attól tartanai, hogy elronthatjuk őket az első két hónapban. Valószínű, hogy hasfájós a babánk, és ettől kínlódik. Amikor felvesszük azért hagyja abba a sírást, mert a mozgatás eltereli a figyelmét és megnyugtatja őt. A három hónapos csecsemőnél mát legyünk óvatosabbak! Ebben a korban a testi rosszullét leggyakoribb okai a hasfájás, nyűgösség, sírós időszak a legtöbb esetben mát megszűnik. Persze, amelyik csecsemőt sokszor felvették és sokat járkáltak vele, a sétáltatást, a társaságot továbbra is ugyanúgy igényli.
Ha a szülőt könnyű játékba vinni
Az elkényeztetés enyhe formája akkor fordul elő, amikor az anya állandóan játszik veleedü. Ettől a gyermek lassanként elfelejti, hogyan szórakozzék egyedül. Unatkozik, elhagyatottnak érzi magát, ha egyedül hagyják, azért sír, hogy felhívja magára a figyelmet. Ami eleinte mulatságosnak tűnik a felnőttnek, később fárasztó munkává válhat.
Ha az anya, valahányszor kicsit nyűgös a gyerek, rögtön felveszi és ringatja, néhány hónap múlva azt látja, hogy amikor csak ébren van, szinte mindig nyűgösködik és nyújtja karját, hogy vegyék fel. Ha a mama továbbra is enged, a kicsi hamar rájön,
hogy ujja köré csavarhatja a mamát. Az elkényeztetés leggyakoribb az első gyereknél. A szülők hajlamosak arra, hogy mindazokat a reményeket és félelmeket, amelyeket saját magukkal kapcsolatban éreztek, átvigyék elsőszülöttükre. Az elkényeztetésben közrejátszik az aggódás is, hogy kizárólag ők a felelősek a baba biztonságáért és boldogságáért. Éppen ezért amikor sír úgy érzik, hogy tenniük kell valamit. A második gyereknél már több tapasztalattal és érzékkel rendelkeznek, tudják, hogy időnként saját érdekében meg kell tagadni bizonyos dolgokat a gyerektől. Már nem éreznek bűntudatot, ha néha meg kell keményíteniük a szívüket. Egyes szülőkben több a hajlam, hogy elkényeztessék gyereküket. Például, ha túl sokat kellett várniuk az első babára és attól félnek, hogy már több nem lehet. Ilyenkor a gyerektől várják, hogy megvalósítsa mindazt, ami nekik az életben nem sikerült, eközben pedig a gyerek rabszolgájává válnak. Könnyebben elkényeztetik gyereküket azok a szülők, akik örökbe fogadták a babát, és úgy érzik, hogy csak emberfeletti teljesítményekkel tudják bizonyítani, hogy eleget tesznek a szülői feladatnak. Hajlamos az elkényeztetésre az a szülő is, aki szégyelli, ha valamiért megharagszik a gyerekére, és azzal akarja helyrehozni a dolgot, hogy inkább mindent megad neki, amit csak akar. Bármilyen ok is rejlik mögötte, ezek a szülők mind kicsit túlságosan készek arra, hogy feláldozzák saját kényelmüket és jogaikat, hogy megadjanak mindent. is Ebből nem lenne semmi baj, ha a kisbaba tudná, hogy mit kell kívánnia. De még nem tudja, mi a jó neki. A természetben, az ösztöneiben van, hogy a szülőktől várja a biztos irányítást. Ha a szülők nem következetesek, a gyerekbenbizonytalanság támad.
Hogyan tegyük jóvá ez elkényeztetést?
Minél hamarabb észreveszzük, annál könnyebb a hibát helyrehozni. Persze sok akaraterő kell hozzá. Először is tisztáznunk kell magunkban, hogy ha a gyerek mindent
a szüleitől akar megkapni, ha túl követelőző lesz, túlságosan hozzákötődik a szüleihez, és önállótlanná válik. Az elkényeztetett csecsemőnél előfordul, hogy nem akar aludni. Ez a rossz szokás észrevétlenül alakul ki, legtöbbször a hasfájós, sokat síró babák esetében. Az a csecsemő, aki kitartó éjszakai hadakozást folytat szüleivel, hogy ölben sétálgassanak vele, közben magával is küszködik, hogy el ne aludjon. Ez a küzdelem kimeríti a szülét és a babát is. A csecsemő napközben is ingerlékenyebb lesz, és néha kevesebbet eszik. Általában könnyű a kis zsarnokot leszoktatni az ilyen esti műsorokról, ha a szülők belátják, hogy azok éppolyan rosszat tesznek a babának, mint őnekik. A tennivaló egyszerű, rakjuk az ágyikójába, amikor eljön az ideje, köszönjünk el tőle kedvesen, de határozottan, és menjünk ki a szobából. Visszamenni nem szabad! Első este lehet, hogy 20-30 percig dühösen fog sírni, de ha látja, hogy nincs eredménye, egyszer csak elalszik. Második esete már esetleg csak 10 percig sír. A harmadik nap már rendszerint egyáltalán nem sír. Ezek az alvási problémák meglepően gyorsan rendbe jönnek.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése