SZEMTŐL-SZEMBE
Főként elsőgyermekes szülők,akik már ők maguk is pacienseim voltak teszik fel a kérdést sokszor magánjellegü beszélgetések kapcsán is-hol és hogyan kezdjük el gyermekünk nevelését ? Magunkban, mondom nem kis meglepetésükre.. Üljünk le és gondoljuk végig, minket hogyan neveltek, milyen hibákat fedezünk föl, amit kihagytak, esetleg másképp csinálnánk. Mi volt, ami igazán bevált, amiből a legtöbbet tanultunk, és szedjük a jó dolgokat egy csokorba.
Biztos sokaknak földereng gyermekkorából a "rend és fegyelem" kettős fogalma, vagy. az idősek tisztelete, a szép beszéd az iskolai szépkiejtési és szavaló versenyek, erdei kirándulások, ahol a természet szépségeiben gyönyörködhettünk, vagy a sportrendezvények izgalma.
A szülőknek is roppant nehéz a dolguk, ugyanis a "NAGY DEMOKRÁCIA" csak a jogokat szirénázza a KÖTELESSÉGEKET NEM, VAGY ALIG!
A gyermeknevelés "szakma", amit bizony meg kell tanulnunk, ismereteket szerezni, rengeteget olvasni, mindig fejleszteni tudásunkat! Tudom ajánlani a Mérei-V.Bálint: Gyermeklélektan és Benjamin Spock: Csecsemőgondozás-gyermeknevelés című könyveket.,vvagy ha úgy tetszik a világhálón megtalálható gyermekgondozási munkáimat is./kérem ne itéljék szerénytelenségnek,csak miután átolvasták.
Miért is kell eme, vagy ezekhez hasonló könyveket olvasni, lexikális tudásra szert tenni?
Gondoljunk csak bele, hányan mondják felelőtlenül: mi is felnőttünk valahogy!
Számomra az is megdöbbentő, hogy például a család által vásárolt TV többoldalas használati útmutatóját azonnal elolvassák, böngészik, miként használják, mit kell tenni, hogy ezt vagy azt kapjuk.Viszont születendő gyermekünk világra jövetele előtt kevesek folytatnak tanulmányokat, s azt is az internetről teszik. Ami jobb mint a semmi, azonban az ott fellelhető információk sokasága téves,és rossz is lehet.
Okosodó gyermekek Elmélkedjünk el azon is, hogy amíg mondjuk a mai fejlődő világban, például a konditeremben személyi edző, csapatoknál sportpszihológus, dietetikus és még számos szakember dolgozik azon, hogy fejlődésünk maximális és kiegyensúlyozott legyen, addig rengetegen arra sem méltatják gyermeküket, hogy megkérdezzék mi volt a suliban. Amíg régen szégyen volt a bukás addig ma 300 ipari tanulóból 200 bukik több tantárgyból!
A gyerekek nem ilyen buták!
Rá kell ébrednünk a legfontosabb feladatra: a TANÁR ÉS SZÜLŐ célja egy: SIKERES GYEREK.
Sajnos manapság olyan helyzetek adódnak elő amikor céltudatosan a szülőt, gyereket, tanárt egymásnak ugrasszák.!!!
Semmi mást nem kell tenni, mint a legnézettebb csatornán "jogokkal felvértezett önálló személyiségként" flegma, arogáns, tiszteletlen kamaszokat példaképpé formálni barátok közt. Aztán másnap az iskolai szünetben máris le lehet mérni az "injekció" hatását. Gátlástalan és tiszteletet nyomaiban sem hordozó, olyan alpári beszéd hallható, hogy az döbbenetes! Bizony még a szülőkről is úgy nyilatkoznak, és olyan stílusban hogy a bicska kinyílik a zsebben.
Ha pedig a tanár rászól, hogy: - Gyermekem, miért beszélsz így a szüleidről? Jön azzal a "sunggal" vissza a válasz: mi köze hozzá, demokrácia van nem?
Ha behívjuk a szülőt, nem számon kéri a gyermekét , hanem nekiesik a tanárnak, hogy hogy mert rászólni, hisz lelke is van a gyereknek.
: Azért van a tanár, azért fizetik hogy oldja meg a szemtelen gyerek szájalását!!
Van egy japánban dolgozó kollegám, aki arról mesél,hogy ott ismeretlen fogalom a tiszteletlenség, az egész családra szégyenfolt kerülhet egy dúrva kifejezés miatt.
Szóval: a SZÜLŐNEK-TANÁRNAK ÖSSZE KELL FOGNI!!! A szülő NEVELJE, a tanár TANÍTSA a gyermeket, és ha kell segítsen nevelni! Ha eddig eljutunk, és otthonról rendszerető, tisztelettudó gyermeket küldünk az iskolába, akkor a tanár viszont a teljes tanítási időben taníthatja, okosíthatja gyermekünk!!! Ezek alapján már elkezdhetjük, hogyan is kellene nevelni életünk fő művét a gyermekünket.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése