A VÁLÁS HATÁSA KÜLÖNBÖZŐ KORCSOPORTU GYERMEKEKRE
A válás egy kudarc legalizálása,amit többnyire megelőz az érzelmi elhidegülés.A gyermek későbbi magatartása aszerint alakul,hogy milyen életkorban érte a gyermeket a család szétbomlása illetve mennyire sikerült egy új megfelelő környezet reorganizálása.
A válás világszerte súlyos pszichoszociális probléma.Az ötvenes években csupán az Egyesült Államokban másfél mlió 18 évnél fiatalabb gyermeket és ifjút érintrtt a cszülők elválása és ezek száma mostmár évente mintegy 4-5oo ezrrel nő.
A válás a házasság problémájából adódik-a házasság célja szövetkezés és közös részvétel az otthon megteremtésére,egy keret képzése a gyerek nevelésére,akikben a szülők saját életsorsukat folytathatják.
A gyermekek fokozott felelősséget rónak a szülőkre,a válás nem csupán a felnőttek problémája hanem összefügg a gyermekek neveléséről vallott eltérő felfogással,vagy az arra való képtelenségről.
AZ OVODÁSKORBAN JELLEMZŐ TÜNETEK
Ebben a korban a gyermek kezdeti, leggyakoribb reakciója az elszakadástól, a szülőtől való eltávolodástól való úgynevezett szeparációs félelem. Számukra az egyik szülő kilépése a családból azt jelenti, hogy az eddig biztonságot jelentő kapcsolat váratlanul megszűnhet.
Az óvodáskorú gyermek ezért fokozottan igényli a szülő állandó jelenlétét, s nehezen viseli el a megszokott időrendjében történő változásokat /pl.: óvodába járás, a szülő munkába indulása /.
Jelentős szorongással éli át a szülő nélkül eltöltött időt, amit aztán újbóli találkozáskor agresszivitással reagál le.
Újabb elkülönülést jelent a gyermek számára a lefektetés ideje. Amit ugyancsak félelemmel él meg. Gyakran nem tudja az anya elaltatni gyermekét, vagy a pici éjszaka felébredve követeli az anyja figyelmét.
Gyakori a regresszió, vagyis a korábbi életkori fázisra jellemző viselkedési minták újraéledése, vagy korábbi fejlődési problémák ismételt jelentkezése.
A gyermek a fejlődési visszaeséssel jelzi, hogy időt kér az események feldolgozásához. Ilyenkor visszatér valamilyen korábbi játékához, vagy ismét bepisil, ezek a jelek jellegzetes tünetei a regressziónak.
E viselkedés szabályos lefutási ideje néhány hét. Ha a gyermek ez idő alatt elegendő támogatást és érzelmi biztonságot kap, a viselkedésbeli visszaesés megszűnik.
Az óvodás korú gyermek nem érti, hogy a szülők miért viselkednek ellenségesen egymással, miért veszekednek, és miért tűnik el az egyik szülő. Fantáziájában a halállal kapcsolja össze ezt az eltűnést, fogalmi zavar keletkezhet a piciben. A gyermek egész viselkedésében, zavartságában tükröződik, hogy elveszítette biztonságát. Az egyik szülő távozása visszautasításként jelenik Ennek a kiegyenlítésére szolgálnak az elveszített szülő visszaszerzéséről szóló fantáziák.
Időszakosan csökkenhet a játék élvezete is, vagy valamelyest többször és agresszívabban játszik társaival.
A KISISKOLÁS KORRA JELLEMZŐ TÜNETEK
A kisiskoláskorban nagy változások történnek a gyermek lelki életébenAz iskolába kerüléssel különösen fontossá váló értelmi szféra, az érzelmek addigi egyeduralmát csak akkor tudja zavartalanul felváltani, ha a szülők kielégítették, és továbbra is kielégítik a gyerek legfontosabb érzelmi szükségleteit.
Az ebben a korban jelentkező hatások azzal magyarázhatók, hogy a válás az említett váltást nehezíti vagy akadályozza meg: az egyik szülő elvesztése, a szülőkkel való megváltozott kapcsolat az érzelmi szféra megterheléséhez vezet, és ez jelentősen nehezíti, késlelteti a kritikus fejlődési szakasszal járó alkalmazkodást.
A gyermek fejlettebb értelmi képességi már segítik a válási élmény megértésében..
A szülők között kapcsolat megromlása nehezen magyarázható meg a 6-8 évesek számára is.
Az egyik legjellemzőbb reagálás az egyik szülő eltűnésére a szomorúság Veszélyes, amikor a gyermek ellenállás nélkül alárendeli magát a szülők küzdelmének: csendesen tűri, hogy mind a két szülő felhasználhassa őt a másik ellen. Ha ez fokozatosan beépül a gyerek személyiségébe, akkor ennek következménye az lesz, hogy érzéketlenné válik, lemond saját vágyairól, igényeiről és lassan önálló céljai, elképzelései eltűnnek.
A félelem már igazi, pl. a gyermek attól fél, hogy idegenekhez kerül, vagy hogy nem kap enni stb.
Erre az életkorra jellemző a legintenzívebb vágyakozás az eltávozott szülő után oly módon, hogy csak az ő jelenlétében, a testi közelségében érzi jól magát, árnyékként követi mindenhová, és ha időnként mégis el kell szakadnia tőle, ezt őszinte és jól érzékelhető kétségbeeséssel veszi tudomásul. Ennek komoly fizikai tünetei is lehetnek, amik csak a válást tervező szülő távozásakor lépnek fel ill. megjelenésekor el is tűnnek /pl.: szívtáji fájdalmak, asztmatikus légzési zavarok/. Másik ilyen fizikai megnyilvánulás, mintegy megtorló akció a gyakran előforduló éhségsztrájk. Tudatos agresszióból fakad.. A fiúk számára fontos ebben az életkorban, hogy megfelelő azonosulási mintát találjanak, egy azonos nemű felnőttben. Ezért az apa kilépése a mindennapos családi élet köréből súlyos veszteséget jelent.
Ilyenkor nem ritka, hogy a fiúk azonnal újraházasodásra próbálják rábeszélni az anyát. Ekkor már a gyerekek a családi élet viszonylag önálló szereplőinek számítanak, és egyre kevésbé védettek a szülők közötti nyílt konfliktusoktól. Az életkor előrehaladásával a gyermek mind alkalmasabbá válik arra, hogy szövetségessé váljék a másik szülő elleni harcban.
A NAGYOBB ISKOLÁSKORRA JELLEMZŐ TÜNETEK
. Amíg a kisebb gyermek haragja és a szomorúsága szétszórt, nem kötődik konkrét tárgyhoz, addig a nagyobb iskolás gyermekek legjellemzőbb reakciója az erőteljes, célra irányuló, tudatos düh, amiben már a morálistöltés is megjelenik. l. Az előző korcsoporttól eltérően ezek a gyermekek meglepően éretten és reálisan viszonyultak a szülők váláshoz. Igénylik, és megértik a válás körülményiről szóló tájékoztatást, egyben minden más korcsoporthoz képest nagyobb a veszélye annak, hogy a gyermek valamelyik szülő oldalán kénytelen részt venni a másik szülő elleni harcban.
A tapasztalatok szerint a szövetségbe vont gyermek válás utáni alkalmazkodása lényegesen nehezebb.
A gyerek saját magáról kialakított képe ekkor még erősen kötődik a családhoz, ezért a szülők válása, a korábbi családstruktúra felbomlása sokszor jelentősen megzavarj a formálódó identitást, és a hozzá kapcsolódó értékrendszer stabilitását.
A SERDÜLŐKORRA JELLEMZŐ TÜNETEK
A serdülőkorban a szülők válása legalább annyi veszélyeztető tényezőt rejt magában, mint a fejlődés korábbi szakaszában. Ha a serdülő nem érzi maga mögött a család nyújtotta biztonságot, nem tudja a saját üteme szerint váltogatni a gyermek és a felnőtt szerepeit: vagy „gyermek” marad és nem indul meg, ill. erősen késik a szülőkről való érzelmi leválás, vagy ellenkezőleg, élesen szakit gyermekszerepével, és szimbolikusan, vagy ténylegesen elhagyja a családját. Az érési tempó ilyen zavarai mellett további veszélyeztető tényezők térnyerése, az életkorra jellemző intenzív szexuális és agresszív késztetések így könnyen parttalanná válhatnak. Fantáziavilágának középpontjában a partnerkeresés és párválasztás áll. Így a válás kiváltotta szorongások is ezen a területen sűrűsödnek. Aggódni kezd saját házasságának kimenetele miatt, foglakozik, hogy soha nem köt házasságot, vagy nem akar gyermeket házasságából. A családról való érzelmi elválás időben egybeesik a gyermekkor családi szerkezetének valóságos széthullásával; a szülők válása folytán a serdülő számára kézzelfoghatóan jelenik meg az a tény, hogy a gyermekkor végképp visszahozhatatlan. Ha ezzel a problémával sikerrel birkózik meg, a családi krízis által befolyásolt érzelmi és intellektuális érés gyorsabb és teljesebb lehet, mint az átlagos serdülőé.
A GYERMEKEKRE VONATKOZÓ FELADATOKIII.
Hat olyan lélektani feladat van, amit az elvált szülők gyermekeinek hibátlanul kell megoldani:
Tudomásul kell venniük a házasság felbomlását, vagyis szembe kell nézniük a realitással.
Függetleníteniük kell magukat a szülői konfliktusoktól, és a szokásos elfoglaltságokat újra fel kell vállalniuk.
Fel kell dolgozniuk az egyik szülő elvesztésének / a családi mindennapokból való eltűnésének / élményét.
Fel kell oldaniuk a szükségképpen jelentkező haragot, és önvádlást.
El kell fogadniuk a válás véglegességét, le kell mondaniuk a szülők újraegyesítésének vágyáról.
El kell érniük, hogy a maga valóságában ítéljék meg az emberi kapcsolatok lehetőségeit.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése